Kertész Imre a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja lett

Dobszay László beszédében emlékeztetett arra, hogy a megtiszteltetés minden taggá választásnál kölcsönös, vagyis a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia büszke tagjaira, de tekintélyét a tagoktól kapja. Az elnök Kertész Imre életművét méltatva rámutatott: írásaiban "a szenvedés misztériuma" fogalmazódik meg pátosz nélkül. 
 
Pálinkás József egészséget és alkotóerőt kívánt a 80. születésnapját novemberben ünneplő Kertész Imrének, hangsúlyozva, hogy az író regényei mára az emberiség kultúrkincsei lettek. Szörényi László laudációjában felidézte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának "a kommunisták diktálta átalakítás miatt" 1949-től "nélkülöznie kellett" az írókat, annak ellenére, hogy korábban az alapító okiratnak megfelelően az intézmény tagjai lehettek. Az irodalomtörténész méltatta Kertész Imre műveit, s hasonlóságokat mutatott fel Széchenyi István és Babits Mihály írásaival; úgy vélte: mindketten örülnének, hogy az író az akadémia tagja lett.
 
Kertész Imre székfoglaló beszédében elmondta, hogy a huszadik századi történelem örömteli pillanata volt a szovjet birodalom összeomlása, de Kelet-Európában az egységes Európa eszméjét bizonytalanság és értetlenség fogadta. Az író figyelmeztetett: ma éppolyan határozatlanul áll Európa a válság okozta problémák felett, mint 1919-ben vagy 1938-ban. "Sosem volt ennyire nyilvánvaló, hogy két Európa létezik" - tette hozzá. 
 
Kertész Imre úgy vélte, hogy a demokrácia inkább egy kultúrát, egy gondolkodásmódot jelöl, semmint politikai rendszert. Az író szerint a térség államaiban a társadalom összeomlásként élte meg a szabadságot, mint mondta, még a "legborúlátóbbakat" is meglepte, milyen erővel törtek a felszínre a már-már elfeledettnek hitt ideológiák. 
 
Kertész Imre szerint a XXI. századra "etikai értelemben magunkra maradtunk", és csak a tudás jelentheti az ideológiák elől való egyetlen méltóságteljes menekülést. "Az a civilizáció, amelyik nem mondja ki az értékeit, vagy veszni hagyja őket, pusztulásra van ítélve" - mondta, reményét fejezve ki, hogy egy olyan Európa jön létre, amelyik erős és magabiztos lesz, "tárgyal, de nem alkuszik meg". 
 
A Magyar Tudományos Akadémia az 1949-ben kizárt területek, az irodalom és a művészetek jeles képviselői számára 1992-ben alapította meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát, amely az MTA társult intézménye, de külön alapszabállyal rendelkező, önálló szervezet. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjait a szervezet közgyűlése választja meg azok közül, akiket a tagok vagy az akadémia szakosztályai előterjesztettek. A tagság nem jár kötelezettséggel, de anyagi juttatással sem.