A kolontári dokumentumfilmeket hiányolták a Filmszemlén

A filmszemle dokumentumfilmes versenyprogramjába 147 alkotásból 24-et válogattak be, a zsűri és az előzsűri tagjai egyetértettek abban, hogy nem is tudtak volna többet. Ha kevésbé szigorúan szelektálnak, talán 30 alkotás fért volna a mezőnybe - mondták. A szakemberek szerint a dokumentumfilmes ágnak kifejezetten hiányzik egy önálló filmfesztivál, filmszemle. Szigorúbb hangok szerint segített volna, ha van egy olyan "konzultációs vitapont", amelyen beszélni lehetett volna azokról a hibákról, amelyektől "minden film hemzsegett". 

A zsűri és az előzsűri tagjai - Medgyesi Gabriella, Gelléri-Varga Zsuzsa, Zalán Vince, Lányi András, Kerekes Péter - úgy fogalmaztak, nagyon hiányzik a magyar dokumentumfilmekből a háttérmunka, a dramaturgiai műhelymunka. Ezeket megspórolják az alkotók, pedig fontos lenne, hogy igénybe vegyék dramaturg és konzulens segítségét - mutatott rá Kerekes Péter. 

"Befogadóként, nézőként nagyon nehéz azonosulni a dokumentumfilmmel, érdemes főszereplőt, főszereplőket kinevezni" - fogalmazott Gelléri-Varga Zsuzsa dramaturg, aki szerint a most látható dokumentumfilmek "nem történetben és nem főszereplővel voltak felépítve". Ez gyakorlatilag minden filmből hiányzott - vélekedett. A szakemberek rámutattak, a filmszemlére 150 filmet neveztek, 147 készült el. Az alkotók nem kaptak támogatást, így az is "csoda", hogy ennyi film meglett. A dokumentumfilmek esetében rendkívül sokat számít, hogy milyen költségvetésből gazdálkodnak, bizonyos műfajokat teljesen ellehetetlenít a pénzhiány. 

Lányi András író, a zsűri elnöke megjegyezte, a nevezett alkotásokból egyetlen egy sem szól olyan ügyről - például a vörösiszap-katasztrófáról - amelyek "nagyon érintették" a magyar társadalmat. Úgy véli, van egyfajta belső feszültség a filmekben, ez a dokumentumfilmek feladatának tisztázatlanságából fakad. Komoly gondot okozott, hogy kimaradt néhány téma.

A szakemberek kiemelték, a technikai résznek - így például a hangnak, a kameramozgásnak - is nagy jelentősége van. Ha nem lehet érteni, hogy mi a kérdés és mi a válasz, akkor önmagát teszi tönkre a film - hangzott el. Hibának rótták fel, hogy vannak olyan készítők, akik úgy is belevágnak a filmbe, hogy semmi felkészültségük, biztosítékuk nincs arra, hogy az elkészült anyag használható lesz - fűzték hozzá. Kerekes Péter úgy fogalmazott, "nem voltak fantasztikus témák fantasztikusan lefilmezve". Ugyanakkor - mint mondta - sok erős történetet látott, amelyek nem voltak erősen elmesélve. 

A versenyben szereplő filmek közül nyolc a romakérdéssel foglalkozott - mutatott rá Lányi András. "A hátrányos helyzetekről színesen meséltek a filmesek - értékelt. "A hátrányos helyzet önmagában véve látványos" - fogalmazott. Megjegyezte, a témához nyúló alkotók "biztosra mehettek", mégis nagyon kevés volt az olyan film, amely valójában hozzáadott a cigányság helyzetének megértéséhez - fejtette ki.

A legerősebbnek talált hat film arról szólt, hogy a művészet megváltoztatja az ember életét - fogalmaztak a szakemberek. Bebizonyosodott, hogy lehet sikeres filmeket készíteni azokról, akiknél a dramaturgiai hátteret maga a téma is adja, vagyis a művészet területén sokkal "egyszerűbb" dolga van a készítőknek - magyarázták a zsűri és az előzsűri tagjai. Lányi András megjegyezte, sok olyan alkotással találkoztak, amelyeknél világosan látszott a koncepció eldöntetlensége, hiányoztak víziók a filmekből. Keveredtek a műfajok, és ha a műfajt eldöntetlen, akkor az alapvető hiba - jegyezte meg a zsűri, amelynek tagjai az alkotók jelenlétében egyenként is értékelték a filmeket.