szerző:
Dubrovszki Dániel
Tetszett a cikk?

Gőzerővel folyik a Cseh Tamás Program, a kormány popzenét támogató ötlete. A következő hónapokban nem kevesebb, mint 42 kiválasztott zenekar harcolhat állami finanszírozással és ismert mentorok támogatásával a közönség figyelméért. Mi történik velük, milyenek az esélyeik?

Beindult a Cseh Tamás Program, az állam könnyűzenét fellendíteni kívánó ötlete: a győztes zenekarok névsora már egy ideje olvasható a program honlapján, illetve a napokban a támogatást nyert vidéki klubok, tévé- és rádióműsorok, illetve a „nagy” zenekarok számára kiírt előzenekari pályázat nyerteseinek névsora is nyilvánosságra került. A 42 nyertes zenekar két-két millió forintnyi támogatást kapott egy ötszámos lemez felvételére, egy videoklipre, internetes jelenlétük kiépítésére és 300 CD-lemez legyártására.

©

Kik a pályakezdők?

Az, hogy a nyertesek között ismertebb neveket nem igen találunk, nem véletlen, ugyanis a pályázatot „pályakezdők” számára írták ki. Az azonban keltett némi vitát, hogy ez a fogalom mit takar pontosan, olyannyira, hogy a szervezők utólag Facebook-posztban is megkérdezték, ki szerint hol van a „pályakezdőség” határa, és az általunk megkérdezett, a projekttel kapcsolatban álló személyek is mind őszintén elismerték, hogy a nevezési kritériumokat nem gondolták át igazán.

Többen kifogásolták például, hogy bár a pályázatban „első kép- és hangfelvételről” van szó, a díjazottak között olyan zenekarokat is találhattunk, akiknek már jelent meg lemeze, volt lemezbemutató nagykoncertje vagy éppen profi videoklipje, a zsűritől legmagasabb pontszámot kapó két zenekart viszont diszkvalifikálták. Doncsev András, a NKA alelnöke a hvg.hu kérdésére azt mondta, a program olyan zenekarokat kíván felkarolni, akik „saját közegükben, városukban ismertek, de szükségük van egy kis segítségre ahhoz, hogy a könnyűzenei fősodorba bekerülhessenek”. A kizárt zenekarok (Blahalouisiana, Esti Kornél) az alelnök szerint azért nem fértek be, mert már viszonylag ismertek, „rendszeres rádiós jelenléttel” rendelkeznek, illetve nevük felbukkant más NKA-pályázatokban is. Az elvárt ismertségnek elvileg alsó határa is volt: a zenekaroknak legalább egy éve kellett létezniük, és legalább két koncertről kellett igazolást adniuk.

©

Emellett az Index megírta, hogy a 42 nyertes zenekar közül 12 tagjai a program egyik „arca”, Póka Egon vezette Kőbányai Zenestúdióban tanulnak vagy tanultak (sőt, az iskola egyik tanára, az egykori Ossian-gitáros Maróthy Zoltán is részt vesz a programban zsűritagként és mentorként). A CSTP általunk megkérdezett résztvevői ezt kivétel nélkül úgy kommentálták, hogy az arány nem tekinthető gyanúsnak vagy meglepőnek, ugyanis magyar könnyűzene egyébként is tele van az iskolában végzett zenészekkel, mivel ez az egyetlen nagyobb popzenészi képzéssel foglalkozó intézmény az országban.

Mi történik velük?

A nyertes zenekarok a napokban mentort kaptak maguk mellé, akik a program júliusi befejezéséig egyengetik majd útjukat. A mentorok nagyrészt a zsűritagok közül kerülnek ki, zenészek, menedzserek is vannak köztük, ismertebb nevek például Czutor Zoltán (Nyers, Belmondo) vagy Gryllus Dániel a Kalákából. Egyikük, Kovács Ákos Dadan menedzser elmondása szerint a mentorok feladata személyre és zenekarra szabott, a menedzseléstől és a médiajelenlét intézésétől az arculat megtervezésén át a megfelelő stúdió és hangzás megtalálásáig terjed, minden mentor a hozzá stílusban legközelebb álló egy-két zenekarral foglalkozik.

A nyertes zenekarok közül ezen kívül többen is felléphetnek a közeljövőben híresebb, befutottabb együttesek előzenekaraként. Erre a lehetőségre a „nagyoknak” kellett pályázni, ők választották ki a díjazottak közül a nekik legszimpatikusabbat, akiket aztán legalább tíz koncertre magukkal visznek, cserébe pedig bizonyos támogatásokat (pl. színpadtechnika) kapnak. A programban szereplők között van a Quimby, a Zanzibar, a Road vagy Deák Bill Gyula. De kaptak támogatást tévé- és rádióműsorok, illetve klubok is, akik felvállalták, hogy szerepeltetik a program felfedezettjeit, akiknek cserébe a jövőre újra induló program kommunikációjában is részt kell venniük. Az általunk megkérdezett szervezők szerint a vidéki klubok támogatása a klubélet „kifehérítése” szempontjából is fontos. Azt azonban az általunk megkérdezett díjazottak és szervezők is rendre elismerik, 42 új zenekarnak aligha van helye az eleve kicsi magyar piacon, így a nyerteseknek sokat kell ezen kívül is dolgozniuk, a támogatást pedig ügyesen kell beosztaniuk, ha tényleg vinni akarják valamire.

A CSTP-vel kapcsolatban sokan megjegyezték, hogy erősen emlékeztet a szocialista kormány hasonló jellegű programjára, a 2005 és 2011 között működött, többé-kevésbé pozitív megítélésű PANKKK-ra. Doncsev szerint a CSTP a PANKKK „pozitívumait és hibáit figyelembe véve” született, azzal a céllal, hogy „több és jobb legyen”, mint elődje. A legfontosabb különbség a két program között, hogy míg a PANKKK állami finanszírozásból működött, addig a CSTP az Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) befolyó üres adathordozói díjak egy részéből, azaz 1,2 milliárd forintból él, amiből idén 500 milliót fordítanak a programra. Az üres adathordozók után beszedett jogdíjak egynegyedét 2013-ban vette át az NKA az Artisjustól azzal a céllal, hogy abból különféle, a hazai popzenét támogató programokat szervezzen.

Kritikus hangok

„Így legalább 400 milliót visszakapunk az 1,2 milliárdból” – jegyzi meg keserűen Lovasi András, aki tavaly nyílt levélben is kikelt a jogdíjak egy részének az NKA-ba történő önkényes irányítása ellen, most pedig emlékeztet arra, hogy továbbra sem világos, hogy az üres adathordozókból bejövő maradék 800 milliót mire fordítja majd az állami intézmény, ráadásul miközben az állam büszkén dicsekszik az elindított Cseh Tamás Programmal, nem is a saját pénzét költi, hanem a könnyűzenészekét, aminek nagyobb részét így egyszerűen "lenyúlják".

Lovasi szerint a már befutott zenészeket nyúlják le a programmal
©

Az annak idején a PANKKK kidolgozásában részt vevő Lovasi mégsem ért egyet azokkal, akik szerint az államilag támogatott popzene elvből ciki lenne. Példaként a skandináv országokat hozza fel, ahol az egyes előadók támogatása és az iskolai zeneoktatás szintjén már a nyolcvanas évek óta komoly összegeket ölnek abba, hogy az angolszászokkal versenyt felvenni képes popzenei produkciók szülessenek, de például a filmekre adott állami támogatás még nálunk is általánosan elfogadottnak számít. A sikerhez azonban 10-15 éves, hosszú távú koncepcióra lenne szükség, amelybe a piac kibővítése, a nemzetközi siker megcélzása is beletartozik – ebben az esetben még a befutottabb zenészek pénzének einstandolása sem lenne feltétlenül probléma. Lovasi szerint a PANKKK – a szintén állami Petőfi rádióval együtt – fontos szerepet vállalt a magyar popzene kétezres évek második felében történő generációváltásában, a CSTP lehetne ennek a folyamatnak a további elősegítője. Lovasi úgy látja, a mai magyar popzenében már egyre több a korszerű, gyakran angol nyelven éneklő előadó, a többség azonban még mindig a nyugati sztárok klónozásánál tart: a valódi nemzetközi áttöréshez azonban arra lenne szükség, hogy jól eladható nemzeti jellegzetességeket tartalmazó, ám éppen ezek miatt is világszerte érthető produkciókkal állunk elő, ahogyan azt például az alternatívabb körökben az utóbbi időben arató Izland teszi. "42 új zenekart bedobni az eleve folyamatosan szűkülő hazai piacra lehet, hogy hozhat némi pezsgést, de hosszú távon csak az lehet gyümölcsöző, ha olyan produkciók születnek, amelyek a nemzetközi piacon is helyt tudnak állni" – jegyzi meg a Kiscsillag frontembere.

Egy, a lapunknak nyilatkozó, ismert zenekarokkal foglalkozó menedzser szerint a programmal az az alapvető gond, hogy a zenei piac így is túltelített, kizárt, hogy 42 új, szinte teljesen kezdő zenekarnak egy év alatt esélye legyen a befutásra, ráadásul a nyertesek aránytalanul sok pénzt kapnak, amit nem tudnak majd jól beosztani. A szakember szerint az államnak inkább azoknak kellene a hóna alá nyúlnia, akik már bizonyították az életképességüket, példaként az Ivan & the Parazol külföldi szereplését hozza fel.

Ivan & The Parazol
©

A „kicsiknek” inkább szakmai háttérstáb biztosításával, de főként a zenélést sújtó adók mérséklésével, egyszerűsítésével lehetne kedvezni – ez utóbbi az egész iparág helyzetét jelentősen könnyítené. A menedzser ugyanakkor ilyen szempontból az NKA többi könnyűzenei programját sokkal jobbnak és racionálisabbnak tartja, ezek ugyanis kialakultabb, reálisabb összegekkel működnek, amelyeket átláthatóbban osztanak be, a támogatást pedig már befutottabb (néha talán túlzottan is befutott – a szerk.) előadók kapják. A menedzser azt is elhibázottnak tartja, hogy az előzenekari pályázatban a főzenekaroknak kell pályázniuk, ők ugyanis a rájuk vonatkozó kedvezőtlen feltételek miatt kevésbé motiváltak, a „kis” zenekaroknak így kétségbeesetten kellhet a nagyoknál lobbizni. Ugyanakkor azt is hozzátette, reméli, hogy a mostani kiírás hiányosságaiból okulva talán a következő pályázati időszakban ismét konzultálnak a szakmával, és a hibákat kiküszöbölik.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!