szerző:
Kovács Ferenc Dávid
Tetszett a cikk?

"Ne higgyétek azt, mindig ekkora s***j volt az Orbán” – mondta Kukorelly Endre író-költő, az LMP parlamenti képviselője a romkocsmák félhomályában merengő érdeklődőknek az augusztus 20-án megrendezett, Vagány Históriák című rendezvényen, a Gozsdu Manó kávéházban.

A szerző-politikus véleménye szerint a Fidesz 1993-ban kialakított, az MDF szétesése nyomán keletkezett vákuumot kihasználó jobboldali fordulata, és az ehhez a mai napig kapcsolódó retorika csupán egy póz, melyet Orbánék „felvettek, mint egy gatyát”.

Bár a romkocsma-tematika mentén, a költészetből kiinduló összművészeti rendezvény hangsúlyozottan nem kívánt a romkocsmákra, és az azok látogatóira vonatkozó közelmúltbeli sommás miniszterelnöki kijelentésre és az azt követő aktuálpolitikai viharokra reflektálni, természetesen a téma felbukkanása elkerülhetetlen volt az este folyamán.

Mint Kukorelly megjegyezte, az apolitikusság maga is politikai tett – méghozzá olyan politikai tett, melynek manapság az ifjabb generációk körében komoly divatja van. A Nagy Márta Júlia költő és Bach Máté fotográfus által szervezett est mégis inkább a művészetekről és nem a politikumról kívánt szólni; sokkal inkább arra törekedett, hogy a gyakorlatban bizonyítsa: a pesti belváros sajátos romkocsmái igenis alkalmasak értékteremtésre.

Kukorelly Endre: "Nincs pogácsa, ez nem olyan rendezvény."
©

Hogy mindez kiderülhessen, az est a város ezen színfoltjaival foglalkozó kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött, melyen Kukorellyn kívül Simon Márton, Izsó Zita, Csobánka Zsuzsa költők, valamint Schein Gábor, költő, irodalomtörténész, az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének docense vettek részt.

A résztvevők Schein felvetése nyomán megegyeztek benne, hogy a romkocsmákat létrehozó urbanisztikai környezet az újraegyesítést követő Berlinével rokonítható, maguk a vendéglátóipari egységek pedig olyan explozív helyek, ahol a város hirtelen élni kezd.

A szakember szerint a különbség abban található, hogy míg Berlinben ezen folyamat párhuzamosan zajlott a város újradefiniálásával, addig nálunk az alternatív szórakozóhelyek inkább rezervátumszerűen, a város szövetébe kevésbé beépülten léteznek.

A beszélgetés után a résztvevők felolvasásai következtek, melyeket itt a műfaj jellegéből adódóan nem közvetítenénk, csupán Kukorelly egyetlen sorát idéznénk: „Nincs pogácsa, ez nem olyan rendezvény, ez költői est.”

Költői estekre, irodalmi rendezvényekre és felolvasásokra gondolva az átlagembernek ugyanis hajlamos a pátosszal leplezett unalom érzése beugrani. Ezt a trendet kívánták a szervezők a lehetőségekhez képest átírni különböző médiumok és különféle művészeti ágak bevonásának a segítségével.

A rendezvény második részében Bach Máté kortárs költőkről készült portrésorozata került levetítésre, a szerzőktől származó szövegeket színművész tolmácsolta Kardos Dániel gitárkísérete mellett, majd három előadó slam-poetry előadása zárta a hajnalba nyúló estet.

A slam poetry mint műfaj valahol a költészet és az előadó-művészet között található, külső szemlélők számára leginkább a raphez hasonlít, azzal a kivétellel, hogy nem szól alatta zene és szorosan hozzátartozik az élő előadás személyessége. A cél voltaképpen a költészet kiemelése a nyakkendős-akadémiai környezetből, és élővé tétele az általában meglehetős belterjességgel működő irodalmárközönségen kívül állók számára is.

A három slammer jelen esetben Simon Márton, Indiana, valamint Színész Bob voltak, a műfaj pedig egyértelmű közönségsiker: a szövegeket zajos taps kísérte, és ez volt az a pont, ahol végképp sikerült kilépni a felolvasóestekre jellemző nézői passzivitásból – a költészet életre kelt, és innentől kezdve a szövegek irodalomtörténeti jelentősége mondhatjuk akár másodlagos is lehet.

Hiszen, ahogy bár Indiana állítja: hagyományos költőként az kéne, hogy legyen életcélja, hogy „unokáitok majd az én homlokomra rajzoljanak faszt az irodalomkönyvben”, „itt ahol nem is voltam igazi művész, ha negyvenévesen nem robban fel a májam, ahol a vonat alá kell feküdjek, hogy elolvassanak, addig meg a 2Pac hologramja is jobban keres nálam. Ez a hagyomány.”

Ez a hagyomány, ami ellenében és aminek a megváltoztatásáért a Vagány Históriák programsorozata dolgozik. Láthatóan rengeteg munkát beleölve Nagy Márta Júlia és Bach Máté sikerrel próbálkozik az irodalom és azon belül is a kortárs költészet körüli falak lebontásával, amit a hagyományos irodalmi rendezvényekhez szokott látogató által tapasztalt szokatlan közönségsiker látványosan igazolt vissza. Reményeink szerint: nem utoljára.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A társas vadászatokra nem vonatkozik a gyülekezési tilalom

A társas vadászatokra nem vonatkozik a gyülekezési tilalom

3 milliárd forintot adott egy amerikai múzeumra a kormány

3 milliárd forintot adott egy amerikai múzeumra a kormány

Visszavonja gázkamrázós írását Demeter Szilárd

Visszavonja gázkamrázós írását Demeter Szilárd