Durva támadások érték hazájában Andrej Zvjagincev orosz rendező filmjét, a Leviatánt. A külföldön lelkesen fogadott alkotás a hét végén elnyerheti a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat.
„A Leviatán az orosz nemzet kiirtásának ideológiai alapja, ha ugyanis valóban ilyen az életünk, akkor azt elvenni nem is igazán nagy bűn. Ha én lennék Andrej Zvjagincev, azonnal visszavonnám a filmet, s a Vörös téren, térdre ereszkedve kérnék bocsánatot a honfitársaimtól” – minősítette a nagy nemzetközi fesztiválokon több díjat is nyert alkotást Szergej Markov, a társadalom és a politikai hatalom együttműködését elősegíteni hivatott moszkvai Társadalmi Kamara tagja. A Vlagyimir Putyin államfő támogatójaként számon tartott politológus hozzátette, a film szerinte külföldi megrendelésre készült, s a cél az volt, hogy minél több fesztiváldíjat söpörjön be. A szókimondásáról híres Markov nem áll egyedül a véleményével: Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter szerint az egyébként tehetséges Zvjagincevet csupán a hírnév, a vörös szőnyegek, illetve a díjként osztogatott szobrocskák érdeklik. Az ortodox egyház több képviselője a film betiltását követelte, mert az szerintük rossz fényben tünteti fel az orosz papokat.
Zvjagincev, aki a Visszatérés című, 2003-ban bemutatott, s egyebek mellett a velencei filmfesztivál Arany Oroszlánját is elnyert filmjének köszönhetően már megismerhette az orosz társadalom dühét, szemmel láthatóan nem hagyja magát. „Tudtuk, hogy nem lesz egyértelmű a fogadtatás. A végletes vélemények azt mutatják, a film valamit megérintett Oroszországban” – nyilatkozta a rendező, aki azt is többször hangsúlyozta, hogy nem a fesztiválzsűrik tagjainak, illetve a nézőknek csinálja filmjeit. „Ha azt mondanám, hogy a nézőknek rendezek, akkor nem mondanék igazat. Én nem ismerem a közönséget, csak magam előtt és az általam feldolgozott anyag előtt próbálok tisztességesen viselkedni. A kör így bezárul, ebben az értelemben senkit sem szolgálok ki” – nyilatkozta az 51 éves, Novoszibirszkben született filmes.
A szélsőséges indulatok már csak azért sem meglepőek, mert a tavaly elkészült Leviatánban, negyedik nagyfilmjében Zvjagincev újrateremti a Visszatérést is jellemző reménytelenség hangulatát. A bibliai szörnyről elnevezett film minden tekintetben a kilátástalanságról szól. A főhős, a film elején még boldog családban élő Kolja a végére mindenét elveszíti: feleségét, otthonát, gyermekét, önbecsülését és a szabadságát. Az olykor lassú, néha pedig hömpölygő, egyszerre durva, vulgáris és komikus műben minden a helyén van.
A tisztességtelen és teljes győzelmet arató helyi polgármester, Vagyim irodájának falán logó Putyin-kép, a Kolja tönkretételéhez segédkezet nyújtó pap becsületességről mondott, ájtatoskodó szentbeszéde vagy az orosz emberek életét végigkísérő vodkavedelés – a Leviatán arról szól, hogy miként uralják a világot az iszákos és agresszív, ugyanakkor depresszióba süllyedt emberek, és hogyan tehet tönkre egy embert a korlátlan hatalommal bíró, korrupt állam. „A film általános történetet dolgoz fel, de persze nem véletlen, hogy Oroszországban játszódik. Ez egy nagyon orosz film” – vallotta Zvjagincev. Az alapötletet egyébként egy amerikai eset adta a rendezőnek: 2008-ban mesélték el neki azt a történetet, amelynek főhőse egy buldózerrel megrongálta a helyi cementgyárat, majd öngyilkosságot követett el, miután az üzem tulajdonosai megpróbálták jogi eszközökkel kisajátítani a telkét és a házát.
A Nyugaton maradéktalan sikert hozott Leviatán alkotója szinte véletlenül került a rendezői pályára. Eredetileg színész szeretett volna lenni, ám nem jutott messzire. Miután 22 évesen Moszkvába költözött, csupán reklámfilmekben és szappanoperákban kapott szerepeket. Első alkalommal akkor rendezett, amikor egyik barátja, segítségképpen, továbbadta neki egy reklámfilm elkészítésére szóló megbízását. Amikor nem volt más jövedelme, gondnokként dolgozott: levelet söpört, havat lapátolt. Az áttörés 2001-ben következett be: megbízták egy félórás detektívtörténet rendezésével, és a film olyan jól sikerült, hogy a producer javasolta, próbálkozzon meg nagyfilmmel is.
Megváltozhat az orosz filmtámogatási rendszer a Leviatán után. A kulturális minisztérium, amely a Zvjagincev-film költségeinek harminc százalékát állta, bejelentette, a jövőben jobban megnézi, milyen alkotást támogat. Pedig a minisztériumban is tudják, hogy a Leviatán értékes alkotás, erről tanúskodik, hogy az illetékesek ezt nevezték orosz versenyfilmként az Oscar-díjra. „A rendező tehetséges, még ha nem is tetszik a film” – magyarázta a döntést Megyinszkij, aki a jövőre nézve ugyanakkor hozzátette: „Egyetértek azzal a mondással, hogy virágozzék minden virág, de locsolni csak azokat fogjuk, amelyek tetszenek nekünk.”
Azért az orosz közönség is megismerhette a Leviatánt: a kalózkópiák már hónapok óta forognak az országban, és februárban a mozik is vetíteni kezdték a filmet. Igaz, csak a megcsonkított változatát; a meglehetősen prűd orosz törvények ugyanis tiltják a filmbeli káromkodásokat, így azokat ki kellett irtani a nagyközönség elé került verzióból. A helyi botrányok persze így sem maradnak el, a mindenáron megsértődni akaró nézők elég indokot találnak ahhoz, hogy a vetítés közepén tüntetőleg elhagyják a mozitermet.
NÉMETH ANDRÁS
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
