Az Olvasás Éjszakája elnevezés hallatán egy misztikus, már-már szektahangulatot idéző könyvmolyfesztivál képe rajzolódhatott ki az ember fejében, ehelyett egy visszafogott író-olvasó találkozó lett belőle, amely hullámzó minőségben zajlott le héttől fél tizenkettőig. Legalábbis a három nagy helyszín egyikén, az Alexandra Könyvesházban ez történt pénteken. A Károly körúti épület második emeleti termében nagyjából hetven-nyolcvan ember fért el kényelmesen, de a nagyobb húzónevek előadásaira talán százan is bepréselték magukat.

Az Olvasás éjszakája alkalmából készült könyvajánlónkat itt olvashatják el.

Hétkor már bőven szürkül az ég, a szinte ünnepien díszkivilágított könyvesboltba úgy özönlenek az emberek, mint legyek az éjjeli lámpa fényére. A huszonöt percig tartó programok sorát a szimpatikus, József Attila-díjas meseíró, Berg Judit nyitja. A szervezők arra kérték, hogy valami tőle szokatlannal álljon színpadra, így elmondása szerint most aludnia kellene egyet, de inkább a kivetítőn privát fotókat pörgetve mesél kis- és nagygyermekkoráról. Élvezetes hangszínen tartott előadása végeztével senki nem kérdőjelezi meg, miért vált belőle napjaink egyik legnépszerűbb mesemondója.

A programfüzetről megfeledkezve csak onnan lehet tudni, hogy a következő fellépő Dolák-Saly Róbert lesz, hogy lényegesen több néző veszi befelé az irányt, mint kifelé. A többek között  a L'art pour l'art társulat Boborjánjaként ismert előadóművész rendíthetetlen szkeccs-sorozatba kezd. Naftalin Ernő nevű alteregójaként bevonja a műsorba a közönség tagjait arra hajlandó tagjait .„A szakácskönyvek izgalmasabbak, mint a Shakespeare-művek. Sokkal több bennük a hulla” - jelenti ki, majd jól bejáratott raccsolós karakterének bőrébe bújva levetít egy ábécé-tanító anyagot. Az almát szedő kislányokkal illusztrált „A” betű narrációja például így hangzik: „Adsz egy gyümölcsöt, vagy pofán rúglak”. De a klasszikus Öreg néne őzikéje-ferdítés és a macsó gitáros alakja sem marad el, ráadásként pedig kedvenc versét is megosztja velünk. Egy szlovák költő szerzeményéről van szó, sokat jelent neki, reméli, minket is megérint. Felolvassa. Szlovákul.

Képünk illusztráció

Stiller Ákos

Háy Jánosnak itt most valami nagyon ütőssel kell előállnia, hogy ezt überelni tudja. Vadiúj regényéből olvas fel, majd’ fél órán keresztül. A velencei matrózok történetében nehéz elmélyülni, két perc után elvesztem a fonalat, aztán egyszer csak egy olyan mondatra kapom fel a fejem, hogy valami angyalok tapossák sűrűre a sötétséget. Pszichedelikus hajósregény terén még úgysem telített a piac. A szituáció kezd kínossá válni, a felolvasás közben a diszkréció minden bájával kezdenek kiszivárogni a közönség tagjai, mellettem egy idős úr pedig vagy nagyon átszellemülten hallgatja az író mondanivalóját, vagy – és ez a sanszosabb – egy kicsit elszenderedett. Háy előadásán az sem segít, hogy már-már komikusan sokszor gabalyodik bele saját mondataiba, mondhatni, többször kerül útelágazódáshoz.

Két nő veszi át a stafétát, két teljesen különböző műsorral. Ha máshol nem, a metrókocsikban már biztos találkozhattunk Fejős Éva nevével, aki az este folyamán utazásain készített fotóit tárja közszemlére, és mesél külföldi élményeiről. Nem fogja vissza magát, thaiföldi sztorijai szemmel láthatóan arcon csapják a közönséget, valószínűleg senki sem készült fel a transzvesztiták kasztrálásáról szóló anekdotákra. Szécsi Noémi témája a XIX. századi nők helyzete, az előadás maga azonban nem ilyen száraz és tudományos. Sőt, egész hatásosan hozza közelebb hozzánk a másfél évszázaddal ezelőtt történteket, legérdekesebb históriája Zichy Karolináról szól, akit bátran nevezhetünk a század celebjének. Károlyi György felesége Battyhány Lajosnak is szült gyermeket, miközben Klapka Györggyel (mármint a honvédtábornokkal, a reklámmágus ennyire nem idős) is összeszűrte a levet, hogy aztán Széchenyi iránta való rajongását ne is említsük. Simán főműsoridős szappanopera-alapanyag.

Egy kisebb szünet után drMáriás performanszára térünk vissza, az underground polihisztor komótosan dörmögi fel magát a pódiumra. Zseniális tanmesébe kezd a kapzsi galéria-tulajról és az éhbérért alkotó festőművészről, de az üzenet nem jut el a hátsó asztalnál ülő, még a Fejős Éva-szegmensről ott ragadt tizenéves lánytársaságig, akik a művészélet rideg valósága elől hamar az okostelefonjaikba menekülnek. Később aztán még őket is meg tudja fogni az alkotó, aki celeb- és politikusfestészeti műremekeivel, és azok néhány mondatos kontextusba helyezésével szórakoztatja a nagyérdeműt, a harsány nevetgélésre pedig a könyvesbolt területén lézengő vendégek nagy része igyekszik megnézni magának, mire ez a nagy felhajtás. Végül kevesen bírják ki könnyekbe fulladó röhögcsélés nélkül, a Van Gogh-stílusú Geronazzo Mária-portré és a Szent Bakács: a szalámitolvajok védelmezője című ikon mindenkit megérint. A választásokra készülve néhány aktuálpolitikai lenyomatot is megoszt velünk: Semjén Zsolt belovagol Basquiat műtermébe, vagy Bajnai Gordon a hunok királyaként Dubuffet műtermében című képei láthatóan hovatartozástól függetlenül aratnak sikert a közönség soraiban.

Sokan döntöttek úgy, hogy ez méltó befejezése lehet az estének, így a fél tizenegykor kezdődő Lévai Katalin-fellépésre már csak félháznyi látogató kíváncsi. Az európai parlamenti képviselő/szociológus/írónő egyik könyvéből Szabó Judit színművész olvas fel nagyon intenzív hangsúlyozással egy-két részletet, de a teremben körbenézve hamar bebizonyosodik: itt felolvasással már nem lehet lekötni a nézőket. Erre a következő blokk sem szól másról. Az egymás mellett ülő Lovas Nagy Anna, Szalai Vivien, Kiss Judit Ágnes trió már valószínűleg menne haza, sietve, kissé monoton hanggal adnak ízelítőt régi-új köteteikből.

Vészesen közeledik az éjfél, lassan elmegy az utolsó busz, úgy, hogy az első éjszakaira még jócskán várni kell. A végére még az utolsó három előadóval közösen bejelentenek egy nyereményjátékot. Fáradt fejjel eljátszom a gondolattal, vajon milyen lehet az a kapakiállítás, ahová jegyet lehet nyerni. Természetesen a Robert Capa-tárlatról van szó, de ez elsiklik a fülünk mellett, késő van, haza kellett volna menni drMáriás után. Pedig Al Ghaoui Hesna még egy csomó érdekes dolgot mond, de a rendkívül tartalmas, ám utolsó órájára unalomba fulladó rendezvény végén a hátsó sorokban már mindenki azt számolgatja, hogy hányan maradtunk a teremben. Huszonkilencen.