Az egykori halászfaluban, amelyet hol festők városaként, hol múzeumok gyűjtőhelyeként, hol a Dunakanyar ékszerdobozaként emlegettek – és használtak díszlet- és kirakatvárosként a Kádár-korszak propagandacéljaira. A korabeli fotókat, filmeket, hangfelvételeket – köztük a rádiós Szabó család sorozat 1966-os, Szentendrén játszódó epizódját –, plakátokat és tárgyakat, szobabelsőket felvonultató tárlat egyszerre nosztalgikus és kritikus. A szocializmus „fénykorát” idéző tárgyak – Varia bútor, Supraphon lemezjátszó, kocsmapult – többsége lomtalanító kukásautók gyomrában végezte darabokra zúzva, de ami megmaradt, az egyre gyakrabban bukkan fel retrokiállításokon, antikboltok kínálatában. Mindezek a Moszkvicsokkal és pártdelegációkkal együtt Szentendréről is eltűntek, és a belvárost ma elözönlik a turisták, a falakat elborítják a csiricsáré szuveníráruk, a páratlan szépségű házak alig látszanak tőlük – lehet választani, kinek melyik Szentendre tetszik. Mindenesetre, ha valakinek hiányozna a hatvanas-hetvenes évek Szentendréje, menjen át a Fő tér túloldalára, kapaszkodjon fel a sikátor közepéig – lángosos még ma is van ott.

Szentendrei Képtár, július 10-éig