Így készült a Bocuse d’Or világbajnok magyar plakát

„Most jönnek az sms-ek” - mondta Gálos Viktor fotóművész a telefonban, amikor a világbajnoki aranyról érdeklődtünk. A Bocuse d’Or-on, a világ legrangosabb mesterszakács verseny döntőjében először szerepelt magyar résztvevő. Széll Tamást, az Onyx séfjét, aki 10. helyezést ért el, Gálos alkotása úgy ábrázolja, mint egy varázslót. A válogatott nyersanyagok gyűrűként lebegnek a levegőben, mint égitestek egy központi csillag körül. A központi csillag természetesen maga a szakács.

Ha pedig nem központi csillag, akkor varázsló. „Molekuláris konyha, tudomány, ezt szerettem volna megmutatni. Mint egy mágus, aki mozgatja az elemeket, így mutattam meg Széll Tamást.” Gálos még a színeket is fakóra vette, ami szokatlan lehet azok számára, akik gyakran lapozgatnak szakácskönyvet. A könyvek fotóin élénk, gazdag tónusokat látunk, ezzel is érzékeltetik az ízeket, a gazdagságot, a természetes és egészséges anyagokat. „Laborosra vettem inkább”, így erősítette meg a tudományos jelleget.

Nézze meg Nagyítás-galériánkat a képre kattintva!

Eater

Különleges a kép története is. Nem plakátnak készült, és nem is a Bocuse d’Or versenyre. Még 2012-ben a Hamu és Gyémánt magazin számára fényképezte Gálos a portrét. A magazin híres a magyar környezetben szokatlanul magas produkciós értékű képanyagairól, ezért tartják évek óta a kapcsolatot a reklám- és művészfotózásban jártas Gálos Viktorral.

A megbízás a magazin kreatív fotózásáért felelős Fotógyár részéről érkezett, a gyártási feladatokat is a Fotógyár látta el - ennek megfelelően a kép a Fotógyár tulajdona. Az Onyx a Hamu és Gyémánt és a Fotógyár támogatását kérve használta még 2012 folyamán Széll Tamás portréját, így került ki a nemzetközi versenyre.

„A koncepció és a terv is Viktoré” - tette hozzá Patakfalvi Dóra, a magazin főszerkesztője. Skicc készült, majd a Széll Tamást támogató Metrotól rengeteg nyersanyagot rendeltek kellékként, innen válogatták össze azt a néhányat, amelyeket egyenként lefotóztak. A kép elemei, így a szereplő, a háttér, és maguk a hozzávalók ugyanis soha nem találkoztak a valóságban, önálló fotókból, mint egy kirakós játékból épült fel a végső változat.

A fotó utómunkája a Hamu és Gyémánt grafikus műhelyében készült, maradt jócskán kreatív feladat. „Amit hozzáadtam, az a fénydramaturgia” - mondta Zemlényi Péter grafikus. Persze nem ezzel kezdte, hanem az egyes hozzávalók sok órás körbevagdosásával. Amikor ez megvolt, akkor úgy kezdte elrendezni az elemeket a képen, hogy a fény-árnyék játékuk következetes legyen: ha Széll bal tenyerében a fényforrás, akkor a körbe elhelyezett tárgyaknak is meg kell felelniük ennek.

„Egy picit persze csaltam, nem mindig ott csillannak meg csúcsfények, vagy láthatóak az árnyékok, ahol a helyük lenne. De most inkább az volt a fontos, hogy ezt a lebegést ábrázoljam, hogy elváljon a szakácskabáttól.” Zemlényi még hozzátette, hogy amikor megkapta a feladatot, akkor a „varázsló” kulcsszó segített a legtöbbet. „Olyannak képzeltem el, mint a tarot kártya lapjain a mágust.”

A fotó kiválósága a gyengesége is. Amint elkészült, népszerű lett, és ahogy mémként berobbant a gasztro-blogok, közösségi oldalak világába, valahogy, valamikor lemaradt az alkotók neve.