Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám

Amerikai független dráma, rendhagyó, török háborús road-movie, és egy kazah lélektani thriller. Három jó tippünk is van a hétvégén záruló Titanic Filmfesztivál utolsó napjaira, főleg azoknak, akik eddig a sokszínű kínálatot böngészve még nem tudtak dönteni, melyik filmre is üljenek be.

Hétvégén zárul a 21. Titanic Filmfesztivál, de ez a hétvége nem a levezetésről, sokkal inkább a nagy hajráról szól. A fesztivál népes mezőnyéből ugyanis még jócskán elcsíphető néhány fontos alkotás, amelyek közül nem biztos, hogy mindegyik hazai forgalmazásba kerül. Ideje tehát összeszedni, hol és mikor érdemes még jegyeket vadászni.

Száll a kakukk…  junior változat

Az már régóta nem vitatéma, hogy milyen fontos néha az amerikai mainstream filmgyártás mögé lesni. Az amerikai független film valójában inkább az európai művészfilmekkel áll rokonságban, általában a különbséget az amerikaiakra jellemző optimizmus szokta jelenteni. Az Átmeneti állomás (Short term 12) hűen képviseli ezt a hagyományt, ráadásul az eddig látottak alapján a versenyszekció egyik titkos favoritjáról van szó.

A címben szereplő hely, egy átmeneti gyermekotthon, ahol a problémás környezetből érkező fiatalkorúak mindennapjait próbálja meg elviselhetőbbé tenni egy 4 főből álló csapat. „Ne feledd, nem a szülőjük és nem is a barátjuk vagy. Csak azért vagyunk itt, hogy biztonságos környezetet teremtsünk nekik, arra a rövid időre, amíg itt vannak. Ennyi” – hangzik el a film kulcsmonológja a főszereplőtől, a felügyelőtanár Grace-től. Természetesen a biztonságos környezeten túl, sokkal többet kíván ez a munkahely, az átmeneti nevelőotthon lakói ugyanis állandó készenlétet kívánnak az ott dolgozóktól: ezen a helyen a dühroham, a verekedés, a szökési kísérlet és az öngyilkosság is mindennapos.

Az ilyen típusú – csúnya kifejezéssel – „diliház”-filmek legnagyobb buktatója a hiteltelen jellem-, és környezetábrázolás szokott lenni, de a filmet író és rendező Destin Cretton jó érzékkel nyúlt a párbeszédekhez (épp annyi csak, amennyi szükséges), és még azt a „luxust” is megengedte magának, hogy a főszereplők lelki traumáit csak a film végéhez közeledve ismerjük meg pontosan.

Az Átmeneti állomás alkotógárdája, beleértve a színészeket is jórészt ismeretlenekből áll, egyáltalán nem lenne meglepő, ha sokuknak ez a film jelentené az ugródeszkát egy magasabb költségvetésű produkcióba. Mint ahogy az sem lenne bombameglepetés, ha ez a film nem üres kézzel térne haza a Titanicról.

(A filmet szombaton este hétkor vetítik a Puskin moziban.)

Lassan járj, tovább...

Várhatóan nem a közönségdíjat viszi majd el a Hosszú út hazafelé és a Harmónialeckék sem, de ettől még mindkét film különleges élményt adhat a csendesebb, lassan kibontakozó filmek kedvelőinek. A török Alphan Eseli filmje, a Hosszú út hazafelé (Eve Dönüs: Sarikamis 1915), a törökök, a Don-kanyaréhoz mérhető tragédiájának, a sarikamisi csatának állít emléket. Ebben a második világháborús ütközetben körülbelül 90 ezer török katona vesztette életét, ám a film nem a csatába, hanem a borzalmas veszteség utáni állapot kellős közepébe kalauzol minket. Kelet-Anatólia hegyvidékének embert próbáló környezetét olyan hűen ábrázolták az alkotók, hogy kis túlzással, még a moziteremben is érezhetőek a téli mínuszok.

A film középpontjában egy hét fős csoport áll, mindannyian a véres ütközet túlélői: ki így (megmenekült katona) ki úgy (biztonságos, még török fennhatóság alatt lévő helyre igyekvő anya, lánya, és veterán kísérőjük). A szokásos emberi társas normákat azonban hamar felülírják a túlélésért folytatott egyre embertelenebb cselekedetek, ezért a Hosszú út hazafelé-ben úgy sikerül bemutatni egy háború borzalmait, hogy a filmben alig dördül el pisztolylövés. A film ezért bár egy múltbéli eseményen alapul, a történet mégis abszolút univerzális, és megszívlelendő. A magyarországi premieren személyesen is megjelenő rendező elmondása szerint ez a fajta univerzalitás szándékos is volt, és tisztában volt vele, hogy ez a típusú történetmesélés nem fog mindenkinek tetszeni hazájában. Főleg a szokásos „kard ki kard” háborús filmekhez szokott nézőknek nem.

Nem véletlen az sem, hogy Eseli Vígh Mihályt, Tarr Béla állandó alkotótársát kérte fel a film zenéjének megkomponálásához, a török rendező ugyanis nagy rajongója Tarr alkotásainak, így aztán ne lepődjön meg senki, hogyha nem csak a zenében, hanem a beállításokban, és a film atmoszférájában is erősen visszaköszön a magyar rendező kézjegye.

(A Hosszú út hazafelé még péntek este kilenckor tekinthető meg a Puskinban.)

Titokzatos kazah

A Harmónialeckék (Uroki garmonii) a fesztivál mezőnyének egyik legtitokzatosabb szereplője. Az egy kazah kisvárosban játszódó filmre eleinte nagyon nehéz ráhangolódni, de ha már megszoktuk a rendező, Emir Baigazin által diktált szokatlan ritmust, akkor onnan már nehéz elszakadni ettől, a számunkra nem is olyan egzotikus, beszédes hallgatásokra és tekintetekre épülő környezettől.

A Harmónialeckék egy kamasz, zárkózott fiú belső útját követi, de aztán szép lassan kiderül, az iskolai környezet voltaképp csak egy metafora, a film ugyanis ennél jóval merészebb témákról, az emberi méltóságról, és az erőszak elburjánzásának elkerülhetetlenségéről mesél. A Harmónialeckék kamasz főszereplőjének lélekrajza rengeteg kérdést hagy nyitva még a film után is, és a magyar néző számára ez a keleties, csendes, képi metaforáktól hemzsegő elbeszélőmód talán túlzásnak, és nehezen emészthetőnek tűnhet, de pont ezek miatt a zavarba ejtő tulajdonságok miatt kísér(t)het még akár napokig is a film néhány jelenete. Aki nem feltétlenül szórakozni akar a moziban, és nem riad vissza a többértelműségtől, annak egy próbát mindenképp megér ez a titokzatos kazah film.

(A Harmónialeckéket szombaton fél ötkor lehet megnézni a Puskin moziban.)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A magánrepülők piacán is a nagy hatótávolság a sláger

A magánrepülők piacán is a nagy hatótávolság a sláger

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

Borkai Zsolt lemondását követelték tüntetők Győrben

Borkai Zsolt lemondását követelték tüntetők Győrben

Gyurcsány levelet írt Kövérnek az újságírók parlamenti korlátozása miatt

Gyurcsány levelet írt Kövérnek az újságírók parlamenti korlátozása miatt

Így használhatja a Google fordítóját böngésző nélkül

Így használhatja a Google fordítóját böngésző nélkül

Nyomoz a rendőrség a Vári Attilát érintő ügyben

Nyomoz a rendőrség a Vári Attilát érintő ügyben