Az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb hazai kiállítását láthatja október 28-tól a nagyközönség a Szépművészeti Múzeumban. A Botticellitől Tizianóig - Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című nagyszabású tárlaton több mint ötven múzeumból, többek között a firenzei Uffiziből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitanből, a Los Angeles-i Gettyből és a madridi Pradóból kölcsönzött remekműveket állít ki a Szépművészeti.
A csaknem 130 festményt felvonultató tárlaton a címben kiemelt alkotók mellett több mint nyolcvan festő, köztük Leonardo, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto alkotásaival találkozhatnak a látogatók.
A 15-16. századi olasz festészetet bemutató kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség ne csupán a legnagyobb művészegyéniségek alkotásaival találkozzék, hanem nyomon követhesse a legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak születését és fejlődését is. Ezzel a különleges tárlattal első ízben sikerül megteremteni Magyarországon egy tudományosan megalapozott, ugyanakkor rendkívül látványos, nagyszabású, antologikus olasz reneszánsz bemutatót. A kollekciót harmincöt kiemelkedő jelentőségű festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből.
Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, 1490 körül  |
Az átfogó anyag bemutatása tagolást igényel, a múzeum hét szekcióban mutatja be a kiállított képeket. Az elő rész A festészet tudománya címet viseli, és az illúziókeltő ábrázolás kialakulását, a távlattan, az optika, a geometria, az arányok alkalmazását és változását mutatja be az itt kiállított képeken. Az Emberarcok, angyalarcok szekcióba egyrészt portrék kerültek, amelyek a reneszánsz egyéniségkultuszának legnyilvánvalóbb „tárgyi bizonyítékai”, másrészt néhány olyan Botticellitől, illetve műhelyétől, valamint Raffaellótól származó kép, amelyek bizonyítják: a természethűségre való törekvés együtt élt az eszményi szépség utáni vággyal. A kiállítás harmadik fejezetének címe, a Reneszánsz, határok nélkül arra utal, hogy az egész korszakban nyitott volt a határ a gótikus múlt felé, eleven a kapcsolat nem csak itáliai városok és festőműhelyek, hanem az itáliai és az Alpokon túli irányzatok között is.
Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsz címet viselő negyedik szekció főhősei Leonardo, Raffaello és Correggio. A kiállításrész 1500 körüli éveket és a 16. század első két-három évtizedét fogja át, amikor a legnagyobbak figyelme a felszínről a világot, a természetet belülről mozgató erőkre, a mozgás mechanikus jellemzőiről organikus természetére, a test és az arc külső jellegzetességeiről a lélek rezdüléseire terelődött. Természetesen itt kapott helyet Leonardo Hermelines hölgye épp úgy, mint Raffaello Kettős képmása. A negyedikhez a lehető legszorosabban kapcsolódik az ötödik szekció, Tiziano: a festészet diadala címmel, ahol az érett reneszánsz vezető velencei mestereinek, Giorgionének és Tizianónak a művei láthatóak. A külön szekcióba osztást az is indokolta, hogy a kiállításon kilenc Tiziano-képet láthat a közönség. A velencei mester legendás kolorizmusa évszázadokra meghatározóan befolyásolta az európai festészet fejlődését. Újításai – a laza ecsetjárás, az inkább színfokozatokra (tónusokra), mint árnyékolásra építő modellálás - világossá tették: az összegző, egyes részleteket kiemelő, másokat elhagyó festői módszer inkább van összhangban látásunk természetével, mint a minden részletet egyenletes gonddal kidolgozó, aprólékos ábrázolás.
ATiziano Vecellio: A kesztyűs férfi, 1520–1523
Velence és hátországa szekció azt a korszakot mutatja be, amikor Velence politikai hatalma hanyatlani kezdett, ám a művészetben nagyhatalommá vált. Többek közt ekkor alkotott Tintoretto és Paolo Veronese, az érett reneszánsz utolsó képviselője, akinek képei olyan látványosságok, amelyek magasztos derűvel és letisztult harmóniával hirdetik a szépség diadalát. Kettőjüktől, és az ebben az időben alkotó festőegyéniségétől életművük legjavához tartozó alkotásokat mutat be a kiállítás. A hetedik, egyben utolsó szekció címe: A reneszánsz válsága és a manierizmus. Az ebben látható képek az mutatják, hogy a humanizmus optimista világképének megrendülése, vagyis a válság új világot termett. Beccafumi, Parmigianino, Lelio Orsi, vagy Bronzino kiállított képei is arról tanúskodnak, hogy a 16. század folyamán, hol többé, hol kevésbé, de valósághűség és absztrakció, világias szellem és transzcendens gondolkodás között az egyensúly, az utóbbiak javára, megbomlott.
A kegyelmi botrány után is trükköznek a gyermekvédelemben a számokkal, hogy Orbán Viktor elmondhassa, vállalható az állami gondozás állapota. A családjukból kiszakadó gyermekek ezt először a túlzsúfolt, eszköztelen befogadóotthonokban tapasztalják meg.
A tiltottá lett Pride üzenete aktuálisabb, mint valaha.
A Tisza Párt elnöke úgy nyilvánult meg félreérthetetlenül a Pride-ről, hogy le sem írta a rendezvény nevét.
Az indoklás szerint azért, mert nem fellebbeztek a tiltás ellen, de a szervező főváros szerint nem is kell engedély.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A többi uniós ország megvan Orbán nélkül is, legalábbis egy bizonyos pontig.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.
