A spanyoloknak az idén kis túlzással a küszöbükön kezdődik a Sziget Fesztivál. Az egyik leleményes helyi utazási iroda ebben az évben buszos túrát indít Madridból, Barcelonából és Valenciából Magyarország első számú zenei kulturális eseményére. A kétnapos út fáradalmait a fesztiválturistákkal együtt zötyögő dj-k igyekeznek feledtetni, este pedig „pihenésképpen” beiktatnak „álló” partit is az olaszországi Velencében.
Csak a megtett távolság tekintetében számít különlegességnek a spanyol parti-túra, mert közelebbi országokból már régóta jönnek szervezett buszok, a Szigeten hagyományosan felülreprezentált hollandoktól pedig az idén is érkezik három különvonat – említ néhány bejáratott útvonalat Berta András, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa. A Szigeten egy átlagos napon fele-fele a magyarok és a külföldiek aránya, ám míg az előbbiek csak 1-1 napra látogatnak ki, a húzósabb árú hetijegyek többsége külföldön fogy el. Különösen alkalmi vételnek számított a határon túlról érkezők körében a hetijegy idén január első felében, amikor az euró szinte végig 310 forint fölött járt. Akkor 175 euróért hozzá lehetett jutni az egész hetes belépőhöz, míg az egyik nagy ellenlábas rendezvényre, a Sziget előtt egy hónappal rendezett dániai Roskilde fesztiválra ez 240 eurót kóstált.
Magyarorszégra csábító hirdetés Berlinben
Magyar Turizmus Rt.
Nem bízzák a szeszélyes gazdasági folyamatokra a látogatottságot a Sziget szervezői: tavaly hozzávetőlegesen 150 millió forintot, a marketing-költségvetés 50 százalékát fordították külföldiek becserkészésére. Partnereken keresztül 32 országban (a nagy nyugati államok mellett Cipruson, Észtországban vagy Macedóniában is) vannak aktívan jelen. Sőt arra is van kapacitás, hogy piackutatást végezzenek, kik azok a fellépők, akik népszerűek, ám egy-egy országban az adott évben nem jelennek meg, így az ottani rajongók vélhetően hajlandók elruccanni értük Budapestre. A fáradozás megéri: míg egy magyar hetijegyes 2011-ben összesen átlagosan 23 800 forintot költött, egy külföldi ennek a háromszorosát hagyta ott. Érdekes, hogy az idők során önálló brandként bejáratott Sziget mellett az ugyanazon szervezők által menedzselt BalatonSoundon mindössze 10 százalékos a külföldiek aránya.
„Általában a »budapesti művészeti« típusú, illetve a nemzetközi vagy a folklórfesztiválokra érkeznek külföldiek. Előbbiekre az amúgy is itt tartózkodók tévednek be, célirányosan inkább a nemzetközi fesztiválokra érkeznek, például szakmai szervezetek képviselői, illetve az előadókat, fellépőket kísérők” – mondja Hunyadi Zsuzsanna, az öt hazai fesztiválszövetség megbízásából látogatottsági statisztikákat összeállító Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus kutatási főosztályvezetője. Több mint 300 fesztivált számon tartó adatbázisuk szerint vannak olyan rendezvények, ahol a külföldiek száma meghaladja a magyarokét. Óvatosan kell azonban bánni a néhol egészen lenyűgöző adatokkal, hiszen sok fesztivál szervezői „érzésre” diktálják be azokat – van, ahol máshogy nem is lehet. A Nyár a Lánchídon kirakodóvásár esetében például nem szednek hídpénzt, így kérdés, mi alapján állapították meg, hogy az ide-oda hömpölygő tömeg 40–60 százaléka külföldi.
„Külön tudomány a külföldieket becserkészni, megszólítani, elhozni” – állítja Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. E tudomány elsajátítása és gyakorlása, úgy tűnik, elsősorban pénz kérdése. Ráadásul nem feltétlenül éri meg: a szegedieknek a Turizmus Bulletin szakmai folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmánya legalábbis arról tanúskodik, hogy míg a rendezvényhelyszínen a magyarok átlagosan 829 forintot „vernek el” ételre-italra, a külföldiek mindössze 531-et. A csongrádi megyeszékhelyen három éve mégis a külföldi látogatók számának növelését tűzték ki célul, ám az első eredmények nem túl biztatóak: arányuk az akkori két és fél százalékról 2010-re egy százalékra zsugorodott.
Ennek részben az az oka, hogy a szegediek amúgy is szűkös marketingbüdzséje 2010-ben már nélkülözni volt kénytelen a Magyar Turizmus Zrt. (MT) hozzájárulását. Az MT-nél történt koncepcióváltás nyomán ugyanis a szervezet már nem konkrét témákat karol fel, s viszi a hírüket a világba, hanem Magyarországot mint brandet igyekszik eladni – magyarázza Máthé Kinga, az MT belföldi igazgatója. (A koncepcióváltást egyelőre siker koronázza: 2011-ben az egy évvel korábbinál 6 százalékkal többen érkeztek hazánkba.) Mindazonáltal a brandben helyet kapott egy-két kiemelt rendezvény, mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF). Ezek az MT-vel közösen továbbra is megjelenhetnek turisztikai vásárokon, kiadványokban, illetve az idei évadra a mostanában egyre divatosabb, külföldi újságíróknak szervezett, úgynevezett tanulmányutak cechjét is az állami turisztikai cég állta részben – nem véletlen, hogy a BTF-en minden negyedik vendég más országból érkezett.
Szegednek jobb híján marad a lapos pénztárca, így elsősorban „a régióban igyekszik eladni magát”: Romániával és a vajdasági Szabadkával áll kapcsolatban. A határ menti fesztiváloknál általában is tetten érhető ez a törekvés. A Tokaj szívében minden évben megrendezett, inkább a rockzene iránt fogékonyakat megszólító Hegyalja Fesztiválon a 3-5 százaléknyi külföldi vendég (3-4 ezer fő) jelentős része a hegy másik oldaláról, Szlovákiából érkezik. Ott egyébként mindkét nyelven hirdetnek az újságokban a fesztiválszervezők. Az arány a reményeik szerint július 18–22. között tovább nő, mivel a kassai polgárok idén ingyen léphetnek be a rendezvényre.
Szintén nem csak a magyar ajkúakat várták a határon túlról a Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé elnevezésű, múlt hétvégén Békéscsabán megrendezett dzsemborin: Nagyvárad, Arad és Szabadka térségében a román és a szerb nyelvű rádiókban is hirdettek. A külföldiek 25 százalék körüli arányába be kell azonban számítani, hogy sokan a Viharsarok gyógyfürdői (az orosházi Gyopárosfürdő vagy a gyulai) miatt érkeznek, hogy aztán a wellness után betévedjenek egy-egy csülökre is.
„A Szigetet leszámítva valóban kevéssé jellemző, hogy valaki magyarországi fesztivál apropóján útnak induljon külföldről” – erősíti meg a kapcsolt termék fontosságát Máthé Kinga. A KSH felmérése szerint az évente Magyarországra látogató bő 3,5 millió külföldi 3-4 százaléka, vagyis mintegy 100 ezer ember érkezik kifejezetten azért, hogy kulturális vagy sportrendezvényt keressen fel. A hazai szervezők ezért inkább a „magyar brandre” kíváncsi külföldieket igyekeznek becsalogatni programjaikra. „Fesztiválunkat a budai Várban tartjuk” – említi a legfontosabb marketingérvüket Maros Róbert, a pálinkafesztiválokat szervező Gamma Trade Kft. munkatársa, utalva arra, hogy a külföldiek jó részét elsősorban a helyszínnel vonzzák. A szállodákban elhelyezett szórólapok, illetve a Magyarországon kiadott idegen nyelvű újságokban elejtett pr-cikkek mellett az obligát látnivalónak számító Vár és az útikönyvek két húzókifejezésének, a gulyásnak és a pálinkának valamelyike megfelelő kombináció ahhoz, hogy a szóban forgó fesztiválon a kupicákat emelgetők közül minden negyedik külföldi legyen. Akik ráadásul épp napközben töltik ki az űrt – teszi hozzá Maros –, mielőtt estefelé megérkeznek a „bulizós magyarok”.
GERI ÁDÁM
