Ottlik Géza mellszobra.

MTI / Nyikos Péter

"Kulturális és építészeti szempontból érdekesebb helyszínnek tűnik Pest, általában ott van a hasonló típusú túrák helyszíne. Most mégis Budára szerveztük a sétát" – mondta a túra egyik szervezője, Koniorczyk Bori urbanista a hvg.hu-nak.

Mi is részt vettünk a három hete alakult Hosszúlépés. Járunk? csoport, debütáló, "Ottlik Géza gyerekkora" című túráján. A Feneketlen-tó melletti Parkszínpad előtt gyülekezik a 20-30 fős csapat, többen Ottlikról beszélgetnek. Lassan kiderül, sokaknak ez nem csak egy szokásos városnéző túra, hanem személyesen kötődnek az író műveihez.

"Nem vagyok irodalmár, itt nem irodalomelemzésről lesz szó. Ottlik meghatározó író számomra, ezért foglalkozom vele" – kezdi a túravezetést Merker Dávid szociológus. Majd hozzáteszi, hogy azért is választották első sétájuk témájának író gyerekkorát, mivel műveiben egyfajta mentális térkép jelenik meg, az emlékeit, gondolatait sokszor olyan helyszínekhez kötötte, amelyek egy része még ma is fellelhető.

A sétán körülbelül két és fél óra alatt bejárjuk a múlt század elején felépült Szentimrevárost: a Feneketlen-tó a Gellért hegy és a Bartók Béla út környékét. A fontosabb helyszíneknél, épületeknél, emléktábláknál megállunk, és egy rövidebb beszámolót hallhatunk az író gyerekkoráról és a 1910-20-as évek budai polgári életének mindennapjairól. Különös, de annál hasznosabb, hogy a század eleji hangulat megidézéséhez a túravezető táblagépét használja – arról olvassa idézeteit, mutatja az archív felvételeket.

Ottlik gyerekkorában barangolunk

Az első állomásunk a Feneketlen-tónál lévő teniszpálya, ahol megtudhatjuk, hogy az író nem szeretett teniszezni, inkább lányokkal ismerkedett ezen a helyen. Ugyanakkor akkoriban ez a sport a városi középosztály egyik kedvelt játéka volt. "Egy nyári vasárnap délután leereszkedtünk az üres Nádler-nyomdába ketten. A Feneketlen-tó nádasában tanyát és titkos utakat építettünk a víz fölött" – halljuk az idéztet a Hajnali Háztetőkből. Közben a Feneketlen-tó gyér nádasához érkezünk és megpróbáljuk elképzelni, milyen lehetett a vadregényes növényzet a húszas években és, hogyan építettet bunkert Halász Petár és Bébé.

Később ellátogatunk a Villányi úton lévő Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba. Bár ennek az iskolának sohasem volt tanulója Ottlik, a Horthy-korszak hangulatát kitűnően szemlélteti az épület. Emellett megnézhetjük az iskola orvosi szobáját és kisebb kápolnáját, amely Medve kőszegi azonos menedékhelyeinknek atmoszféráját idézi meg.

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium épülete.

MTI / Mohai Balázs

Majd az iskola teraszán üldögélve hallhatunk érdekes, korábban eddig ismeretlen anekdotákat a regény valós szereplőiről. A mai szemmel meglepő lehet, hogy sosem beszélt Ottlik a vele készült interjúkban és a regényében a volt osztálytársai valódi kilétéről. "Feltételezhető, hogy így védte őket, ugyanis az egykori ludovikások a szocializmusban a rendszer ellenségeinek számítottak" – magyarázza a szociológus.

Hol is lakott?

Komoly esztétikai élményben van részünk, amikor végigsétálunk a Ménesi úton, ahol egymást követik a század elején épült, mesebeli villák. Ottlik így emlékszik a környékre a Budában: "Felfelé indultunk, s most a Ménesi úton utolért bennünket a napkelte. Hülye ember-e, aki ettől boldogságot érzett, mint én tegnap?"

Majd ellátogatunk az író gyermekkori helyszíneire. Megtekintjük a lakóházat, ahol Ottlik másfél éves korától élt. Ne tévesszen meg senkit, hogy a névtábla Fehérvári út 15/B-re van felhelyezve, valójában az író a 15/A-ban lakott. Erre úgy jövünk rá, hogy csak a szemközti házban található meg az a második emeleti 19-es számú lakás, ami Ottlik emlékirataiban szerepel.

Érdekesség, hogy ebben az időben egy kis ideig Kosztolányi Dezső a szemközti házban élt. Annak ellenére, hogy az író nagy csodálója volt a költőnek, soha sem említi, hogy ennyire közel laktak egymáshoz. A pár lépésre lévő elemi iskolát és a szomszédságéban lévő Nádler-féle papírkereskedés helyszínét is felkeressük. A csoport résztvevői számára nem ismeretlen a hely, mivel az író több művében is beszámol arról, amikor Bébé és Halász Petár radírt lopott a boltból.

A Gellért fürdő

Stiller Ákos

Végül Merker Dávid a Gellért fürdőnél az 1931-es botrány kapcsán olvasta fel Bálint György újságíró A néger hullámjogosultsága című cikkét. A korszellemét idézi, hogy vitát vált ki, hogy egy feketebőrű ember fürödhet-e a Gellért Fürdőben. "A szomorú csak az, hogy 1931-ben Budapesten olyan dolgok történnek, amelyek miatt olyan régi igazságokat kell hatóságilag újra felfedezni, hogy négernek is szabad fürödnie, és, hogy az embereknek Európában, színre való tekintet nélkül, egyenlő jogaik vannak” – olvasható a  korabeli cikkben.

Olcsó kikapcsolódás

A szervezők szerint részben a válság hatására egyre népszerűbbek a történelmi városnéző túrák, így a résztvevők viszonylag olcsón érdekes élményekhez juthatnak. "Nem csak érdekes helyszíneket próbálunk keresni, de az is fontos, hogy valamilyen korszakot, társadalmi jelenséget bemutatassunk. Megpróbáljuk interaktívvá tenni a sétákat, az a jó, amikor a látogatók is elmondják a személyes történeteiket" – fejti ki az urbanista szervező. Jellemző, hogy a sétákra inkább a fiatalabb vagy a nyugdíjas korosztály jelentkezik. A csoport más témákban is szervez sétákat, a többi városnéző programról itt olvashatnak többet.

Azonban más szervezetek is felismerték már a lehetőséget, a Budapest Beyond Sightseeing például szocio-kulturális sétákat vezet a Józsefvárosban. Valamint nagy sikert aratott a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) által szervezett Szellemek a Svábhegyen című sétája. A túrákért körülbelül 2500-3000 forintot kérnek el fejenként a kreatív "idegenvezetés" fejében.