Azt olvassuk: „I am a man”, és visszakérdezünk: ember vagy férfi? Ember és nem állat? Vagy emberebb az embernél, esetleg férfibb a férfinál? És ki az, aki beszél? Glenn Ligon, aki 1988-ban egy fehérre kent vászonra stencilezte a fekete szöveget? Vagy azok a fekete kukások, akik 1968 áprilisában, Memphis belvárosában „I am a man” feliratú táblákkal tüntettek fizetésemelésért egy szemétszállító cég épülete előtt? Esetleg Martin Luther King beszél, aki 1968 áprilisában Memphisbe utazott, hogy a sztrájkolókat támogassa? A Műértő cikke.

Azt olvassuk: „I am a man”, és visszakérdezünk: ember vagy férfi? Olvashatjuk-e úgy a szöveget, mintha dr. King sírfelirata volna, akit a memphisi Lorraine Motel erkélyén április 4-én este gyilkoltak meg? Vagy kezdjük újra, egy kicsit másképpen? Ember az, aki fekete? Vagy kezdjük újra egészen másképpen, és vegyük észre, hogy a szöveg a képet helyettesíti, és kérdezzük azt, hogy valóban festmény-e az, amit látunk? Esetleg politikai festmény? Milyen értelemben az? És változik-e a festmény politikája, ha tudjuk, hogy az, aki festette és stencilezte: fekete, ember, férfi? Változik-e megint, ha azt is tudjuk, hogy meleg? Kevésbé férfi vagy jobban az? Esetleg nem is ember?

Glenn Ligon: Cím nélkül (I Am a Man), 1988. (Olaj, zománc, vászon, 101,6x63,5 cm)

Aztán azt olvassuk: „America”. A lesötétített teremben világító, visszájára fordított neonszöveg láttán a kortárs művészet lapos politikai egysorosaihoz szokott néző azonnal országkritikára ismer. A Rückenfigur cím alatt kiállított installáció megfordított betűiben a neoliberalizmus végét hol gyászoló, hol teapartikon ünneplő országot látjuk. Vagy a falhoz állított, a kivégzőosztagra váró Amerikára gondolunk. Esetleg Amerikára, mint brandre, az út menti büfék és motelek neonfényében úszó közönséges mennyországra. A Rückenfigur eszünkbe juttatja Caspar David Friedrich magányos vándorát, az amerikai transzcendentalisták természetfétisét, a végtelenbe vesző horizont és a majdnem üres fehér fal közötti különbséget. Aztán rájövünk, hogy rosszul kezdtünk hozzá, mert elfeledkeztünk a legfontosabbról: mi az, hogy Amerika? Az ország vagy a kontinens? És ha kontinens, hát melyik? Chávez, Castro vagy Obama?

Végül csak nézünk: a csillogó fekete festett háttérből előtűnő, magasba nyújtott kezeket. A vászonra szitázott kép az 1996 októberében Washington DC-ben rendezett, a fekete férfiak jogaiért a testvériség és a béke nevében szervezett tömegdemonstráció, a Million Man March sajtófotójának részlete. Hogyan lett a szövegből kép? És hogyan vált az „I am a man” fekete betűje fehérnek látszó fekete kezek sokaságává? Mi történt az 1968-as memphisi sztrájk és a Nation of Islam (Az iszlám nemzete) által rendezett 1996-os demonstráció között eltelt időben?

Ligon az 1980-as évek végén, a polgárjogi mozgalom és a késő modernizmus, a neoavantgárd és a szexuális forradalom, a posztmodern és az újfestészet után kezdett festeni. Az izmusok, a neók és a posztok után, a megkésettség, az après coup súlytalan szabadságában induló Ligon munkái a már mindig is ismétlésre és másodlagosságra kárhoztatott képeken és szövegeken keresztül azt keresik: van-e mód arra, hogy egy fekete, meleg, férfi, ember, festő közbeszóljon vagy láthatóvá tegye azokat az ideológiai folyamatokat, amelyek létrehozzák a feketeség, a melegség, az emberség, a férfiség és a festőség fogalmainak és szubjektumpozícióinak változásait. A még alakuló életműveket zárt egységekbe erőltető retrospektív tárlatok kényszeredettsége Glenn Ligon kiállítását sem kerüli el ugyan, de ahhoz elég, hogy ne hagyjuk abba a kérdezést. (http://whitney.org: Megtekinthető június 5-ig.)

Berecz Ágnes

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kult

Csak az a szép zöld gyep…

Noha több mint egy évtizede csak Lakástrendként emlegetjük a Lakástrend és design kiállítást, mégis meglepő, hogy eltűnt a rendezvény hivatalos nevéből a „design” szó - igaz, azt sem tudni pontosan, mikor keveredett oda. A Műértő cikke.

Kult

Megjelent a Műértő áprilisi száma

Transzparencia a Vasarely Múzeumban, Maurer és Gáyor az A22 Galériában, Böhm és Haász Pakson, Erdélyi Gábor a Raiffeisen Galériában, Lucien Hervé a Szépművészetiben. Álomférfiak Hamburgban, Glenn Ligon New Yorkban, Eva Schlegel, Mel Ramos és Roy Lichtenstein Bécsben. Mindez és sok minden más a Műértő áprilisi számában.

Hibrid motorvonatokat venne a Balaton északi partjára a MÁV-Start

Hibrid motorvonatokat venne a Balaton északi partjára a MÁV-Start

Megírtuk a Czeglédy-ügy buktáját, rögtön beindult Polt gépezete

Megírtuk a Czeglédy-ügy buktáját, rögtön beindult Polt gépezete

A Hableány-tragédia miatt a koreai turisták továbbra is törlik a hajós programokat

A Hableány-tragédia miatt a koreai turisták továbbra is törlik a hajós programokat

Elbúcsúzhat a YouTube a gyerekeknek szánt videóktól – máshová költöztethetik őket

Elbúcsúzhat a YouTube a gyerekeknek szánt videóktól – máshová költöztethetik őket

Ambrus Attila: Azoknak, akikre ráfogtam a fegyvert, életük végéig rossz emléke lesz rólam

Ambrus Attila: Azoknak, akikre ráfogtam a fegyvert, életük végéig rossz emléke lesz rólam

Több magyar egyetem is felkerült a világ legjobbjait bemutató ranglistára

Több magyar egyetem is felkerült a világ legjobbjait bemutató ranglistára