Mikor lesz újra Kispál és a Borz?

„Mondhatnám, hogy megtiszteltetés, de inkább kíváncsi vagyok, hogy megélnek-e ezek a dalok nélkülünk” – válaszolta Lovasi András arra a kérdésünkre, hogy milyen érzés közönséges nézőként hallgatni saját dalaikat, más előadók értelmezésében. Az összesen 17 zenekart, alkalmi formációt felvonultató, négy órás Kispál és a Borz tribute-est legfőbb tanulsága, hogy a dalok túlnyomórészt megélnek, legyen szó egy szál akusztikus gitárral, zongorával előadott csendesülésről, avagy punk, HC őrjöngésről.

A magyar könnyűzenei színtér egymástól teljesen elütő szereplőit megmozgató (a teljesség legkisebb igénye nélkül: Bëlga, Compact Disco, Intim Torna Illegál, Punnany Massif stb.) koncertprogramban nem lehetett találni teljesen elhibázott megszólalásokat, csak ihletetteket és kevésbé ihletetteket. A 10 albumból álló, nem egyszer igen kísérletező Kispál-életmű persze tág teret ad a feldolgozásoknak. A Jelvény nélkül például tökéletes punk himnusz lehet, ahogy azt az Alvin és a mókusok bizonyította, a Forradalmár pedig ideális rockalapanyagnak bizonyult az Intim Torna Illegál előadásában.

A Kispál-dalok azonban teljesen lecsupaszítva is jól működnek. Szűcs Krisztián és Takács Zoltán Jappán (a HS7 fele) csendesülős Bársonyfüggöny-átirata nagyon ütött a koncert felénél, csak azért, hogy néhány előadóval később az Anna and the Barbies magját alkotó Pásztor-testvérek (Anna és Sámuel) Etetés-duettje, majd a finálé előtt Beck Zoli és Sárközy „Papa” Zoltán (30Y) Hang és fénye tette még magasabbra a lécet.

mti

Az örök Húsrágó, hídverő

A zenészek túlnyomó részének Kispál-élménye a kilencvenes évek elejéhez kötődik: Pásztor Annáék a Balatont körbebiciklizve hallgatták rongyosra a Naphoz-holddalt és leginkább a Húsrágó, hídverőt, Sárközy Papa pedig hosszas detektívmunkát folytatott, miután a Nagy Feró-féle Garázsban először meghallotta ezt a korai Kispál-slágert. „Valahogyan lemaradtam a felkonfról, és egy hónapig kutattam, hogy mi lehetett ez a zene, amit hallottam, mert teljesen más, új volt ahhoz képest, amit előtte hallgattam. Egy kedves barátom rakta be végül egy táborból hazafelé tartva egy elemes, egykazettás magnón az albumot. Onnan van a rajongásom.”

A Kispál és a Borz áttörése idején már első zenekaraival próbálkozó Beck Zoli rocktörténeti kontextusba helyezi a kérdést. „Amikor először belefutottam a Kispál és a Borzba, akkor ők egyfajta paradigmaváltást hajtottak végre, ami elég furcsa dolog volt a magyar rock and rollban. Addig a hagyományos beatzenék szétágaztak valahogyan, mint az urbánus és népies irányzatok: az egyik irány a már akkor médiakompatibilis popgitár-zene volt, másrészt megjelentek a „csöves” zenekarok. Aztán jött a Kispál, ami egyszerre volt az Európa Kiadó, URH, Kontroll Csoport és társai által képviselt városi underground folyatása, másrészt pedig ezek a dalok történetek kezdtek el mesélni, még ha töredékes formában is. Nagyon máshogyan beszéltek, mint az akkori zenekarok, és ez volt az, amit a kezdetektől nagyon bírtam a Kispál-történetben.” 

mti

Új generáció

A Kispál és a Borz azonban nem csak a mai harmincasokat és huszonéveseket mozgatja meg: a több ezer fős közönség fele szemmel láthatóan vagy most jutott túl az érettségin, vagy még egy-két éve van addig – úgy tűnik, hogy a 2010 óta nem működő Kispál és a Borz egy új rajongói nemzedéket nevelt fel az elmúlt három évben. Mindez Lovasi Andrást is meglepte némileg. „Jól esik, nem gondoltam volna, hogy legalább annyi fiatal lesz az első sorokban, mint hozzám hasonló korú. Nem tudok erre magyarázatot. Azt szeretném, hogyha ezeknek a daloknak egy része élne és működgetne tovább – reméljük, hogy így lesz.”

A működésben pedig nincs hiba: 2013 Magyarországán a 20 éves Zsákmányállat (Biztos helyről régről tudom, /Hogy a Föld tányér és hogy azon / Az emberek és a kövek / Lesznek a mannához a köret) éppen úgy húsba vágóan aktuális, mint a 13 éves Hang és fény (És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak / Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak).

mti

Kispál-aid

A szigetes búcsúkoncert koreográfiáját idéző nagy csoportképes Ágy, asztal, tv alatt három év óta először állt együtt színpadon a Kispál és a Borz két oszlopa, Kispál András és Lovasi András. A közös zenélés és az óriási siker ellenére azért az újraalakulás még messze van, Lovasi András saját bevallása szerint egyáltalán nem gondolkozik ebben. „Az ember kényszeresen kitalál magának mindig valamit, hogy legyen mit csinálnia. Nem gondolkodom a múlton, még leszek valószínűleg nyugdíjas, akkor ráérek erre. Én elengedtem magamtól ezt a dolgot, bizonyos értelemben tőlem független már. Nincs különösebb nosztalgiám – vagy ha van, akkor elnyomom.”

Ezzel együtt elképzelhető olyan szituáció, amikor a tagok újra színpadra állnak együtt, de ennek nem feltétlenül örülnének a rajongók. „A Kispál azt mondta ma, hogy ha valamelyikünk beteg lenne, akkor csináljunk egy Kispál és a borz-koncertet, és akkor megtámogatjuk egymást. Mondtam, hogy jó, ez is egy lehetőség. Nincs különösebb akadálya, jóban vagyunk egymással, de egyelőre nem érezzük azt, hogy hú, de jó lenne eljátszani ezt vagy azt a dalt.”