Orvosai tanácsolták neki, hogy ekkorra térhet vissza kockázat nélkül a zenekarhoz. "Csajkovszkij A diótörő című darabja nem bonyolult, nem kínál föl stresszhelyzeteket, és többször játszottuk Novák Jánosékkal" - hangoztatta a láthatóan nagyszerű fizikai állapotban lévő Kocsis Zoltán az MTI-nek adott interjújában.

A "stressz előállításában magam is hibás vagyok. Egyszerűen nem szállok le egy-egy dologról, amíg nem látom, hogy az jó. Ez sok veszekedésbe, kiabálásba kerül. Már többször elmondtam, azt tartom elfogadhatatlannak, ha egy kiváló képességű muzsikus nem törekszik a tökéletességre. Tisztelem és szívesen dolgozom a közepes képességűekkel, ha látom, nem zseniális ugyan, de mindent megtesz azért, hogy a produkció sikeres legyen. Bizonyos túlerőltetések sem használtak. Szeptember 13-án Bartók I. zongoraversenyét játszottam Pécsett a Pannon Filharmonikusokkal. A harmadik tétel melléktémájánál van egy fortissimo kiírás, amit sajátos módon túlértelmeztem, hatalmas erőt tettem bele. A frázis végén éreztem, nem kapok levegőt. Akkor szakadt át az aorta második rétege. Még beszélgettünk, vacsoráztunk, a többieknek az tűnt fel, milyen keveset eszem. Azután fölautóztam a Balatonhoz, azután Budapestre" - tette hozzá.

A jelenleg otthonából dolgozó főzeneigazgató elmondta, hogy "ha nem készítenek egy mellkasi CT-t szeptember 20-án, akkor a következő próbán alighanem bevégzem, mert akkor már hiába tettek volna műtőasztalra. Rendszeresen kontrollálják az állapotomat, és nekem is ellenőriznem és naplóznom kell a "fő bűnöst", a vérnyomásomat. Ma, amikor beszélgetünk, először volt reggel 120-as a felső érték, ami ideális. Szedem a gyógyszereket, némelyik talán élethosszig, másokat már most leállítottak, például egyféle vérhígítót. A legutolsó mellkasi röntgenem pedig a csontok normális összeforrását mutatta."

Kocsis Zoltán közölte, hogy december 20-án, A diótörő próbájára "tér vissza a zenekarhoz, a darab nem bonyolult, nem kínál föl stresszhelyzeteket. A Capriccio, vagy A hallgatag asszony az persze más lenne. A munkarendem ütemtervbe szorítható ugyan, de nem kell "blokkolnom", mint egy gyári munkásnak. Most, hogy itthon lábadozom, bebizonyosodott, a távolból való, e-mailes érintkezés talán még intenzívebb, hatékonyabb is, tudom innen irányítani a munkát".

Az általa történteket összegezve hangsúlyozta: "azt hiszem, meg kell várni azt az időt, amikor már kellő - mondhatni: szinte történelmi - távolságból tudja szemlélni a dolgokat az ember. Én még eléggé benne vagyok, itt a sebem a mellkasomon, érzem, hogy összevissza ropognak a szerveim. Még zavarnak zongorázásnál, főleg a forgó mozgásoknál, a nagy helyzetváltoztatásoknál. De már gyakorolok és meg is tanultam egy darabot, egy Rahmanyinov-etűdöt. A vezénylésnél ez nem probléma, hiszen állok, a testhelyzet optimális a maximális erőkifejtéshez.

A következő, 2013-14-es évad teljesen kész, és nem fog szűkölködni meglepetésekben. De a nagy Strauss felfedezéseket, például Az úrhatnám polgárt, az utána következő évadokra tartogatom" - mondta terveiről a főzeneigazgató.