Umberto Eco olasz író, a Rózsa neve című regény szerzője elmondta: csak akkor ír, amikor kedve van, és ez óriási szabadságot biztosít számára. A számos tanulmány és öt regény írója hangsúlyozta, hogy regényei írásakor nem gondol elméleti tárgyú műveire. "Lehet, hogy skizofrén vagyok" - jegyezte meg.
 
A Foucault-inga című műve készítésekor azonban annyi információt gyűjtött össze, amit nem írhatott mind bele a kötetbe, így egy egyetemi kurzust indított a témában. "A regény szól, hogy én itt most befejeződöm, és ezt a szerzőnek el kell fogadnia" - szögezte le az író. 
 
"Gyermekkori tartozásomat fizettem meg azzal, hogy regényíró lettem" - fogalmazott Umberto Eco utalva arra, hogy már tíz éves korában elkezdett írni, de az első próbálkozásokat négy évtizedes csend követte. Európai betegségnek nevezte azt, hogy az íróktól, az értelmiségiektől a jelen problémáira a társadalom választ, reagálást vár. "Amerikában senki nem megy oda Philip Roth-hoz, hogy mit gondol erről, vagy arról; a jelennel kapcsolatban nem adhatunk választ" - fűzte hozzá. Úgy vélte, hogy az értelmiségieknek a jövőről kell beszélniük, valamint arról, amiről mások nem beszélnek.
 
Egy regény stílusát már a címe meghatározza - mondta Magyarországon most megjelent új regényéről, a Loana királynő titokzatos tüzéről. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó, gazdagon illusztrált művel kapcsolatban elárulta, hogy Loana királynő egy titokzatos, elbűvölő képregényhős gyermekkorából.
 
Minden író beleír műveibe valamit az életéből, ad valamit magából még akkor is, amikor a legantipatikusabb szereplőt formálja meg - mondta a regény önéletrajzi vonatkozásáról szólva, hangsúlyozva, hogy új kötetében sincs több életrajzi utalás, mint előző műveiben.
 
"A Loana akkor a cikluslezáró művem, ha meghalok, mielőtt újat írhatnék" - mondta beszélgetőpartnere és regényei fordítója, Barna Imre kérdésére reagálva. "Lehet, hogy még 150 regényt írhatok" - jegyezte meg, kiemelve, hogy realista és a múlt megszállottja, ezért mindig a már megtörtént dolgokról ír.