A net felfedezhetetlen mennyiségű művészmelóval van tele. Az eladhatóakat és valóban zseniálisakat időről időre észreveszi egy szerkesztő, mondjuk a BuzzFeednél. Az adott videó – vagy bármi – ekkor pár nap alatt megpöröghet a teljes nemzetközi médiában. 15 perc hírnév, megosztások a Facebookon, több ezer like. Aztán megint semmi. Jobb esetben az adott alkotás valóban érdeklődő közönséghez jut el, és a művész sem hal éhen.

facebook.com/henrywaltz

A Henry Waltz-projekt ilyesmi - a valóban zseniális kategóriából. Évek óta hallani róla, de még mindig csak „coming soon”. Időről időre felfut: egy beszélgetés, vetítés, vagy esemény kapcsán előkerül. Ha rákeresünk, történetet nem, látványt viszont olyat kapunk, ami miatt jogosan nem tűnt el a projekt. Félig mechanikus, félig organikus, valahol egy távoli univerzumban lebegő gépbolygón játszódik.

Egész estés mozi nem meglepő módon támogató híján nem valósult meg eddig, viszont a Macskássy-pályázaton éppen előzményfilm készül hozzá az Umbrella Stúdióban: egy teremtés sztori Sina és Koré címmel.

Lefekszel a producerrel és irány Hollywood

„Úgy szerettem volna kikerülni az egyetemről, hogy már van valami a kezemben. Tudtam, hogy filmet szeretnék rendezni – és nagyobbat, mint amivel diplomára lehet lőni. Akkor kezdtem el nézni, hogyan lehet elkerülni a szokásos ranglétrázást: először asszisztens leszel valami menő rendezőnél, aztán kimész vele Cannes-ba, ott lefekszel valami producerrel, és irány Hollywood.”

HENRY WALTZ - VISUAL TEASER from Emil Goodman on Vimeo.

Szabó András 2011-ben diplomázott a MOME vizuális kommunikáció és animáció szakán, így készült el az a két és fél perces teaser, ami mindennek az elejét jelentette a Henry Waltz-világban. Ez a videó olyan, mintha a nagyszabású animációsfilm már létezne mögötte.

„Akkoriban kezdett trendi lenni külföldön a fake trailer – az Iron Sky volt az első említésre méltó – és a virusmarketing. Itthon még nem is hívták így. Én erre mentem rá: elkezdtem iszonyatosan nyomni a Waltzot úgy, mintha ez már lenne valami.  Azt szerettem volna kommunikálni, hogy van itt valami nagyon jó, adjatok pénzt és lehetőségeket. Két hétig ültem a gép előtt és emaileket küldözgettem szét a világban különböző producereknek.”

2011 óta beszálltak néhányan és készült többféle Waltz-forgatókönyv is, de valahogy egyik sztori sem volt az igazi. „Hála istennek a jobbik filmipar még mindig úgy működik, hogy ha nincsen ütőképes történeted, lehet bármilyen jó a látvány, nem kapsz pénzt. Többször buktunk azon, hogy megfelelő kvalitású író megfizethetetlen lett volna számunkra.”

A Henry Waltzot a Filmalap visszadobta egyszer, azóta éppen újra döntés előtti fázisban van. Szabó András azt mondja, örült a visszautasításnak, jó kritikát kaptak. „Egy ponton megelégeltem, hogy nem haladunk, a Waltz-világ viszont közben óriásira növekedett. Egyre több kérdésre egyre több válasz született. Nem tudjuk pontosan, ki Henry és mi lesz a kalandja, de hogy milyen a világa, azt abszolút. Mindig ezt élveztem legjobban: a világteremtést. Bennem működik a Waltz, bárhova nyúlhatnék az univerzumában. Ha fiktív enciklopédiára lenne szükség, azt rajzolnék”.

Azt mondja, kínosan régi a projekt, tervezte már lehúzni a rolót és most nem mindenáron keresni rést 300 millió forintos támogatások felé. „Minél több idő telt el, annál távolabb kerültem a projekttől. Túl sokat halottam útközben, hogy mit kellene csinálni a piac, a nézők, a trendek miatt. De nem erre megy a világ, hanem például a közösségi finanszírozás, Kickstarter-szerű kampányok felé. A rendszer, amit ma filmkészítésnek hívnak, meglett, 20-30 éves modell. Nem korszerű.”

Félig elromlott VHS-lejátszó

Szabó azt mondja, ma új filmnyelvek jelennek meg, borul és változik az ipar. „Nem gondolom, hogy ahhoz, hogy jó rendező legyek, évekig az írásról és a nagy elődökről kellene tanulnom. Hál istennek a legelképesztőbb dolgok lesznek piac- és közönségképesek.” A váltást főleg a technológiai változásokkal hozza kapcsolatba. „A Vimeo Staff Pick-videók között rengeteg a jó példa. Nem is bírom végignézni őket, megszakad a szívem, hogy mennyi rohadt jó dolog van a világban. Vagy ott van Simon Balázs (szintén animációs filmes, tavaly a UK Music Video Awards fesztiválján a világ hat legjobb alkotása közé került egy munkája – a szerk.). Ki tudja, honnan jött ez a szakállas srác, akiről nem lehet eldönteni, hogy 17 vagy 27 éves? Túlhalad minden az én korosztályomat jellemző skillt.

Szabó András

facebook.com/henrywaltz

Új digitális bennszülöttek vannak. Ez már nem arról szól, hogy az egyéves gyerek tudja kezelni az okostelefont. Bennem elég korán jött az affinitás, hogy mozgóképpel foglalkozzam, de annyi esélyem volt, hogy az elromlott videó kamerát és a félig elromlott VHS-lejátszót kopott kábellel összekössem. Most egy 17 éves a 150 ezres laptoppal képes lehet világszínvonalú munkát létrehozni, ha van olyan autista, mint Balázs. Ezzel nem lehet felvenni a versenyt.”

Animációból valóban elég jók vagyunk. Néhány fiatal példát kiemelve: nemrég jelölték rövidlistán Oscarra Bucsi Réka Symphony No. 42. című kisfilmjét, Vácz Péter Nyuszi és Őze a fél világot bejárva gyűjtött díjakat nemzetközi fesztiválokon, Szabó Máté rangos díjat nyert menekülő nyulakkal,  kritikus munkát mutatott be a régen Krétakörös +1 politikai műsorban Turai Balázs.

Szabó azt mondja, egy irányba azért lehet törekedni. „Ha az ember belül elég gazdag, tudatos és bátor, akkor harminc évesen kiöregedve is mutathat újat. Ez a film univerzális lényege: létrehozhatsz bármilyen gyönyörűséget, lehetsz Staff Pick a Vimeón, de ha megnevetteted vagy megríkatod a néződet, akkor nyertél csak igazán.”

Viszlát, és kösz a halakat

A Henry Waltz-világ az utópiák hálás, világégős környezetében mozog. Nemrég például a Jesse Eisenberg-féle A Hasonmásban jelent meg az alapvetően Brazilból ismerős kafkai nyomasztás, de a torzított kockavilág helyett a Waltz-univerzum inkább a gépi és a természetes közös szépségét mutatja.

„Körülbelül ezer év múlva az emberek élhetetlenné teszik a bolygójukat – ez lehet a Föld, de nem feltétlenül az, – ezért építenek óriási űrjáró bárkát. Erre a majdnem Hold-léptékű gépre felraknak sokakat, aztán elindítják valahová, amerre életet remélnek” – mesél a rendező a Waltz-univerzumról. „Végül annyi idő telik el ezen az átmeneti élővilágon, hogy elkezd érvényre kerülni a társadalmi emlékezetet kitörlő propaganda. Egy idő után nem tudja senki, hogy a bolygó tulajdonképpen gép, és volt régen másik otthon. A környezet amúgy szép: vannak hegyek, erdők, gyönyörű város. Mi körülbelül 1500 évvel az indulás után kapcsolódunk be a sztoriba, mikor egy ideje elromlott valami. Ezért lesz ez preapokaliptikus világ, de nem a sötét, Az ember gyermeke-féle, nyomasztó hangulatú. A gépbolygó még mindig szép, csak benne van a levegőben, hogy nagy gond van.”

Ha lesz, valószínűleg ez lesz Henry sztorija: félig-meddig átlagos polgárként belekeveredik a nagyok dolgába és rájön világa igazságára. Szabó András klasszikus, vernés, Utazás a bolygó közepébe-szerű sztoriként képzeli a Henry Waltzot. Akcióval, humorral, félig mechanikus lényként élő emberekkel. Ez a mechanikus-organikus kettőség az, ami kapcsán megfogalmazódott benne a teremtéstörténet szüksége is.

facebook.com/henrywaltz

„Abból indultam ki, hogy apa vagyok egy világban, amiről tudom, hogy el fog pusztulni. Ha a gyerekem megkérdezi, miért fog mindenki meghalni, akkor szeretnék mondani egy mesét. Például az isteneinkről, akiket cserbenhagytunk. Már most 3D-printelünk májat, összefonódik a gépi és az élő. Ha körülnézünk, látjuk az organikus formákat. Ha viszont majd félig mechanikusak leszünk, és útközben elfelejtjük Jézus Krisztust meg mindenkit, az az állapot megérdemelne új előtörténetet. Ezt amúgy szerelemgyerek-helyzetként képzelem, nem szomorúan rozsdásodó féldroidok történetének.”

A teremtéstörténet a Sina és Koré, amin éppen ezerrel dolgozik egy csapatnyi filmes. „Van Sina, a faszi, isten-léptékű, régi teremtmény. Nagyon okos, utazik az univerzumban, a teremtést kutatja. Ő maga nem tud élőt létrehozni, csak másolatokat. Egyszer egy pusztuló bolygón nagyon erős jelet észlel, így találja meg Korét, a meddő természetanyát. Sinának megtetszik a nő, innen klasszikus mese indul. Én nem bírom a nagyon lírai filmeket. Mikor kész lett a könyv és láttam, hogy nagyjából benne van minden, amit nőkről és férfiakról mondanék, azt éreztem, hogy közben a film sz*r lesz. Szóval bele kellett rakni a melleket, a robbanást meg a szexet. Emellett nyomokban benne van az is, amit mondani szeretnék. Ez elfogadható kompromisszum.”