hvg.hu: Mennyire tipikusan cseh film a „Kiút“?

Petr Václav: A film a cseh roma tapasztalatokról szól, itt élnek a szereplők és itt játszódik a film. A főhős is egy konkrét cseh lány, de a roma témájú filmek a cseh nézők számára nem számítanak cseh filmnek. Hozzáteszem, ha filmet forgat valaki, különösen, ha külföldön él, akkor természetes, hogy globálisabban meséli el a konkrét történetet.

hvg.hu: A film középpontjában az eladósodás, az uzsora, a munkanélküliség fenomémja áll. Azt a kérdést feszegeti, hogy mekkora esélye van egy fiatal roma lánynak kiverekednie magát az áttörhetettlennek tűnő spirálból és új életet kezdeni. Mi áll a téma hátterében?

P. V.: Nem csupán roma problémákról szól ez a film. Hanem a kommunizmust követő cseh, illetve kelet-európai neoliberalizmus átkairól - egyik mizériából ugrottunk a másikba – arról, hogy a nehézipar hanyatlásával 2000 után hirtelen tízezrek váltak munkanélkülivé. Egy embercsoport teljesen elszegényedett és eladósodott, miközben egy bizonyos másik csoport szépen meggazdagodott a kétes hiteleken.

Petr Vaclav

Daniela Dostalkova

Az uzsorán túl a szociális állam megkerüléséről is szólunk, arról, hogyan lehet vagyont kovácsolni a közpénzekből. Ha ugyanis az ember képtelen önerőből kifizetni a bérleti díjat, akkor szociális lakásba, vendégszállóra jut. A bérleti díjat ugyan a Szociális Hivatal fizeti, de a bérbeadó londoni négyzetméterárakat követel. Hiszen nem négyzetméter, hanem szállóvendég után fizet az állam.

Ha kiszámoljuk, hogy hány ember fér el egy vendégszállón, akkor 10 négyzetméterért magasabb bérleti díjat kap a bérbeadó, mint London külvárosában. Ez tipikus mintája annak a nagystílű cseh csalásnak, amikor valaki hasznot húz abból, hogy bizonyos embercsoportot karanténba tesz, úgymond leparkol valahol. A rasszizmus csak segít ebben a csalásban, mert ezeket az embereket senki nem akarja, és azzal meg végképp nem akar senki foglalkozni, hogy mit is csináljunk ezekkel az emberekkel.

hvg.hu: Ön szerint a politika meg tudja akadályozni az eladósodást? Például a magáncsőd lehetőségévél, vagy az átképzésekkel?

P. V.: Francia tapasztalatokból kiindulva tudjuk, hogy a rekvalifikációs kurzusok eredményeségének mindig megvannak a határai. Szerintem alapvető paradigmaváltásban vagyunk – és pont ez érdekelt ennél a filmnél – közeledünk ugyanis egy olyan társadalomhoz, ahol a munka nem marad általános jelenség. A robotizáció, a számítástechnika fejlődése, az automatizáció afelé mozdítja társadalmunkat, hogy a munka ritka és kivételes lesz. El se tudjuk képzelni. Képtelenek vagyunk reagálni egy ilyen szituációra. Pedig 20 év múlva bármelyikünk olyan helyzetbe kerülhet, mint azok a filmbeli romák, akiknek nincs elég képzettségük ahhoz, hogy dolgozhassanak. Vagy egyszerűen nem lesz munkahely.

hvg.hu: Érzékelik napjaink politikusai ezt a problémát? Mennyire építik a jövő társadalmát?

P: V.: A politikusokat elsősorban az érdekli, hogy mit mutat a választási szonda és mennyire tudják biztosítani a pozíciójukat a közelgő választásokon. Nagyon kevés az a politikus, akit valóban érdekel valamely mélyebb társadalmi probléma.

hvg.hu: És mennyire látják a hétköznapi emberek a jövőt?

P. V.: Az emberek félnek, mert látják hogy egy olyan világ közeleg, amit nem tudunk irányítani. Beláthatatlan, mit hoz a jövő és ezért mindenhol a világon, de Európában is növekszik a nacionalizmus. Mindez tulajdonképpen egy teljesen érthető – ha nem is helyes – reakció. Ha pedig ehhez még hozzátesszük, hogy félünk a bevándorlóktól, az iszlámtól -és egy bizonyos intellektuális csoport támogatja ezt a félelmet,- akkor egy olyan túlfeszített szituáció keletkezik, ahol az emberek nagyon könnyen hagyják magukat radikalizálni.

hvg.hu: Mennyire erős a rasszizmus Csehországban? Ha megnézzük a roma statisztikát, akkor csupán 250.000 roma él Csehországban, fele annyi, mint pl. Szlovákiában, vagy Magyarországon? A gazdaság pedig jól dübörög.

P. V.: A nemzetiségi statisztika csupán becslés. Csehországban nincs hivatalos etnikai statisztika. A rasszizmus azonban nem racionális, nem tud számolni, nem függ a csoport nagyságától. Emlékszem, mikor a mauritiusi barátnőmet egyszer levittük a vidéki nyaralónkra autóval. Másnap az egész falu arról beszélt, hogy már megint érkezett egy autónyi Vietnámi. Pedig az autóban négy cseh is ült.

Tehát, ha valaki nem kedvel valamely bőrszínt, vagy népcsoportot, akkor a gyűlölet gerjesztéséhez egyetlen ember is elég lehet. Tegyük hozzá, hogy a II. világháború olyan homogén társadalmat hagyott maga után Csehszlovákiában, hogy az ritka Európában. A tradicionális cseh romákat, németeket, zsidókat sikerült likvidálni, és a kommunizmus még a világtól is elvágta az országot. A bolsevizmus államosítása, egyenlősdije idején pedig még lovak sem voltak az utakon. Ha romafilmet forgatsz Olaszországban, nem érzed a nyomást és a szúrós pillantásokat. Franciaországban észre sem vesznek. A társadalom hozzá van szokva a sokszínűséghez. Szociális, kulturális és etnikai értelemben is.

hvg.hu: Menniyre nehéz ma romának lenni Csehországban?

P. V.: Romának lenni elképzelhetetlenül nehéz és bonyolult. Ahelyett, hogy a kommunizmus végén az állam képes lett volna segíteni nekik, gazdaságilag teljes mértékben lesüllyedtek. Gyerekeiket továbbra is csak speciális iskolákba irathatták, ahova tulajdonképpen csak idiótákat nyomnak be, így borzasztó kevés azoknak a romáknak a száma, akiknek sikerült a normális életvitel. A társadalmi képmutatás pedig még azt is igyekszik eltussolni, hogy léteznek romák. A helyzet riasztó és kilátástalan. De nem jelenti azt, hogy nem tehetnénk semmit az ügy sikere érdekében. Csak éretlenek vagyunk és érdektelenek.

Jelenet a Kiút című filmből

cestaven.cz

hvg.hu:  Létezik kiút? A nézők jó részének az volt a benyomása, hogy nem egyértemű, hogy a főszereplő Zsanett valóban megtalálja-e a kiutat, felveszi-e az autó a félhomályban.

P. V.: A záró kérdés hogyan továbbját nyitva hagytam. A kiutat mindenkinek személyesen kell megtalálnia. Nem akartam, és nem is tudtam lezárni a történetet. Sajnos nem olyan időket élünk, hogy optimista filmet forgassunk a romákról. De nem akartam sem tragédiát, de olyan reményt sem  kelteni, ami szerintem nem reáils. Azért maradt ott Zsanett az út közepén, az utat keresve, mert iszonyatosan nehéz megtalálnia az utat. Egyrészt képtelen elhatárolódni a saját, nem működő családjától, másrészt pedig a többségi társadalom sem fogadja be. Zsanett átéli annak a több százezer romának a konfliktusát, akik változtatni akartak az életükön, de nem tudják hogyan és kivel és miért?

hvg.hu: A filmben kevés színész játszott, a dokumentarista múltad miatt forgatsz keveset színészekkel, vagy a film autentikussága miatt választott nem színészeket?

P. V.: Elutasítom a színészek és nem színészek közti különbségtételt. A forgatás során ugyanis nincs is köztük olyan nagy eltérés, mert mindig személyiségekkel dolgozol. A nem színészek saját magukat játszhatják, saját tapasztalataikból építhetnek. Másrészt nagyon kevés az a cseh színész, aki tényleg képes hitelesen megalkotni egy figurát.

hvg.hu: Nem romaként ábrázolta a romákat. Mennyire tudott közeledni a szereplőkhöz? Egyesek szerint csak roma forgathat igazán roma filmet.

P. V.: Ha a rendező filmet forgat, akkor meg kell értenie azokat a módszereket, amikkel be tud férkőzni a főhős lelki realitásába. Ha kellően érzékeny, akkor ugyanazokkal a mechanizmusokkal forgathat filmet egy 15. századi jezsuitáról vagy az indiánokról. Ha azonban kevésbé ismeri magát, vagy magát a szakmát a rendező, akkor hiába forgat autóbiografikus filmet egy volt drogosról vagy kigyógyult alkoholistáról, a néző megkérdőjelezi, hogy vajon valaha berúgott-e a rendező. A hiteles ábrázolás, vagy a hihető film titka nem a személyes átélés, hanem az alkotás. A rendezőnek bele kell bújnia a főhős bőrébe.

hvg.hu: A film számtalan díjat nyert, rengetegen olvastak róla, nézték a trailer-t, mégis kevesen látták a filmet. A „Kiút“ egy hétvége után lekerült a prágai mozik műsoráról. Párizsban nagyobb a nézettsége a filmjének, mint Csehországban. Mi ennek az oka? Miért várták meg a csehek a TV-bemutatót?

P. V.: A csehek egyre kevesebbet mennek moziba. Igaz, hogy a cseh filmek nézettsége még mindig kb. akkora, mint a hollywood-i filmeké, de általánosságban kevesebbet járnak a csehek moziba, mint korábban. Ha pedig mégis moziba mennek, akkor inkább valami kommerszre vagy valami eseményre.

Ezen túl a roma filmek nem szexi filmek. Se nem könnyedek, se nem szórakoztatóak. Nem passzolnak egy romantikus vacsorához. Az érdekes filmeket inkább a TV-ben nézik meg az emberek, erre nem adnak pénzt. Nagyon kevés helyen reklámoztuk a filmet. Nem volt rá büdzsénk. Amerikában már régóta gyakorlat, ha vissza akarod játszani a forgatás költségét, akkor a forgatási pénzek kb. felét kell reklámra költeni. Na erre nekünk távolról sem volt keretünk. Csupán 10.000 korona maradt reklámra.

ceskatelevize.cz/

De ha a roma filmek nézettségéről beszélünk általánosságban, akkor mélyebbről kellene analizálnunk a társadalmi kultúrát. Azok a nem kommersz cseh filmek, amelyeknek korábban félmillió nézője is volt, annak napjainkban alig van pár tízezer. Franciaországban elég, ha a média jó kritikát ír a filmről, ezzel bevonzza érdeklődőket a moziba, akkor is, ha feliratos és nem francia filmről van szó. A franciák még komolyan veszik a filmeket.

hvg.hu: Mi a következő film?

P. V.: Épp vágjuk az ősszel forgatott „Sosem vagyunk egyedül“- (Nikdy nejsme sami) filmet, ami minden szempontból vegyes film. Félig ismert cseh színészek, félig roma amatőr színészek játszanak benne. A téma pedig az egyre feszítőbb európai nacionalizmus és a sokszínűség kérdése. Meg egy olasz-francia experimentális road movie is készül, ez utóbbi minden karrierista cél nélkül. A mai rendezőknek nagy szabadsága van, akkor is, ha a filmek nagy része végül is nem fut be. Minél súlyosabb a korszellem, annál nagyobb alkotói perspektívánk van.