Csend van. Elült a zaj az Eötvös utca 10 körül. Mint ismeretes, ez az a ház, amelyet a Terézváros 600 millió uniós támogatással, több mint egymilliárdért épített fel. A kultúrház áll, de elképzelés nem került arról, ki és hogyan működtesse. A Terézváros a napokban pályázatot írt ki.

A hvg.hu-n már írtunk az épület különös sorsáról (A kultúra mint púp a háton: AKKU, Eötvös utca 10.; hvg.hu, május 6.), s a helyzetet tovább élező sajtóvitáról. Két alpolgármester, a jogköreitől megfosztott Rabin László és az ezen jogköröket megkapó Bajor Zoltán (képünkön) üzent egymásnak a nyilvánosság faliújságján. Rabin szerint Bajor, Bajor szerint Rabin tehet arról, hogy nincs működtető. Rabin szerint a kerület kulturális életét szervező, 120 milliós büdzsével dolgozó önkormányzati Terma Zrt. alkalmas lehetett volna az épület működtetésére. Bajor szerint nem. A Terma szerint sem.

© Stiller Ákos

A hvg.hu-nak az önkormányzat megmutatta a kérdéses épületet, és - minthogy szerintük pontatlanságok kerültek előző cikkünkbe-, tisztázandó a kerület álláspontját, felajánlották, Bajor Zoltán alpolgármesterrel a helyszínen tudunk beszélni.

Nos, az Eötvös utca régi bérházai közé ízlésesen illeszkedő épület első ránézésre sokféle kulturális tevékenységre alkalmas. Van benne számos nagyobb helyiség és több kisebb, mindegyikben lehet iroda, akár üzleti, akár civil tevékenységre, de workshopokra, s minden elgondolható funkcióra is. Van az aljában berendezhető és működtethető vendéglátóegység. Van benne egy nagyobb és egy kisebb színházterem, előbbi nagy színpaddal, utóbbi tisztes műhelytérrel, mindkettő "black box", amelybe beleálmodható színház, koncert, kísérleti előadás, de vetítés, konferencia is akár. Multifunkciós terek - ahogy mondani szokás. Bár a funkciók ellátásához sok minden hiányzik.

ÁSZ: minden kipipálva

Az Eötvös utca 10. beruházását márciusban az Állami Számvevőszék is vizsgálta. A jelentés főbb megállapításai: " - A beruházás szakmai-műszaki és pénzügyi előkészítése – a címzett támogatás igénylése és igénybevétele szempontjából – megfelelő volt. - A beruházással összefüggésben lefolytatták a közbeszerzési eljárásokat (…). A vállalkozási szerződést az eljárás nyertesével az ajánlati felhívás, a dokumentáció és az ajánlat tartalmának megfelelően kötötték meg. - A címzett támogatást az igénybejelentésben meghatározott célokra, feladatokra, és műszaki tartalomra, a finanszírozási szerződésben foglaltakkal összhangban, a jogszabályoknak megfelelően használta fel az önkormányzat."

Technika, hang, fény, telekommunikáció nincs; ezek közül a színpadi technika állítólag hamarosan bekerül. A pályázat kiírását egy tanulmány előzte meg, amely feltárja az épület lehetőségeit és hibáit. Eszerint, ha valaki fel akarja szerelni a házat, elvégezné a még szükséges beruházásokat és beszerzéseket, a megfelelő munkaerőt szerződtetné bele, legalább 200 millióra szüksége lesz.

Bajor Zoltán alpolgármesterrel a tekintélyes méretű színpadon beszélgetünk. De nem volt semmi teátrális a helyzetben. "Az önkormányzat a jelen gazdasági helyzetben képtelen egyedül fenntartani és működtetni a házat. Ezért dolgoztuk ki azt a – legutóbbi testületi ülésen elfogadott – koncepciót, amelyben teljesülnek azok a célok, amelyeket az önkormányzat a támogatás elnyerésekor megfogalmazott, de nem, vagy nem egyedül a kerület tartja fenn az intézményt" - mondja, világosság téve, a kerület nem szívesen költene már a házra.

Ami a kerület kulturális-közművelődési életét szervező Terma ügyeit illeti, Bajor szerint pontatlan, hogy a 120 milliós költségvetésük 55 százaléka megy személyi kiadásokra. " A Terma működési költsége nem 50 százalék - ahogy Rabin úr állítja; bár az ő idejében, amikor két alapítvány végezte ugyanezt a munkát, még ennyi volt.  Idén az összevonásból eredő gazdaságosságnak köszönhetően már csak 32 százalék az költségvetésből a személyi költség. A többit programokra fordítják. A Terma 120 millióját viszont nem költhetnénk rá erre az egyetlen intézményre" - mondja az alpolgármester.

© Stiller Ákos

Kérdésünkre, hogyan lehetséges, hogy felépült a ház üzemeltetési koncepció híján, így válaszol. "Rabin úr állítja, hogy volt koncepció a hasznosításról. Lehet, hogy az ő fejében igen, de erről írásos anyag nem készült. Az alpolgármester úr az Eötvös utca 10  létrehozását sajnos ingatlanberuházásként, nem pedig kulturális beruházásként kezelte, és ez igen nagy különbség. A kerület úgy indult neki, hogy az épületben két szintre van szüksége, a többit ki fogja adni. Meg is pályáztatta az önkormányzat, csak akkor senki nem vette bérbe. Ezután nőttek meg a beruházás költségei,  hiszen nem állhattunk le, és a korábbi tervekkel ellentétben saját erőnkből kellett befejezni az épületet. Nekünk már 'egészben' kell gondolkodnunk és nem 'részben'. Mi azt szeretnénk, ha 10-15 évre megoldanánk ezt a helyzetet."

© Stiller Ákos

Megjegyezzük, hogy a hasznosítás dolgát anno a pályázatban sem kellett megemlíteni - azaz tulajdonképpen úgy lehetett 600 milliós uniós támogatást kapni a házra, hogy nem volt szükséges semmilyen dokumentumot beadni a majdani üzemeltetésről. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint a beruházásban nem találni kivetnivalót - lásd a keretes anyagot. Mégis, a 2003 óta keresett és 2008-ra végül megvalósult kultúrház egy olyan helyzetbe "érkezett", amely radikálisan más, mint amikor a beruházást kigondolták, s ez láthatóan teljesen felkészületlenül érte a beruházót. 

Igény, lehetőség és pénz hármas egysége hihetetlenül nehezen jön létre a hazai kulturális élet színpadán. A független kulturális szcéna - tehát azoké, akik nem kötődnek intézményekhez, "kőszínházhoz" - régi igénye, hogy legyenek végre helyek. Nos, az Eötvös utca 10. egy hely. Megkérdeztük a budapesti szcéna két szereplőjét, pályázna-e, illetve mi a véleménye a kialakult helyzetről.

Szabó György, a Trafó vezetője gyorsan elhárítja első kérdésünket, azaz nem pályázik. "Az a gond, hogy anyagilag eléggé le vagyunk égve. Pályázatokból élünk" - mondja lakonikus tömörséggel. Aztán szélesebb kontextusba próbálja helyezni az Eötvös 10-ügyet.

© Stiller Ákos

"Tipikusnak látom ezt a helyzetet. Előbb épület, utána koncepció; a legtöbb kulturális beruházásunk ilyen. Építsünk egy házat, aztán majd meglátjuk, mi lesz benne. Ilyen volt a Nemzeti Színház, a MüPA, a Nemzeti Táncszínház, ilyen volt a Millenáris is. Megterhelve természetesen a politikai reprezentáció igényével. Létrehoznak ingatlanokat, mert a kultúrára szánt pénzt valahol el kell költeni, de nincs mögötte organikus háttér, szakmai munka. Hatalmas pazarlás. A művészet rendszer nélkül összeomlik. Most már mindenki kezdi érezni ezt."

Szabó az egész budapesti helyzetet jellemzi: "Túlkínálat van és ezzel egy időben devalválódás. Hamarosan megvalósul a CET a Közraktárak helyén, újra nyit az AKKU, a West Balkán, az Atrium. Milyen programmal, miféle élettel lehet mindezt megtölteni? Meg kell nézni a nézőtereket, lassan fél házakkal mennek előadások és a népszerű kőszínházakban is ingyen-, vagy discount-jegyeket adnak. Berlinben sincs ilyen kínálat, mint a magyar fővárosban, de közpénzen tartjuk fenn a verseny alapú kulturális piacot, mert nincs elég fizetőképes közönség. A művészek oda mennek, ahol még vannak nézők és van gázsi. Ezt persze nem lehet tőlük zokon venni, de ez egyszerűen értékvesztéssel jár. Közben pedig Budapesten kívül haldoklik a független színtér".

© Stiller Ákos

Szalai-Szabó István, a Király utcai Sirály vezetője némileg másképp látja a budapesti "big picture"-t. "A civil kezdeményezésű helyek között kezd valamiféle organikus rendszer kialakulni, lassan összeépül egy struktúra. Mi a Sirályból sokszor a Tűzraktérbe járunk át előadást nézni. Ők nyitottak gyakorlatilag bárkire, és mi itt nagyon sok új produkcióval találkozunk. A jobbak aztán továbbléphetnek, akár eljöhetnek hozzánk, vagy más helyszínre. A bemutatkozás és kiválasztódás terepei ezek. A környékbeli helyek a versenyhelyzetben pedig megtalálják lassan a maguk profilját. Az azonban tényleg nagy baj, hogy Budapesten kívülre nem igaz ez. Mi is szeretnénk a Sirály előadásait elvinni legalább néhány egyetemi városba. Jelenleg nincs hová."

Emlékezetes, hogy a Sirály foglalt házként indult, afféle törvényen kívüli helyzetből. "Érdemes megnézi" - mondja Szalai-Szabó - "hogy a Sirály, vagy a Gödör is egy ex-lex szituációban, valamiféle résben, hézagban indult el, abból nőtt ki. Találkozóhellyé vált, kezdeményezések középpontjává. Közben pedig egymilliárdért épülnek helyek tartalom nélkül. De akik például itt, a régi Zsidónegyedben civil helyeket csinálnak, azok mögött tíz-húsz éves tapasztalat van, s ez a tapasztalat nem gyömöszölhető be mondjuk az Eötvös utca 10-be."

© Stiller Ákos

Az okokat ő is, akár a Trafó vezetője, hasonlóan látják. "Az ötlet, hogy egy kerületnek épüljön kulturális színtere, helyszíne, jó szándékú és teljesen rendben van. Csak éppen fordítva kellene: először tartalom és utána forma. Valahogy mindig a politikai reprezentálás kerül előtérbe. Amúgy pedig az a tapasztalatom, hogy a civil, független kulturális kezdeményezések egy ilyen reprezentatívabb épületbe nem is szívesen mennek be. Kis, szuverén helyeken érzik jól magukat."