Igényes, esztétikus kiadvánnyal lepte meg a polgári olvasóközönséget és mindenkit, aki szomjúhozza a szépet, a Magyar Krónika szerkesztőcsapata. Ahogy a főszerkesztő beköszöntőjében írja: „mi, a Magyar Krónika szerkesztői nem szeretnénk, ha az olvasóink hagynák magukat keserű emberektől befolyásolni, hogy az élet szépségei előtt hunyják be szemüket, és keseregjenek”. Erről szólt a mai, lapbemutató sajtótájékoztató is. Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott például úgy fogalmazta meg, hogy a Krónika örömhírt akar terjeszteni, mert – ezt már Bencsik Gábor főszerkesztő fűzte hozzá – Magyarország fölött szétterül a rosszkedv, „az érezd magad szarul” (elnézést a kifejezésért, de a főszerkesztő használta) kultúrája, pedig élni szép, és élni jó. A kérdés, hogy miből.

MTI / Máthé Zoltán

Illetve a Magyar Krónika esetében ez sem kérdés, mert máris jelenthetünk egy örömhírt: az első három lapszámot a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány finanszírozta. Így nincs akadálya annak, hogy tízezer példányban megjelenjen a lap, amelynek nagy részét eljuttatják iskolákba, könyvtárakba, ahol nagyobb olvasóterem van, oda kettőt is! Élni szép, és élni jó. A későbbiekben persze hirdetéseknek is teret akarnak adni, bár Kerényi miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy itt egy kisebb nézeteltérés van, mert ő például nem ért egyet a reklámokkal. Ekkor pici keserűség költözött a tudósító szívébe, annak láttán, hogy a viszály lehelete ilyen derék alkotóközösségbe is befújatott. Ám remélhetőleg hamar túllendülnek ezen a problémán, és mindegyik napjuk olyan lesz, mint ez a ragyogó, napfényes délután, amelyet az olyan alantas kellemetlenkedések sem tudtak megzavarni, hogy mi a véleménye a lapalapítóknak az Origo körül történtekről.

„Semmi” – válaszolta a főszerkesztő testvére, Bencsik András, aki inkább arra a tényre hívta föl a figyelmet, hogy a sajtótájékoztatóra sem az Echo TV, sem a Hír TV, sem a Magyar Nemzet, sem az MTVA nem jött el, amit ugyan Bencsik úgy kommentált, hogy „erről beszélek”, de hvg.hu munkatársa ezt egyáltalán nem tartja gondnak, mert ez csak annyit jelent, hogy ők már mind előfizettek a Krónikára, és jelenleg az összes stáb és szerkesztőség is belevetette magát a tanulmányozásába, ellenben a Bilderberg-csoport által fertőzött, liberális média okulni kész, és igen nagyszámban képviseltette magát a sajtótájékoztatón.

Bencsik Gábor főszerkesztő

MTI / Máthé Zoltán

Bár annyi kritikai megjegyzést föltétlenül tenni kell, hogy a tudósító azon kérdésére, hogy miként kíván küzdeni a Magyar Krónika a buzilobbi ellen, csak az a felelet érkezett, hogy ez most „nincs napirenden”. Pedig a konzummédia fertőjében fürdő tömegek iránymutatást várnak, és remélnek így, a globális fölmelegedés idején. Mert lássuk be, két oldal küzd egymással, az egyiken vannak a fény erői, a másikon meg a buzik. Dicséretes, hogy a Magyar Krónika készítői nem akarnak a függetlenség olcsó álcája mögé bújni, többször leszögezték, hogy nem hisznek a független médiában, sőt Bencsik főszerkesztő (a Gábor) még azt is elárulta, hogy ő személy szerint a Fidesszel szimpatizál. Sőt, sőt: Kerényi miniszterelnöki megbízott még arról is megemlékezett, hogy a hvg.hu tudósítója is fideszes volt egykor, mire a hvg.hu tudósítója kénytelen volt tájékoztatni Kerényi miniszterelnöki megbízottat, hogy a kommentelők egy része ezt még most is pontosan így gondolja. De hagyjuk is a rút politikát – a Krónikának nem ez a missziója, végtére is csak egy miniszterelnök, egy miniszter, egy államtitkár, egy országgyűlési képviselő, egy kormányhivatal-vezető és egy miniszterelnöki megbízott ír az első lapszámba.

Sokkal érdekesebb ennél a külcsín, az, hogy a borító – mintegy „köntöse ennek a lapszámnak” – a koronázási palást, amely ezeréves államiságunk megtestesülése”, és „angyalszárnyként öleli körbe az országot és ezt a lapszámot is”. Bencsik főszerkesztő – akinek gyönyörű hasonlatait idéztük – ugyanis kiemelten fontosnak tartotta a formát, hogy a jó legyen kézbe venni a Krónikát, ne kerteljünk: hogy szép legyen. Ezért kép illusztrálja a folyóiratot, mert – tette hozzá – unalmas lapot többé nem lehet csinálni. Ellentétben a régebbi időkkel, kiváltképp az elmúltnyócévvel, amikor nemcsak, hogy lehetett unalmas lapot csinálni, hanem egyenesen kötelező volt, mert aki nem unalmas lapot csinált, azt reklámadóval sújtották – tesszük hozzá mi.

Ezek után már fokozott izgalommal vesszük kézbe a Magyar Krónikát, hogy legalább néhány órára öröm járja át életünk, és elűzze felőlünk a szétterülő rosszkedvet. Rögtön az elején található a már említett, főszerkesztői nyitó glossza ilyen pazar költői képekkel dúsított mondatokkal: „mert az élet akkor is szép, amikor a felhők alja a földig ér, szürke a világ és csupaszon meredeznek az ágak. De amikor kinyílik a pitypang, akkor egy kicsit még szebb. És amikor felépül a ház, megszületik a vers, megoldódik a tudományos rejtély, megölel, aki szeret, akkor is szebb”. Miután elmentek pézséért, azt is megtudhatják, hogy a mű azt a találó címet viseli, hogy – idézem – „Pitypang”. Az írás fölött meg – nem fogják kitalálni – egy pitypangot ábrázoló kép díszeleg, amely ismerősnek tűnt a recenzensnek, mivel a borítóképeként funkcionált egy darabig, mivel a Google kábé hatodik képtalálata, amelyet a „pitypang” keresésre ad.

Kerényi Imre lapproducer és Bencsik András Demokrata-főszerkesztő

MTI / Máthé Zoltán

Eleve csodálatos az az emelkedettség, ahogy a Krónika fölülemelkedik olyan földhözragadt dolgokon, mint például a szerzői jogok. Nem lehet a hétköznapok nyűgét a szellem eme éteri felületére becsempészni oly módon, hogy akár egy kép alá is odaírják, hogy honnét való. Igaz ez az első, „Hagyomány” című rovatot díszítő hatalmas piros rózsacsokorra is. A rovat Jankovics Marcell tanulmányából áll, mely a pünkösdről szól. A címe: Piros pünkösd. Ezt követi a „Naptár” címet viselő képes összefoglaló, attól kezdve, hogy „világhírű matematikus az MTA élén” odáig, hogy „megújult a Móricz Zsigmond körtéri gomba”. De közölnek egy részletet az első Korinthusbeliekhez írt levélből: „mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa”, mellette: történelmi győzelmet aratott a Pick Szeged.

Ezek után kapott helyet a Krónika súlypontja, mintegy lényege, az „Országépítő” rovat, amely ezúttal a Várkert bazárról szól, olyan jeles szerző bevezetőjével, mint az íróvá nemesült Csontos János, de Koltay Gábor, L. Simon László, illetve maga, Kerényi miniszterelnöki megbízott gondolatait is elolvashatjuk a témáról. A tudósítót egyébként megnyugtatták, hogy a többiekről, a Kossuth teret megálmodó Wachsler úrról, a nagyberuházásokat bonyolító Fürjes úrról, a dalcsináló Ákos úrról, a kiállításokat varázsló Baán úrról, a színházcsináló és öt gyermeket nevelő Vidnyánszky úrról, a borkészítő Bock úrról, a lótenyésztő Lázár testvérek úrról sem feledkeznek meg, az ő teljesítményüket majd a következő számok fogják tisztelettel és szeretettel bemutatni.

A „Közügyeink” rovatban közlik Orbán Viktor NER-csináló úr Dávid Katalinnak írt levelét, valamint Balog emberi erőforrás úr és Prőhle államtitkár úr írásait is. A „Hazai tükörből” csak egy cikket emelünk ki: Nagy Ida újságírónő úr ír arról, hogy a lovásznőké a jövő. A „Tudomány” rovat éke a Schmitt Pál ex-sporttörténész urat egyedüliként karakánul megvédő Hernádi Zsuzsa cikke, ezúttal az agykutatással foglakozik a Demokrata sokoldalú munkatársa. A „Kultúra” rovat Csukás Istvánnal indít, és Tarlós Istvánnal folytatódik. A főpolgármester úrra kísértetiesen hasonlító szerző Várkonyi Nándor író munkásságát mutatja be. Közvetlenül mellette Kiss-Rigó László értekezik arról, hogy segítünk Európának megvédenie magát. Ehhez munícióval is szolgál a Krónika: Pozsgai Zsolt például L. Simon László könyvét méltatja, Bayer meg a hajósi pincesort, ahová a Mindenható szokott járni. De a novellából úgy vesszük ki, hogy nemcsak ő, hanem maga Bayer is.

A „Magyar múlt” rovatban jutott szóhoz Bencsik András, aki a huszárhagyományokat eleveníti föl, de kultúrtörténeti érdekességeket olvashatnak Tisza Istvánról és a koronázási palástról is, bár azt a cikket jegyző Bencsik Gábor már a sajtótájékoztatón is elmondta. Igazi csemegével szolgál az „Életünk” rovat. „Fiatalabb éveinkben férjemmel sokat sátraztunk. Szerettük a fű, a szél, a víz illatát, hangjait. Bejött a természet az ágyunkig” – enged bepillantást Levente Péterrel való házaséletébe Döbrentey Ildikó írónő. Ha jól vettük ki a következő lapszám ajánlójából, akkor a „Minek a házasság” című jegyzetből sorozat lesz, és arról szól, hogy minek a házasság. A lélekemelő részleteket viszont csak akkor ismerhetik meg, ha megveszik a Krónikát, vagy elolvassák valamelyik könyvtárban.

Összességében: nemcsak szép, de izgalmas, lebilincselő olvasmány is a Krónika, mely igazi pezsgést hoz a magyar szellemi életbe, és nem fél nyíltan szólni a sikerekről, derűvel és bizakodással töltve el napjainkat. Olvasni is megtiszteltetés. Kerényi miniszterelnöki megbízott úr kapacitálta is e sorok szerzőjét, hogy írjon bele színházi élményeiről, de hát az túl megtisztelő lenne, legföljebb a „Rólunk írták” szemlébe jelentkezhetünk e visszafogott méltatással.