Mint írtuk, a Vígszínház vezetésére augusztus 26-ig Eszenyi Enikő és Balázs Péter pályázott. A főváros által felkért szakmai bizottságok szeptember 5-én meghallgatták az igazgatójelölteket, ennek eredményeképp mindketten 3 szavazatot kaptak a bizottságtól. Később kiderült, hogy Balázs nem nyújtott be a pályázatához a gazdasági tervet, s ezt csak – szabálytalanul – egy nappal a bizottsági ülés előtt pótolta.
A végső döntést a fővárosi közgyűlésnek kellett volna meghozni, de múlt csütörtökön a képviselők eredménytelenné nyilvánították a pályázatot. A zárt ülésen történtekről egyelőre nem közöltek hivatalos információt, de hamarosan új pályázatot írnak ki.
A játszma
A Vígszínház igazgatójának kinevezése természetesen a politikai játszma része. Úgy tudjuk, ezúttal sem Orbán Viktor, sem Tarlós István nem akar olyan felfokozott hangulatot gerjeszteni, mint ami kialakult a Nemzeti Színház vezetőcseréje miatt. Orbán úgy látta volna jónak már Alföldi esetében is, ha a volt igazgató kapott volna egy másik színházat. A miniszterelnökség viszonyait ismerő forrásunk szerint színházügyekben korábban több emberre is hallgatott a miniszterelnök, mára már szinte csak Eperjes Károllyal és esetleg Vidnyánszky Attilával tárgyal e témában.
Fülöp Máté
Balázs Pétert azonban, úgy tudjuk, pont Eperjes beszélte rá, hogy induljon el a Vígszínház-pályázaton, sőt vannak, akik a nemzet Szamócája gondolatait vélik felfedezni a beadott dokumentumában.
Az tehát nem kérdés, hogy Orbán legfőbb szaktanácsadója kinek a nevét súgja a miniszterelnök fülébe. Balázs kinevezése ugyanakkor egyrészt várhatóan beindítaná a nem kívánt "Nemzeti 2.0"-jelenséget, másrészt a kormányban is vannak, akik nem Balázs-pártiak. Balog Zoltán humánminiszter például állítólag nem örülne, ha Eszenyi menne, hiszen a jelenlegi igazgató „szakmailag és nézőszámilag” is bizonyított.
A Vígszínház és a választások
Balog ráadásul fővédnökséget vállalt egy Eszenyi által összegründolt, és a régió egyik legjelentősebb színházi eseményének ígérkező projekthez. A jelenlegi igazgató a pályázatában külön kiemelte, hogy korunk egyik legnevesebb rendezője, Robert Wilson rendezne 1914 címmel darabot a prágai, a pozsonyi nemzeti színház és a Vígszínház közös produkciójaként. A többnyelvű előadást mindhárom színház bemutatná. Kérdés, hogy Robert Wilson Balázs Péterrel is vállalná-e ezt a feladatot, vagy ragaszkodik a nemzetközi szinten is ismert Eszenyihez. Tény, hogy újabb nagy nemzetközi blama volna, ha Wilson nem akarna a Vígszínház esetleges új vezetésével együtt dolgozni.
Tovább bonyolítja a helyzetet (és zavarja meg, úgy tűnik, a fővárosi képviselőket), hogy Tarlós sem akarja Balázst, mert ezzel, úgy gondolja, szavazatokat veszítene a következő főpolgármesterségért vívott csatában. A "kis színházak" (József Attila, Új Színház) átengedése politikai koncnak még elment, de egy olyan igazi és jól működő népszínház elengedése, mint a Víg, már sok szavazatot jelenthetne jövőre a főpolgármester ellen.
Balázs Péter a Fidesz tisztújító kongresszusán.
MTI / Koszticsák Szilárd
Talpalatnyi csík vagy közút
A színházvezetői capriccio végkifejlete tehát a politikusok számításain, érdekein dől el, kevésbé számítanak a szakmai érvek, de azért érdemes a két aspiráns pályázatát elolvasni. Eszenyi Enikő már régen nyilvánosságra hozta a dokumentumát, Balázs Péter írását – bár azt nyilatkozta, hogy augusztus végétől hozzáférhető a neten – csak a napokban ismerhettük meg.
Balázs Péter a pályázatban többek között azt írja, hogy talpra kell állítani a Vígszínházat, amely "minden derűs magyar polgár színháza kell hogy legyen". A családoknak kínálna színházat, "általános, katartikus, transzcendens, jellemfejlődésre, nagy alakításokra alkalmas színpadi műveket, melyek erkölcsi tanulsággal szolgálnak minden esetben, ha műfajilag sokszínűek is".
A szolnoki direktor az előszóban ezekkel a szavakkal tisztázza a társulattal kapcsolatos gondolatait: "a színház nem csak az ott működő színészek gyülekezete – mint az elvetett búzamag és az illatozó friss kenyér közötti hosszú út – hanem sok-sok elengedhetetlen részmunka, mely önmagában is teljes, szükségeltetik ahhoz, hogy a végeredmény egyáltalán létrejöhessen".
A vezetői hozzáállás kapcsán pedig így ír: "Aki egymaga jár és örvend, hogy a maga részére már kitaposott egy talpalatnyi csíkot, nem úton jár, csak ösvényen. Az út az, ahol többen elférnek. A közút az, ahol mindenki járhat, aki betartja a közlekedési szabályokat, aki jogkövető magatartásával igazi polgár, és azt nem kisajátítani vágyik, hanem feloldódik a közösség adta csodálatos lehetőségben."
Balázs Péter pályázatának alcíme: A stílus maga az ember.
Elegáns stílus
Előrevetíti, hogy gyökeres átalakulások várhatók a társulat összetételében, mint írja, aki az általa leírt elvekkel nem tud azonosulni, aki ezt az "új, elegáns stílust nem szereti", attól meg kell válni. "Az új igazgató kinevezésével feltehetőleg mozdul a társulat" – folytatja -, "illetve megméretés után mozdítani kell azt, és egy 10-12 fős arra érdemes garnitúrából érdemes ezeket a nem csak magyar, de európai színházi törekvéseket megsegíteni."
Fazekas István
Futótűzként terjed az az ezek szerint nem is alaptalan hír a szakmában, hogy a fél társulatot elküldené Balázs, de a színészeket más is nyugtalanítja. Balázs tervei szerint kemény kézzel irányítaná és "állítaná talpra" az intézményt, valószínűsíthető, hogy kimaradna a repertoárból Alföldi Mephistója is.
Hogy az új pályázati kiíráson ki nyer, az még a jövő – politikai – zenéje. Szombaton mindenesetre a Nemzeti Színház új bemutatójának "repi-előadásán" Kövér László, Schmitt Pál, Halász János mellett Kerényi Imrétől Jókai Annáig, Kovács Ákosig szinte a teljes jobboldali értelmiség felvonult egyfajta demonstrációképp.
A Vitéz lélek egyik szünetében Balog Zoltán humánminiszter és Balázs Péter mindenesetre tudósítónk szerint elmélyülten beszélgetett, a diskurzus pedig érinthette a Vígszínház-pályázatot is.
