Lassan beindul az eddig tetszhalott magyar filmgyártás, az Andy Vajna által átalakított támogatási rendszerben több forgatás is elindult. Az első alkotás, ami már köthető ehhez (a filmalaptól 180 millió forintot nyert, különben nemzetközi koprodukcióban készült), A nagy füzet, amely rögtön rangos nemzetközi sikert ért el. Magyar filmként az A-kategóriás fesztivál történetében először elhozta Karlovy Varyból a fődíjat.

Szász János életművében megszoktuk a sötét tónusú, a lélek legmélyebb bugyrait kutató filmeket (gondoljunk például az Ópiumra, a Woyzeckre vagy mondjuk a Witman fiúkra), ilyen szempontból nem meglepetés a rendező legújabb témaválasztása, Agota Kristof regényének adaptálása sem.

A történet szerint vidékre – a rég nem látott, magányában megkeseredett nagyanyjukhoz – menekíti fiait a második világháború idején az édesanyjuk, hogy ott éljék túl a nehéz időket. Az ikrek apja, mielőtt a frontra indul, megígérteti a gyerekekkel, hogy bármi történjék, nem hagyják abba a tanulást, és mindent feljegyeznek egy füzetbe, amit átélnek. A fiúk megfogadják apjuknak mindezt, és teleírják a füzetet.

Dobos Tamás

A film dramaturgiáját Szász e bejegyzésekre építi. Néha megjelenik a gyermeki kézírással teleírt füzet, máskor a gyerekek szenvtelen hangján halljuk a történéseket, sokszor ötletes animációkkal mutatja be a leírt, lerajzolt élményeket. A sztorit egyébként lineárisan követjük, ez nem is baj, elvégre ez egyfajta fejlődésregény. Még ha e fejlődés erősen kérdéses irányú is.    

A nagymama (vagy ahogy a gyerekek hívják: nagyanya) gonosz, érzéketlen asszony (a fiúkat végig szukafattyaknak szólítja), akit a környékbeliek is vén boszorkánynak hívnak. Molnár Piroska zseniális alakításának köszönhetően azt is elhisszük, hogy ő egy minden emberi érzések nélküli vénasszony, de a végén azt is, hogy mégis képes érezni, és talán szeretni is.

A fiúk kezdetben csak akkor kapnak enni, ha megdolgoznak érte a ház körül, nagyanya mindennap megveri őket, egy kedves szava nincs hozzájuk. De a gyerekek körül a határszéli kisvárosban és környékén egyébként is minden és mindenki hideg és kegyetlen. "A postás bácsi, a kocsmáros és mások is pofoznak, rugdosnak minket" – jegyzik be a füzetbe. A világ embertelensége, a felnőttvilág morális lecsúszása ellen „túlélőprogramot” dolgoznak ki. Saját szabályrendszert alkotnak, egymást ütik-verik, hogy tűrjék a fájdalmat, négy napig nem esznek, hogy kibírják az éhséget (nem úgy, mint az erdőben bujkáló dezertált katona), és megpróbálnak minden érzelmet elkerülni. "El kell felejtenünk anyánk kedves szavait, mert az emlékük nagyon fáj."

Az ikrek végül túlélik a háborút, és megedződnek a világgal szemben – de iszonyatos árat fizetnek érte. Saját szabályrendszerükbe belefér, hogy először bogarakat, majd rituálisan csirkét öljenek, de az is, hogy "ha kell, embert is ölök". (József Attila nem csak a Tiszta szívvel című verse miatt juthat eszünkbe a film kapcsán, beugorhat például a Szabad ötletek jegyzékéből, hogy „Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik”. Itt is valami hasonló a helyzet, csak éppen két fiúról van szó.)

Dobos Tamás

Fura erotikus kapcsolatba kerülnek például egy szolgálólánnyal, akiről kiderül, hogy lelkesen és kiabálásával aktívan segíti a zsidók deportálását („nem kell sajnálni őket, hiszen állatok”), s felhívja a nyilasok figyelmét a sorból kimaradt cipészre (Derzsi János). Arra az emberre, aki – a szomszédban lakó, lopásból élő Nyúlszájnak becézett lányon kívül – talán az egyetlen volt, akitől a fiúk némi emberséget kaptak (és bélelt gumicsizmát). Az ikrek bosszúból gránátot raknak a szolgálólány vaskályhájába. Kár, hogy a filmes trükkökkel ábrázolt robbanás, és általában az ehhez hasonló számítógépes zsonglőrködések időnként elég gagyin sikerültek, s lerontják a film különben egyenletesen komor hangulatát.

Emlékezetes jelenet viszont, amikor a kisvárost bombázzák, a fiúk „túlélőprogramja” pedig éppen ott tart, hogy azt próbálgatják, milyen lenne, ha egyikük nem látna, másikuk pedig nem hallana. A repülők fenyegető árnyéka söpör végig az óvóhelyre menekülő emberekkel telített utcán. A fiúk eközben arra edzik magukat, hogy ne féljenek. De nehezen felejthető, amikor a fiúk bogárgyűjteményét állítja képi párhuzamba Szász a koncentrációs tábor hullahegyeivel.

Közvetlenül vagy közvetve az ikrek lelkén szárad a szüleik és a nagyanyjuk halála is. Anyjuk a háború végén kerül elő, hogy elvigye őket, ám ekkorra az ikrek már inkább maradni akarnak a nagyanyánál. Amíg az anyjuk hezitál, hogy itt hagyja-e a fiúkat vagy meneküljön új párjával, bomba öli meg, kezében a fiúk csecsemő kishúgával. A végül már-már megszeretett nagyanya pedig arra kéri az ikreket, hogy ha másodszor is szélütést kap, mérgezzék meg. Megteszik.

Újabb sír az udvar végében.

Dobos Tamás

Az ikrek apja is előkerül, de nem akar az országban maradni. A közeli szögesdrót-határon akar szökni. A fiúk előreküldik, aknára lép. Mint kiderül, ez egy újabb hideg fejjel végiggondolt tett volt részükről. Sőt, az egyik fiú az apja holttestén gyalogolva jut át a határon. Mellesleg a történet itt egy kicsit zavaros, nem igazán érthető, miért is kellett ezen utolsó nagy próbán, az elváláson túlesniük az ikreknek. Egyikük marad a határ innenső oldalán, másikuk átjut a kerítésen.

Szász János a szereplők gondos kiválogatásáról is ismert, most is számos, az emlékezetünkből nehezen kitörölhető arcot vehetett fel Christian Berger kamerája (az operatőrt Michael Haneke filmjeiből ismeri a világ).

A két tízéves fiút Gyémánt László és András alakítja, akik ártatlan, világra csodálkozó tekintettel, és szenvtelen hanggal viszik végig a „túlélőprogramjukat”. De feltűnik a filmben Molnár Piroska mellett a – többek között – A bukás című német filmből ismert Ulrich Matthes, vagy a dán Ulrich Thomsen (Születésnap, Testvéred feleségét, Egy jobb világ, Ópium), továbbá Andorai Péter, Derzsi János, Bognár Gyöngyvér, Kovács Lajos és Tóth Orsi is.

Az Oscar-versenyen hazánkat képviselő film egy rémisztő vízió egy elembertelenedett világról, amelyben nem is a háború okozza a legnagyobb szenvedéseket, hanem a szélsőségesen érzelemmentes emberi kapcsolatok.