A Harcosok klubján és a képregényeken felnőtt generáció tagjai úgy döntöttek: a fogva tartóik ellen fordulnak. A Time magazin éves közönségszavazásán az Anonymous hatalmas előnnyel megnyerte az Év embere címet, Lionel Messi csak a tizedik lett. A szavazás olyan tiszta volt, amennyire egy szavazás tiszta lehet, de mivel egy hacker-aktivista csoport nyert, nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy az eredményhez a tagok programozói tudása is hozzájárult.

A lényegen ez mit sem változtat: az Anonymous megkerülhetetlen fogalom és rettegett veszélyfokozó-forrás. A szinte megfoghatatlan csoport egyetlen beazonosítható, vizuális jegye az álarc, amit a tagok és a szimpatizánsok viselnek az élő demonstrációkon. Mit jelent ez, honnan származik az ötlet és mi a története?

Az álarc először egy képregény-sorozatban volt látható: a V, mint vérbosszú első fejezete éppen harminc éve, 1982 márciusában jelent meg a Warrior című, havonta jelentkező antológiakötetben. A történet a disztopikus-alternatív Angliában játszódik a nyolcvanas-kilencvenes években, ahol egy fasiszta párt tartja uralma alatt az országot. A cselekmény katalizátora V, a maszkírozott anarchista, aki módszeresen levadássza és kivégzi a pártvezetőket, végcélja pedig a rendszer megdöntése. Egy félresikerült biológiai kísérlet során a teljes teste megégett. Sérüléseit álcázza felszerelésével, ennek legfőbb dísze a maszk, amely ma az Anonymous jelképe. V jártas a közelharcban, robbantási szakértő, hacker, ezen kívül rendkívüli irodalmi és filozófiai műveltségre tett szert.

Az először még fekete-fehérben megjelenő sorozat a Thatcher-korszak derekán nagyon népszerű volt, ám a Warrior ennek ellenére csődbe ment és megszűnt, mielőtt a végére értek volna a történetnek. Elindult a verseny a jogokért, a kiadók vérre menő harcot folytattak azért, hogy náluk fussa ki magát az epikus mű. A befutó végül az amerikai DC lett, Superman és Batman otthona, annak is a sötétebb tónusú, idősebb olvasók igényeire specializálódott Vertigo címkéje. Az amerikai cég kiszíneztette a képkockákat, újraindította, majd befejezte a történetet, hogy aztán világszerte ismertté tegye a már könyvbeszedett gyűjteményt.

A szabadság jelképe

AP

A sorozat szerzője Alan Moore, a legendás képregényíró, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint a Watchmen és a From Hell. Moore már a hetvenes években megálmodta a történet alapját és főszereplőjét: olyan figurát képzelt el, akiben egyszerre testesült meg Huxley és Orwell világa, David Bowie, Batman és Robin Hood. A legkézenfekvőbb minta Guy Fawkes volt. Utóbbi egy valós történelmi személy az 1600-as évek fordulójáról, akinek rengeteg mondóka és dal őrzi az emlékét. Fawkes buzgó katolikus és katona volt, a vallás és a puskapor szerelmese.

Az I. Jakab király ellen tervezett Lőpor-összeesküvés elkövetője lett volna, ha nem fülelik le a merénylet reggelén. A terv szerint egy robbantással az angol parlament épületét és Jakab személyét is eltüntette volna – Fawkes azonban a robbanó hordókkal együtt rendőrkézre került. Jakab megmenekülése örömére tűzijátékot „engedélyezett” a népnek, amit azóta is megtartanak minden november ötödikén. Idővel az ünneppel már nem Jakabra, hanem Fawkesra emélkeztek. Kultusza odáig nőtt, hogy 2005-ben a közvélemény minden idők harmincadik legfontosabb brit személyének kiáltotta ki.

A 18. században alakult ki a szokás, hogy a megemlékezés napján a gyerekek az ő arcáról mintázott maszkokban járták az utcákat és pénzt gyűjtöttek. A mai napig használatos guy, azaz fickó megszólítás is az ő nevéből eredeztethető. A V, mint vérbosszú rajzolója, David Lloyd szerint ez a teátrális és romantikus kultusz tökéletes táptalaj volt V karakterének vizuális megformálásához. A figura mozgatórugója a történet során mindvégig bizonytalan marad, sosem derül ki, hogy egy jövőbelátó gerillaharcos vagy egy őrült terrorista, akinek nem csak testét, szellemét is roncsolta a balul elsült biológiai kísérlet. A bizonytalanságra több ízben rá is játszanak : a mosoly, ami a maszkon látható, az események tükrében működhet a magabiztosság és a kétely, a tiszta fej és a téboly kinyilatkoztatásaként is.

A képregényben még nem volt mindennapos az álarc, ez csak 2006-ban vált általánossá, amikor a Warner Brothers stúdió játékfilmet forgatott a történetből. A Mátrix-trilógiát is jegyző Wachowski testvérek voltak a producerek, a rajzolt karaktereket pedig olyan színészek keltették életre, mint Natalie Portman, Stephen Rea, vagy John Hurt. A film reklámhadjáratához készült Fawkes-maszkokat először még ingyen osztogattak a mozik előtt, később - a sikeres fogadtatáson felbuzdulva - kereskedelmi forgalomba került: egyre többet adtak el belőle, mostanra ez akár évi százezres példányt is jelenthet. Az amazon.com számadatai alapján több fogy belőle, mint Batman vagy Darth Vader arcmásából.

David Lloyd szerint a maszk az Anonymous értelmezésében az intézményellenesség és az elnyomás elleni szerepvállalás jelképe lett: elrejti a mögötte rejtőző egyén identitását, de individualista értelmezése is van. Gay Fawkes, illetve V „arca” ideális erre, hiszen kevés, nála rendszerellenesebb történelmi személy volt vagy van, vizuálisan egyértelmű és jól beazonosítható. Alan Moore, aki a képregényeiből készült mozifilmektől minden esetben módszeresen elhatárolódott, büszkén bólintott, amikor először szembesült vele, hogy karaktere milyen minőségben él tovább.

A Fawkes-maszk felhasználásának lehetnek hátulütői is. Lloyd számos városi legendát hallott arról, hogy londoni razziák során maszkokat kerestek a gyanúsítottaknál, hogy így szerezzenek bizonyítékokat az illető Anonymous-tagságáról. Előfordult, hogy Vendetta-rajongó fiatalok egy képregény találkozóra siettek kedvencük jelmezében, mire az arra járó rendőrök „terroristaszimatot” kaptak és átvizsgálták őket. És ez csak az érem egyik oldala. A mozifilm bemutatója után a maszkok gyártásának joga a Warner Brothers-hez került, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden egyes megvásárolt példány árával az Anonymous a világ egyik legnagyobb, többmilliárd dolláros hasznot termelő cégét gazdagítja.