Vajon ki okozza az idei, 66. Cannes-i Filmfesztivál leglátványosabb botrányát? A magasabb filmkultúrájára hiú Európa skandallumból is az előkelő változatot kedveli. Amolyan úri bulvárban gázol. Minden évre jut egy legalább közepes méretű felháborodás. Itt is oszthatnánk díjakat, a következő kategóriákban:

Személyes tahóság

A rekordtartó egyelőre Lars von Trier dán filmrendező, aki Melankólia című filmje sajtótájékoztatóján 2011-ben bejelentette, hogy ő „náci”, hogy „megérti Hitlert” és a következő filmjének talán a „Végső megoldás” címet adja.

Kristen Dunst színésznő, a Melankólia főszereplője, aki a rendező mellett ült, köpni-nyelni nem tudott. A fesztivál szervezői csak nyelni nem, úgyhogy Trier persona non grata lett, két évre. Idén vendégként érkezhet csak vissza, Nimfománia című alkotása nem készült el időben, hogy jelölhessék.

Lars von Trier és Kristen Dunst a botrányos 2011-es sajtótájékoztatón.

AFP / Anne-Christine Poujoulat

Különösen meglepő a szélsőséges komment, hiszen Trier jegyzi az Európa című filmet, és ő maga egy pici szerepben éppen egy holokausztot túlélő zsidót alakít. A rendkívül intenzív dráma vádiratot fogalmaz meg mind a győztes, mind a vesztes erőkkel szemben, akik a II. világháborút követő időszakban próbálják rendezni Németország sorsát.

A sértegetés egyáltalán nem új Trier karrierjében. Amikor nem nyert filmjével Arany Pálmát 1984-ben, a zsűrielnöknek esett neki, „leszarozta” a munkáját. Hazamenet még gyorsan „letörpézte” Roman Polanski rendezőt.

• Melegek románca és palesztin óvszer - így pukkasztják idén a polgárt Cannes-ban

Aki egyébként egy másik botrányhős. Vagy antihős. Ugyan nem Cannes-hoz kötődik az 1977-ben induló liliomtipró pere, ami miatt elmenekült az Egyesült Államokból és Franciaországban telepedett le, mégis a kínos, több évtizeden át tartó jogi csata egyik leghevesebb időszakában döntött úgy, hogy kioktatja a sajtót. Polanskira a 2000-es években keményebben szállt rá az amerikai jogászhad, 2009-ben Svájctól már kiadatását követelték, ahol háziőrizetbe került.

Roman Polanski kivonul a sajtótájékoztatóról - 2007

AFP / Fred Dufour

Alig két évvel korábban 31 kollégájával, köztük a Coen-testvérekkel és Wong Kar Wai-jal ült le, szemben fotósok,, tévések és riporterek armadája, tökéletes alkalom arra, hogy Polanski közölje: hülye kérdéseket tesznek fel. Letette a mikrofont és távozott.

Amikor a sors keze belelapoz a filmtörténelem könyvébe

1939-ben Adolf Hitler éppen azt a napot választotta Lengyelország megszállására, amikor a fesztivál megnyitott volna.

1968-ban a párizsi diáktüntetésekkel szolidáris újhullám rendező, Jean-Luc Godard azt követelte, hogy a vetítések maradjanak el. A vita olyan hevessé vált, hogy végül meg is valósult a javaslata, hogy Robert Favre Le Bret, a fesztivál igazgatója minden programot törölt.

2011-ben a tökéletes bulváreseménnyel került reflektorfénybe Uma Thurman. Szaknyelven: villantott, mégpedig Sharon Stone Elemi ösztön című filmben láblóbálós gesztusát ismételte meg.

Uma Thurman Cannes-ban

MTI/ EPA /Ian Langsdon

Alan Resnais Szerelmem, Hiroshima című 1959-es filmjén az amerikaiak akadtak ki, Louis Bunuel Viridiana című alkotásán a spanyol Franco-rezsim hisztizett, úgy kellet kicsempészni a művet a fesztiválra.

Dögöljön meg a szomszéd Arany Tehene

A morgolódás másik forrása a Velencei és a Cannes-i filmfesztiválok közötti rivalizálás. Ang Lee 2005-ös Túl a barátságon című filmjét a francia Riviérán nem fogadták be a versenyprogramba, de Arany Oroszlánt kapott az olasz rendezvényen. Hasonlóan járt Mike Leigh, akit egyébként többszörösen jutalmaztak már Cannes-ban azelőtt, hogy 2004-ben kimaradt Vera Drake című filmje a versenyprogramból. Velencei köszönőbeszédében hálát mondott Cannes-nak is.

Hülye a bíró

Az igazán szaftos botrány az, amikor a közönség nem ért egyet a zsűrivel. „Maguk nem szeretnek engem, de én sem szeretem magukat!” – kiáltott a fujjoló közönségnek Maurice Pialat rendező 1987-ben, amikor A sátán árnyékában című filmje elnyerte az Arany Pálmát. Két évvel korábban Godard egy dühös filmrajongótól tortát kapott, képébe, nem tetszett a merénylőnek A detektív című filmje. Pedig még nem is nyert díjat, csak bekerült a hivatalos válogatásba.

Mike Leigh angol rendező

www.berlinale-talentcampus.de

És idén?

Egyelőre csak a tesztoszteron magas szintje okoz némi bosszankodást. Egyetlen női alkotás, Valeria Bruni Tedeschi A Chateau in Italy (szabadfordításban: Olasz kastély – szerk.) című filmje jutott be a versenyválogatásba. Két további hölgy művésztől vártak még jobb eredményt, azonban Claire Denis: The Bastards (Fattyúk) és Sofia Coppola: The Bling Ring (szabad fordításban: A fux – szerk.) az Un Certain Regard programban futnak, azaz versenyen kívül.