Jacob Dahlgren: The wonderful world of abstraction, 2006 © mucsarnok.hu

A Műcsarnokban Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország csaknem félszáz kortárs képzőművészének és művészcsoportjának összesen 26 különleges installációja látható. Emellett hat tematikus filmprogram és számos előadás inspirálja a közönséget a felvetett témák tovább gondolására.

Hiller István oktatási és kulturális miniszter a tárlatot beharangozó sajtótájékoztatón elmondta, hogy a legutóbb 1906-ban rendeztek nagyszabású kiállítást Észak-Európa képzőművészetéről a Műcsarnokban. Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország alkotói száz év elteltével mutatkoznak be ismét az intézményben. A miniszter kiemelte: a kiállítás jó példa a magán- és a művészeti szféra összefogására, hiszen a tárlat nagyszámú támogatót tudott megnyerni.

Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója közölte: a kiállítás összköltsége 50 millió forintot tesz ki, ennek a felét a szponzorok finanszírozták. A Műcsarnok 10 millió forinttal járult hozzá a tárlathoz. Páldi Lívia, a bemutató kurátora kiemelte:  a kiállításra kifejezetten a Műcsarnok tereibe tervezett alkotások is készültek. Ezek egyike maga a kiállítás épített arculata, amely a Stockholmban működő Uglycute nevű formáció alkotása.
 
A csoport tagjai a kiállítás építészetét úgy oldották meg, hogy a tereket akusztikus mennyezet létrehozásával és falburkolat alkalmazásával újratervezték. A belsőépítészek a játékos térrendezés révén "lebontják" a XIX. századi épület nemzeti oltár jellegét - ismertette a művészettörténész.
 
A látogatókat már a Műcsarnok előterében különleges látvány fogadja: a félhomályos csarnok atmoszféráját Tommi Grönlund és Petteri Nisunen plafonra vetített fény-installációja formálja át.   Látható Jacob Dahlgren svéd művész csaknem 30 négyzetméteres, 32 ezer selyemszalag felfüggesztésével létrehozott lebegő műalkotása is. A műalkotás belépésre biztatja a nézőt, a lebegő installáció azonban magában hordozza az eltévedés lehetőségét, a kontroll elvesztésének kockázatát is.
 
A Trafó kiállítása igen izgalmas felvetés köré épül. A másik város című kiállítás a kelet-európai urbanitás egy sajátos területét választja témául – az előregyártott, paneles rendszerű építkezés, a lakótelepek világát, az ott megjelenő egzisztenciális és szociális kérdéseket. 

Ahogy a kiállítás koncepcióját vázolva a kurátorok - Somogyi Hajnalka és Szemerey Samu - írják: a huszadik századi modernizmus társadalmi utópiáinak a lakótelepeken látható megvalósulási formái izgatták őket elsősorban. A kortárs képzőművészet egyre gyakrabban választja témául az épített környezetet és annak kulturális dimenzióit – jelen kiállítás a közösségi együttműködés és autonóm művészeti tevékenység, társadalmi-tudományos koncepciók és a civil használat, a  demonstratív politika és a spontán létrejövő identitások, az utópia és a lokalitás, a tervgazdálkodás és az egyéni mozgástér kettősségei által felvázolt szellemi területet igyekszik feltérképezni a paneles épített környezet kontextusában.