Mennyit és hogyan költ Fábry Sándor a köztévén – 18-19 milliót adásonként –, ki kinek mossa a kezét, ki kinek kije, és kinek számláz vissza – ha egyáltalán visszaszámláz, és kinek mennyi landol pontosan a zsebében – ha landol. Kit érdekel a büdzsé, ha jó és jól fut a show.

Amikor az MTVA által szervezett, Fábry Sándorral való háttérbeszélgetésre a hvg.hu-t is elhívták, úgy döntöttük, megnézzük: mi mondanivalója van a humorista-showman-producernek. Hogy egyáltalán megvalósulhat egy one-man showmannel a dialógusos társalgási forma.

Magyarázkodni akar, menteni a menthetőt (egyesek szerint egy 700 ezres nézettséggel induló, jelenleg 470 ezernél tartó show-ba nem könnyű új életet lehelni), esetleg simogatni a médiamunkások fejét, hogy legyenek kedvesebbek vele, hozzá és műsorához. Zengjenek róla dicshimnuszt, vagy legalább ne üljenek ott, mint a jóllakott óvodások a döci alsó felén, a nézettségi mutató lefelé csúszásán vihorászva.

Fábry kis késéssel megérkezett, leült a stáb többi tagjával együtt, és leszögezte, nem a simogatás a cél, a beszélgetést amúgy sem ő, hanem az MTVA kezdeményezte. Miért? Hát, hogy jóban legyünk, és szendvics és pogi társaságában alkossunk véleményt a helyzetről. Mi a helyzet? Hát, hogy ez nem kereskedelmi csatorna, Fábry pedig 13 évig ahhoz volt szokva, most minden új, kicsit döcög, de jobb lesz, sőt, nem csak jó, hanem fasza, figyeljétek meg (ő tegez, mi magázzuk).

MTVA

A következő show például annyira jó lesz, hogy beszartok. Lesz benne Benkő. Benkő Dániel??? Igen, Benkő. Tudjuk, mondtuk neki, hogy nem veheti elő a farkát (nem farkát mondott, de amit mondott, azt pláne nem veheti elő). Benne marad ez a mondat is? Benne, de lesz benne még sok más lóf_sz_zás is, azt majd mind kisípoljuk. Jól jönne most is egy síp, főleg, hogy mi nem tudunk elkapcsolni, ha nem tetszik. Meg kell érteni a Benkőt, ő egy művész.

Rákay Philip nem szól bele semmibe, a keresztpromotálás sem olyan durva, mint odaát, a másik oldalon, csak ajánlják, esetleg majd szépen kérik, hogy a Marslakók is mehessenek vendégségbe.

Fábryt nem hatja meg, hogy csak hideget kap, de nem is lepődne meg rajta, ha ő sem ad mást. Miért csodálkozna valaki azon, hogy ha sokat aláz, akkor abban a pillanatban, ha hibázik, őt is kikezdik. Kikezdték. Már régen, és ez őt kicsit sem bántja. Higgyétek el! Elhisszük? Nem biztos.

De ha már bántás – amit nyugodtan, de tényleg – akkor legyen már tényszerű, ne légből kapott, és ne sértse a magánszféráját. Mert az nem ér, ha a részegen elkövetett brunyálását levideózza az újságíró, egy másik meg azt állítja, hogy összevert egy zöldségest. Mert ez nem szép dolog. Sajnos, a bulvár nem az.

A szépet máshogy hívják. Például péernek. Vagy közszolgálatnak, ahol van türelmi idő, és nem az agyonszajkózott celebeket kell meghívni, hanem valóban érdekes embereket. A valóban érdekes emberek pedig mégsem elég érdekesek a pórnépnek, vagy több pénzt kérnek, mint az átlagceleb. A csúnya kereskedelmi szférában az meg nem fér bele a keretbe, meg a 18-49 korosztályba sem. Darvas például többet kért egy kicsivel, ezért nem engedte az RTL-es idők producere, most pedig hiába a maga ura, Darvas már nincs. Pedig érdekes lett volna. Mert volt egy ember, fényévekre tőle. Most már ő sincs.

A válaszok hosszas monológokká nyúlnak, sztorizgatással, dizájncenterezéssel megfűszerezve, fenntartva a rebbenés- és érzelemmentes szemkontaktust, mindenkivel, kivéve a borsos kollégát, őt ritkábban méltatja. Valami nagyon csúnyát írt, el is kezdi sorolni a sérelmeit Fábry, aki ezennel le is vetkezte a megmondóemberek páncélját, és belecsúszik abba a sértett celebszerepbe, amit oly hevesen támad, ha nem róla van szó. Íme, a hóhér, aki saját magát akasztja, pedig akár felül is emelkedhetne rajta, és ha már saját bevallása szerint nem nézi a külföldi nagyokat, mert nem érdeklik a szakmabeliek, akkor akár a róla írt bulvár sem kellene, hogy érdekelje.

De az meg róla szól. Tényleg ennyivé zsugorodott volna az egész Fábry-jelenség?

Mindenesetre a szabadságot és függetlenséget nagyon szereti ebben az új felállásban, még akkor is, ha a sok bénázástól öregedett 12 évet a múltkori műsor négyórás felvétele alatt. "Nem látszik a megmaradt hetven percen", udvarol neki az egyik női médiamunkás. Fel sem veszi, vagy megszokta, hogy dicsérik, vagy el sem hiszi már. Öntelt vagy érzékény? Arckifejezését tekintve: megállapíthatatlan. Akkor mindkettő.

A köztévé fiatalítana közönségben, hogy ő ebben tud-e eszköz lenni? Kevésbé. Nem mintha ő nem szeretné megcélozni a fiatalokat, de hatvan felé már nem fog cigánykereket vetni azért, hogy figyeljenek rá. És, hogy lájkolják. Act naturally – ennek a keretein belül tud csak célozni 18 és 49 között. Nem fogja megjátszani magát, ő úgy fog viselkedni, ahogy neki tetszik. Persze, Gyurcsányékat nem kedvelte, de nem mondhatja senki, hogy benyal a mostaniaknak. Miért van például, hogy Habony Árpád nője műsort vezethet? Mert jó? Nem az. Kerek perec, szar.

Vannak-e még tervek, ambíciók? Persze, egy utazós dokumentumsorozat hazánkról, arról, mi folyik itt. Azaz mi folyik ott, messzebb, a miskolci lakótelepen, ahol Gyurcsány is ellakott. Az folyik, hogy nincs villany, és vödörbe végzik a dolgukat, például. Mert ezt meg kell mutatni. De egy Heti Hetest is lehetne csinálni csak öregasszonyokkal, Psota Irénnel például. Elrötyörészni. Aranyosan.

Azért ment a köztévéhez, mert az RTL Klubnál már mellőzöttnek érezte magát, és az MTVA kultúrmissziójával azonosulni tud. Bár nehéz, ha a nézősereg hülyül, főleg a korral, mármint lefelé, és egyre kevesebben ismerik Arany Jánost. Lábjegyzetelni kell a mondanivalót, ez van.

Nem nagyképűségből ült azon a trónon, amit alá raktak – nem ő, mások mondták: mennyire zseniális – hanem azért, mert nem nagyon volt, aki ledöntse. Kellene a fiataloknak is egy olyan, mint ő. Hajósnak sikerülhetett volna, valamiért nem, most meg már ő is öregszik. Tilla is ügyes, Majkából is lehet valami. De a többiek? Kik? Nincs senki. Valóban magányos lehet a nyeregben, mióta meghalt a ló.