Beszélgetés a KÉK-ben a gerillakultúráról Nem csak szakmai körök © kek.org.hu

Az Andrássy úti impozáns Divatcsarnok és a XI. kerületi óriási gyárépület helyett végül Belső-Erzsébetváros egyik műemléképületének lerobbant hátsó udvarába nyertek csak bebocsátattást, de itt végül létrejött egy évvel ezelőtt a Kortárs Építészeti Központ, avagy a KÉK. A tucatnyi fiatal építész szervező munkája révén lassanként körvonalazódik, mit is jelentene a kortárs építészet új típusú értelmezése; hogy a merész tervrajzok nem az építészeti zsűrik elrettentésére készülnek, hanem szemléletváltást követelnek, és nyitást a nemzetközi trendek felé. Ám lassanként az is kiderül: jócskán van mit pótolnunk, nekünk városlakóknak is. A legújabb autódizájnt ugyanis mindannyian ismerjük, de azt, hogy milyen épületek vesznek körül minket, még csak észre sem vesszük.

„Tíz-tizenöt ember közreműködésével jött létre az alapítvány, ami máig a KÉK jogi keretét adja” – mesél a kezdetekről a központ vezetője, Finta Sándor, a sporaachitects építészeti stúdió tagja. „A VII. kerületben, a Róth Miksa Emlékház hátsó részében találtunk rá a helyre, amely szinte romokban hevert, de adottságai és kulturális összecsengése – Róth üvegmunkái számtalan épületet díszítenek – miatt is azonnal fontossá vált számunkra”. A csapat azzal az ígérettel nyerte meg az elülső frontot üzemeltető múzeum és a tulajdonos önkormányzat jóindulatát, hogy miközben kulturálisan hasznosítják a teret, olyan, elsősorban uniós és támogatói pénzeket csatornáznak be, amelyek révén lassanként felújítják az épület pusztuló részét. Hosszas egyeztetések után három évre bizalmat szavaztak nekik.

„A hazai építészeti központ ötlete nyilván nem új” – folytatja Finta. „Az óbudai Magyar Építész Múzeum vezetője korábban a Divatcsarnok épületébe gründolta volna, de az túl jó helyen van ahhoz, hogy ne adták volna el. Szóba került a XI. kerületben fekvő dohánygyár épülete, ahol tizenegyezer négyzetméteren létre lehetne hozni egy vizuális, urbanisztikai és építészeti központot. Ehhez viszont annyi pénz kellene. A Budapesti Építész Kamara próbálkozott egy főként fővárosi projektekre reflektáló központtal, de egyelőre abból sem látszik semmi. Azt vettük észre, hogy mindenki rögtön grandiózus és drága rendszerben, nagy költségvetésű, reprezentatív intézményben gondolkozik. Szerintünk viszont nem így kell elindulni.”

Ehelyett Finta és a szakmai alapon, spontán szerveződő körből kikerült munkatársai, akik építészi munkájuk melletti szabadidejüket áldozták fel, nekiálltak lebontani a falakat és betömködni a réseket. Szó szerint, hisz alig egy év alatt belakták és otthonos közösségi térré változtatták a Nefelejcs utcai romos épület tereit; és átvitt értelemben is, mert nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy bemutassák, értelmezzék a korábban alulreprezentált nemzetközi kortárs építészeti irányzatokat, és lefordítsák azokat a hazai viszonyokra.

A kezdeményezés igazán elkötelezett támogatói azonban nem az építészeti kamarák közül kerültek ki. „A kamarák az építészi tevékenység jogi hátterét biztosítják, és bizonyos fokú lobbitevékenységet kellene folytatniuk döntéshozói és politikai szinteken. Rengeteg emberből és több különböző egységből álló szervezetek, lassú reagálásúak és finoman szólva átstrukturálásra szorulnak. Sem kapacitásuk, sem helyük a kortárs építészet igazi vállalására. De talán nem is az ő feladatuk volna” – összegez Finta. „Most épp azon munkálkodunk, hogy egy platformra gyűjtsük a különböző építészettel kapcsolatos szerveződéseket – többek között Nagy Bálint építész N&N Galériáját, az Építészfórumot, a Hg.hu-t, a Bojár Iván András nevével fémjelzett Octogont és Az Építészet Hónapja rendezvénysorozatot, és megmutassuk, hogy tudunk működőképes alternatívát nyújtani. A kamarák pedig, ha ilyen ambíciójuk van, inkább ezeket a szervezeteket támogassák. Remélem, sikerül elfogadtatni, hogy ez közös cél.”

Egy konferencia a Belső-Erzsébetvárosban Európai kontextus © kek.org.hu

Az elmúlt év során számos nemzetközi kiállítás, külföldi és magyar szakelőadók, építészek bemutatkozása, konferenciák, napjaink égető építészeti problémáit és változásait feszegető tematikus beszélgetések kezdeményezése, és a mindezeket szorosan kísérő kulturális programok – képzőművészet, zene, színház, fesztivál – egy tető alá gyűjtése írható a javukra.

„Egy kvázi nem-intézményi csoportosulásnak óriási a dinamikája. Gyors reagálású és rugalmassága miatt nagy a befogadókészsége. Úgy látszik, pont keltett bizalmat mind az emberekben, mind pedig a támogatásra felkért cégeknél, szervezeteknél” – magyarázza Hatvani Ádám, aki szintén komoly szerepet vállalt a KÉK arculatának kialakításában és vezetésében.

Nyilván ennek köszönhető, hogy a kulturális fórumok és a gyártó cégek hamarabb fantáziát láttak a KÉK-ben, mint a hivatalos szervek. „Első komolyabb szakmai partnerünk rögtön a kezdetekkor a magyarországi Holland Nagykövetség volt. Manapság az előremutató építészeti munkák jó része Hollandiából származik. Segítségükkel, majd több ország kulturális intézeteinek hozzájárulásaival olyan beszélgetéssorozatokat rendezhettünk, olyan kiállításokat hozhattunk ide, amit a csekély költségvetésű alapítvány nem engedhetett volna meg magának. A szakma tájékoztatása, látkörének kiszélesítése elsődleges célunk. Mára eljutottunk oda, hogy az építési piac szereplői – a gyártók, fejlesztők, és talán már beruházók oldalán is megmozdult valami –, valamint akik az építészet kulturális vonalát képviselik, legtöbbször a KÉK-hez fordulnak, ha valamit tartalommal akarnak megtölteni. Egy neves, a fenntartható építészet mellett elkötelezett

A KÉK eddigi programjaiból

Városi séták – „ipari expedíciók” elhagyott vagy a közönség számára zárt ipari épületekben Pecha Kucha Night – „Locsi-fecsi” estek: projektek 6 perc 40 másodpercben, 20 képben nem csak építészeknek [1+1 Urban Lounge – előadások, beszélgetések Conzerve – 3 napos nemzetközi konferencia az ipari épületek és műemlékek jegyében Ipari örökségünk fotóművészek szemével – fotókiállítás Diplomadíj 2006 – építészeti diplomatervek országos mustrája Holland Forma Bontás Inspirál – Fókuszban az innováció szimpózium Velux Awards 2006 kiállítás Architectural Review Award 2006 kiállítás Szimbiózis kulturális antropológiai fesztivál

gyártó nemrégiben felkért bennünket, hogy a soron következő konferenciája anyagának összeállításában vegyünk részt. Nagyon nagy eredmény, hogy fel tudtuk kelteni a figyelmüket, és ez legnagyobbrészt a KÉK valóban kreatív és innovációs szellemiségének köszönhető.”

A KÉK elkezdte vonzani a nem szakmabelieket is. Az építészet határmezsgyéit érintő kulturális csoportok – antropológusok, szociológusok, képzőművészek, színházasok – mind gyakrabban kapcsolódnak az építész estekhez. „Az interdiszciplinaritás fontos szempont számunkra. Nem elég csak megépíteni egy házat, mögé kell tenni, hogy miért is jó, mitől szerethető, mitől működik és fenntartható” – vallja Hatvani. „Így jó esély van rá, hogy a laikus közönség is könnyebben talál hozzánk kapcsolódási pontot. Szeretnénk közérthetővé tenni a kortárs építészeti folyamatokat. Fura, hogy autóban mindenki pontosan tudja, mi a legmenőbb dizájn, és evidens, hogy nem járunk régi kocsival, ugyanakkor kevéssé érdekes, hogy milyen házban lakunk.”

A KÉK „urban-guerilla” tevékenykedése külföldön is visszhangra talált. Munkájuk egyik legnagyobb elismerése, hogy az osztrák kezdeményezésű Nextroom az európai kortárs építészeti adatbázis közép-európai fejlesztése során őket kérte meg, hogy állítsák össze és gondozzák a hazai reprezentáns építészek és épületek listáját.

Feladat tehát akad bőven, létjogosultságukat ma már aligha vitatná bárki is. Ám nyitott kérdések is jócskán sorakoznak: Hogyan, meddig és főként miből tartható fenn egy kvázi civil szerveződésű szakmai szervezet, ha már szétfeszítette a korábbi kereteket? Vajon a nemzetközi példák felvonultatása nyomán felismeri-e a szakma, hogy a megfontolt projektekben való gondolkodás és a körültekintő előkészítés, a társadalmi párbeszéd elengedhetetlen feltétele a minőségi építészetnek? Vajon az önkormányzat kiemelt figyelme jelentheti-e azt, hogy Budapest (legalább) egy belső kerületének rehabilitációja ne spontán módon, egy-egy befektető érdekei mentén történjen, hanem átgondoltabb, átfogó koncepciónak megfelelően? És mi többet hallunk-e, beszélünk-e az építészetről a közeljövőben? Mert esetleg lesz miről.

Szörnyi Krisztina