Bálint István halálára

Halász Péter és Bálint István (háttal) Amszterdam, 1977 © squattheatre.com

Fájdalmas kép villan be: az utóbbi egy-két évben sokszor láttam űzötten, szinte rohanni a Körúton, valahol az Oktogon és a Nyugati között. Látszott, nincs jó állapotban. Többször láttam így, a villamosból; mintha valami megszállott állapotban ment volna az utcán. Némán, nem szólva senkihez, nem nézve senkire, tekintetét messzire vetve.
(...)
Halász Péter mellett (olykor mögötte, olykor előtte) meghatározó alkotó volt a Lakásszínházban és a Squatban. A családi környezet predesztinálhatta a művészi pályára; nagyapja Bálint Aladár a Nyugat kritikusa, édesapja Bálint Endre festőművész, nagynénje Vajda Júlia festőművész, a rokonságában ott volt Szerb Antal író, Jakovits József szobrász. De a családi örökség nyomasztóan is hathatott; soha nem könnyű zseniális művész fiának lenni. Bálint István egy "szabad" területen, a performance-művészettel érintkező színház terepén találta meg önmagát. Itt azonban mindent csinált, írt, rendezett, játszott, jelen vol, élt ebben a közösségben; ezt hívta elő az a közösségi létforma, amelyben a Dohány utcai Lakásszínházban és később a Squat Theatre-ben alkottak és dolgoztak. 
(...)

Folytatás a hvg.hu blogjában.