Az Oscarhoz dráma kell, nem komédia

Az Oscar történetében talán 1979 volt az utolsó év, amikor egy magát kevésbé komolyan vevő komédia nyerte el a legjobb filmnek járó díjat. Akkor Woody Allen Annie Hallja vitte el a legfontosabb kategória díját. Azóta azonban csak nagyon ritkán nyert olyan film ebben a kategóriában díjat, amely legalább némi fanyar humort csempészett  a nagyívű, könnyfakasztó drámák tömkelegébe. Az Amerikai szépség és a Nem vénnek való vidék - mindkettő fanyar humorral - legalább görbe tükröt tartott  a nyugati társadalmak elé, ám ezeken kívül szinte csak a szívhez szóló drámák (Esőember, Miss Daisy sofőrje,Titanic, Gladiátor, Gettómilliomos, stb.) örülhettek a végén. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a díjazott drámák ne érdemelték volna meg az Oscar-díjat, épp ellenkezőleg. De azért könnyű észre venni a tendenciát a Filmakadémia tagjainak döntéseiben.

AFP

Az idei mezőnyt látva így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a legfontosabb díjak között a 12 év rabszolgaság és a Mielőtt meghaltam örülhetett a leginkább. Mindkettő igaz történeten alapuló, vérbeli férfidráma, az ilyeneket imádja az Akadémia. A 12 év rabszolgaság díjazása egyébként is kimeríti a politikai korrektség fogalmát: először nyert ebben  a kategóriában fekete bőrű  rendező filmje, és az már csak hab a tortán, hogy maga a film is főleg az amerikaiak  történeti lelkiismeretére ható rabszolga-történetet helyez a középpontjába. Itt ismét fontos megjegyezni, hogy a 12 év rabszolgaság remek film, egy rendkívül tehetséges rendezőtől, a díj tehát jó helyre került, de ez egy kifejezetten erős év volt Hollywoodban, úgyhogy van bőven olyan alkotás a mezőnyben, amelyek egy ennél gyengébb évben simán tarolhattak volna.

Negatív hős ritkán ér Oscart

A Wall Street farkasa és az Amerikai botrány a két tipikus példa arra az esetre, amikor a nagy színészi alakítások, a kiváló hangulatteremtés ellenére, szinte biztosra vehető a bukta  a díjátadón. Mindkét film olyan embereket állít a közzépontba, akik lopnak, csalnak, hazudnak reggeltől estig. Egyik filmben sincs megvilágosodás, vagy karakterfejlődés, az ilyen - amúgy őszinte és bátor - anti- hősökért nem rajonganak a szavazók. Érdekes egyébként a dolog már csak azért is, mert sokan vádolják - olykor jogosan - Hollywoodot konzervativizmussal. Az is figyelmeztető jel, hogy ma már sokan a mozi helyett a televíziók képernyőjét tartják az izgalmasabb és előremutatóbb mozgóképes alkotások fő megjenési helyének. Ráadásul az elmúlt évek legnagyobb sorozat sikereinek főszereplői mind megkérdőjelezhető értékrendű, egyáltalán nem tisztalelkű hősök voltak. Gondoljunk csak például a Dexterre, a Breaking Badre vagy a Maffiózókra. Az Oscar-díj viszont akár tetszik akár nem, még mindig a legfontosabb elismerés, így aztán az jelzésértékű, hogy a szavazók továbbra is a hagyományos, klasszikus drámát részesítik előnyben.

AFP

Még a Gravitáció érdekes ebből a szempontból, Cuarón sci-fije ugyanis egyik kategóriába sem illeszthető, ám annyira előremutató a maga nemében, hogy óriási hiba lett volna nem díjazni (el is vitte a lejobb rendező és a legtöbb technikai kategóra díjait), de ez is csak egy újabb kompromisszumos megoldásnak tűnt, ami miatt sokan nem kedvelik a Filmakadémia ízlését. A Gravitációra ugyanis valószínűleg jóval többen fognak emlékezni, mint a 12 év rabszolgaságra.

Még eljön DiCaprio ideje is

Rengetegen sajnálják Leonardo Dicapriót is, (van már remek gif is a témában) aki immár negyedszer volt jelölt, de ezúttal is üres kézzel mehetett haza. Mielőtt azonban még végleg rásütnénk az Oscar vesztes jelzőt a szímészre, azért nem árt megnézni néhány ehhez kísértetiesen hasonló színész-sztorit.

Paul Newmannek és Al Pacinonak is nagyon sokat kellett várnia a díjra, pedig mindketten nagy közönségkedvencek voltak, és általában karizmatikus főszerepben tűntek fel. Newmant 1959 és 1983 között hétszer jelölték a díjra, mindannyiszor mást emeltek trónra helyette, míg aztán 1987-ben elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart. Al Pacino is két évtizedet várhatott az elismerésre: 1973-ban jelölték először a Keresztapáért, majd még további hét sikertelen próbálkozást követően olvasták csak be az ő nevét a gálán, az Egy asszony illatában nyújtott alakításáért. Így azért már nem tűnik annyira tragikusnak DiCaprio sorsa, még akkor is ha eddigi legjobb alakítását nyújtotta Jordan Belfort megformálásért.

A Telegraph szakírója azonban hozzáteszi, DiCaprio talán túlságosan élethűen játszotta a hedonista brókert, tehát az Akadémia attól is megijedhetett, hogy olyan alkotást djíaz, aminek anti-hőse egyszerűen nem fér bele az Oscar-imázsba. De van még egy ok, ami miatt nem baj, hogy nem Dicaprio mondott köszönőbeszédet az idei gálán. Ez az ok Matthew McConaughey, aki a legjobbkor nyerte el a díjat, egy mély- és csúcspontokban bővelkedő karriert ismert el végre az Akadémia, végre nem megkésve, hanem épp a legjobbkor.

AFP

McConaughey nagyon megérdemelte

A jellegzetes texasi akcentusáról azonnal felismerhető színésznél kevesen érdemeltek jobban Oscart az idei évben. McConaughey díjazása már csak azért is volt fontos, mert  a színész amolyan megtért bárány. Bár karrierje egész jól indult az elején, az 1993-as Tökéletlen idők egyik mellékszerepében tűnt fel, és az a szerep annyira hozzánőtt  a színészhez, hogy a mostani köszönőbeszédét is az abban a filmben elhangzó, mára már védjegyszerű "alright, alright, alright" mondattal zárta. Utána azonban McConaughey eltűnt a romantikus és B-kategóriás filmek sűrű erdejében, ahonnan nagyon kevesen képesek visszakapaszkodni az élmezőnybe. De neki sikerült, méghozzá azért, mert az elmúlt 3 évben nagyon bátran nyúlt a szerepekhez. Több filmet is az ő játéka tett igazán emlékezetessé (Az igazság ára, Killer Joe, Mud), de általában mellékszereplőként is brillirózott (Magic Mike; Börni, az eszelős temetős). Sok helyen leírták már, hogy az AIDS-es rodeós, Ron Woodrof hiteles eljátszása miatt körülbelül 20 kilót fogyott a színész, de ez tulakdonképpen csak adalék a kiváló alakításhoz.

McConaughey-t manapság divat generációjának legjobb színészeként emelgetni, ám ha nem egy iylen drámában nyújt nagyon emlékzeteset, lehet, hogy ő is megragadt volna a vesztesek névsorában. Úgyhogy talán meg is van recept DiCaprio számára - már ha számít ez neki valójában - lehetőleg életrajzi, igaz történeten alapuló drámában kell játszania, egy olyan szerepben amelynek főhőse a film végére szó szerint és átvitt értelemben is a mennybe megy.