Azt olvassuk: „I am a man”, és visszakérdezünk: ember vagy férfi? Olvashatjuk-e úgy a szöveget, mintha dr. King sírfelirata volna, akit a memphisi Lorraine Motel erkélyén április 4-én este gyilkoltak meg? Vagy kezdjük újra, egy kicsit másképpen? Ember az, aki fekete? Vagy kezdjük újra egészen másképpen, és vegyük észre, hogy a szöveg a képet helyettesíti, és kérdezzük azt, hogy valóban festmény-e az, amit látunk? Esetleg politikai festmény? Milyen értelemben az? És változik-e a festmény politikája, ha tudjuk, hogy az, aki festette és stencilezte: fekete, ember, férfi? Változik-e megint, ha azt is tudjuk, hogy meleg? Kevésbé férfi vagy jobban az? Esetleg nem is ember?

Glenn Ligon: Cím nélkül (I Am a Man), 1988. (Olaj, zománc, vászon, 101,6x63,5 cm)

Aztán azt olvassuk: „America”. A lesötétített teremben világító, visszájára fordított neonszöveg láttán a kortárs művészet lapos politikai egysorosaihoz szokott néző azonnal országkritikára ismer. A Rückenfigur cím alatt kiállított installáció megfordított betűiben a neoliberalizmus végét hol gyászoló, hol teapartikon ünneplő országot látjuk. Vagy a falhoz állított, a kivégzőosztagra váró Amerikára gondolunk. Esetleg Amerikára, mint brandre, az út menti büfék és motelek neonfényében úszó közönséges mennyországra. A Rückenfigur eszünkbe juttatja Caspar David Friedrich magányos vándorát, az amerikai transzcendentalisták természetfétisét, a végtelenbe vesző horizont és a majdnem üres fehér fal közötti különbséget. Aztán rájövünk, hogy rosszul kezdtünk hozzá, mert elfeledkeztünk a legfontosabbról: mi az, hogy Amerika? Az ország vagy a kontinens? És ha kontinens, hát melyik? Chávez, Castro vagy Obama?

Végül csak nézünk: a csillogó fekete festett háttérből előtűnő, magasba nyújtott kezeket. A vászonra szitázott kép az 1996 októberében Washington DC-ben rendezett, a fekete férfiak jogaiért a testvériség és a béke nevében szervezett tömegdemonstráció, a Million Man March sajtófotójának részlete. Hogyan lett a szövegből kép? És hogyan vált az „I am a man” fekete betűje fehérnek látszó fekete kezek sokaságává? Mi történt az 1968-as memphisi sztrájk és a Nation of Islam (Az iszlám nemzete) által rendezett 1996-os demonstráció között eltelt időben?

Ligon az 1980-as évek végén, a polgárjogi mozgalom és a késő modernizmus, a neoavantgárd és a szexuális forradalom, a posztmodern és az újfestészet után kezdett festeni. Az izmusok, a neók és a posztok után, a megkésettség, az après coup súlytalan szabadságában induló Ligon munkái a már mindig is ismétlésre és másodlagosságra kárhoztatott képeken és szövegeken keresztül azt keresik: van-e mód arra, hogy egy fekete, meleg, férfi, ember, festő közbeszóljon vagy láthatóvá tegye azokat az ideológiai folyamatokat, amelyek létrehozzák a feketeség, a melegség, az emberség, a férfiség és a festőség fogalmainak és szubjektumpozícióinak változásait. A még alakuló életműveket zárt egységekbe erőltető retrospektív tárlatok kényszeredettsége Glenn Ligon kiállítását sem kerüli el ugyan, de ahhoz elég, hogy ne hagyjuk abba a kérdezést. (http://whitney.org: Megtekinthető június 5-ig.)

Berecz Ágnes