"Nem akartunk itthon belefulladni abba, ami nem megy"
Nem a hazájában lett próféta, de októberben Magyarországon is könyv jelenik meg az életéről. A zenéje a roma muzsikából táplálkozik, de nem klasszikus vagy jazz-zenéről van szó, és nem is a 100 tagú cigányzenekarról. Októberben jön a világ metálszínpadain nagy becsben tartott Ektomorf új albuma, hogy aztán az együttes Békés megyéből világ körüli turnéra induljon. Interjú Farkas Zoltán frontemberrel.
hvg.hu.: Kinek jutott eszébe, hogy az életedből könyv készüljön?
Farkas Zoltán: A Facebookon rám írt egy könyvkiadó, hogy lenne-e hozzá kedvem, amire azt mondtam, miért ne. Negyvenéves leszek idén, szóval van már miről beszélni. Ajánlottak írókat, akik közül Kiss Lacit ismertem, tudtam, hogy rajongója a zenekarnak. Olyannal nem tudtam volna megcsinálni, akinek fogalma sincs róla, hogy ez miről szól.
hvg.hu: Az Ektomorf egyik jellegzetessége, hogy a metálba beemeltétek a roma folklórt. Honnan jött az ötlet?
F. Z.: A Sepulturának van a Roots című albuma: ez az ottani helyi őslakosok, az indiánok kultúráját vitte bele a zenébe. (A brazil thrash metal zenekar hatodik albuma a brazil zene gyökeréig nyúlik vissza, az Itsari című számban jut szerephez egy komplett indián törzs – a szerk.) Apám cigány, anyám magyar, én félvér vagyok, én is hasonlót akartam a cigányzenével. Ehhez képest első albumunknak, a Kalyi Jagnak („Fekete tűz”, hasonló néven több mint 30 éve működik Varga Gusztáv roma zenét játszó zenekara – a szerk.) itthon negatív volt a visszhangja. Ekkortájt döntöttem úgy, hogy jobb, ha megpróbáljuk külföldön.
hvg.hu: Hogyan indult a külföldi karrier?
F. Z.: Nagyon nehéz volt a kezdet, de hát kit érdekelt? Annál rosszabbat nem tudtam elképzelni, minthogy itthon belefulladunk abba, ami nem megy. Apám is azt mondta, ha nem sikerül, ide bármikor hazajöhetek. Kimentünk, Berlinben laktunk, az egyik legdurvább gettóban, minden nap kint volt a rendőrség. Voltak ott mindenféle népek, feketék, arabok, együtt bandáztunk. Nagyobb részt ekkor tanultam meg angolul. Rögtön elkezdtünk klubokban játszani, először öt-hat ember előtt. Rögtön az első bulinkon, nagyjából '99 elején, egy kis falusi klubban pont ott volt a Summer Breeze (Németország második legnagyobb metálfesztiválja, melyet a dinkelsbühli reptéren rendeznek – a szerk.) szervezője, akinek eléggé megtetszettünk, és meghívott minket a fesztiválra. Délután négykor léptünk fel, odatűzött a nap, rohadt meleg volt, de nagyon masszív bulit csináltunk – több ezer ember előtt.
hvg.hu: Mikor jött el az a pont a zenekar életében, amikor már érezhető volt, hogy valóban nemzetközi értelemben is sikeresek vagytok?
F. Z.: Körülbelül évekkel később, olyan 2006 táján, az Outcast album robbant nagyot Németországban. Persze a Destroy meg az Instinct is nagyot szólt, de az Outcast volt az igazi áttörés. Ahogy kijött, az emberek elkezdték a zenekart úgy jobban figyelemmel követni, mi meg mentünk és játszottunk ahol csak tudtunk, nemcsak a fesztiválokon, de kis, dohos klubokban is. Ebben az évben volt a legelső önálló európai turnénk is, ahol már mi voltunk a főzenekar, és előttünk játszottak előzenekarként mások, nem pedig fordítva. Az akkori kiadónk (a Nuclear Blast) egyébként nem fektetett bele túl sok energiát a zenekarba, mégis magától ment a dolog. 2008-ban aztán el is váltak az útjaink, de azt tegyük hozzá, hogy nem ők rúgtak ki, hanem mi hagytuk ott őket. Aztán ezután persze minden évben más és más történt, volt hogy a Children of Bodom-mal turnéztunk, de volt, hogy a Kreator-ral. Egy biztos, hogy mindig egy kicsit fejlődött a dolog, sosem volt visszalépés.
hvg.hu: Több éve itthon élsz Békéscsabán. Ha ilyen sikereitek voltak kint, mi hozott haza?
F. Z.: A hét hónap Berlinen kívül éltem négy évet Amszterdamban, utána egy évet kihagyva kimentem Hamburgba majdnem három évre. Most itt a stúdió, van internet, minek éljek kint? Úgy érzem, hogy külföldön mindig külföldi maradsz. Persze, ha koncertezni megyünk, akkor mindenhol nagyon várnak minket, de ha már ott élsz a hétköznapi emberek között, akkor nem mindenhol olyan barátságosak.
hvg.hu: Annak idején a negatív visszhangok miatt mentetek külföldre. Azóta ebben a tekintetben is változott valami?
F. Z.: Ég és föld. A zenekart megbecsülik, az utóbbi időben sokkal többet is játszottunk itthon, és most jön a könyv. Még a média is foglalkozik velünk.
hvg.hu: Ugyanaz a hangszergyártó (ESP Guitars) támogat benneteket, mint a Metallicát vagy a Slayert. Hogyan alakul ki a kapcsolat?
F. Z.: Az első ilyen cég a Career volt, egyszerűen rám írtak Myspace-en 2000 tájékán. Mondták, tervezzük meg, milyen gitár kell, majd elkezdtek Ektomorf-gitárokat csinálni. Ezekből körülbelül 150-200 darab készült, árulták is őket. Később, 2010-ben a Wacken fesztiválon játszottunk, és ahogy lejöttünk a színpadról, odajött egy drabális figura, úgy nézett ki, mint egy pankrátor. A Gibsonnál dolgozott, felajánlotta, menjünk át hozzájuk. Nem sokkal később már kaptam is tőlük gitárokat. De igazából a Gibson inkább blues- és rockvonalon mozog, nem nagyon vágták ezt a metál-dolgot, és az egész igen nyögvenyelősen ment. Körülbelül egy évre rá egy bulin a dobosunkhoz ment oda egy arc: neki egy dobmárkát akart felajánlani, nekem pedig azt mondta, hogyha érdekel, összehoz az ESP Guitarsszal. Kaptam egy e-mail-címet, elkezdtünk levelezni, rá egy-két hétre kaptam is két gitárt, azóta a basszusgitárosunk is kapott két hangszert, meg amikor visszajött a Schrottner Tomi gitározni, ő is. Az ESP aztán készített nekem külön névre szóló gitárokat, például a fekete terepmintásat meg a mostani nyolchúrost, ami több mint kétmillió forintba kerül. Az ESP nagyon durván nyomja: eddig kaptam tőlük 14 vagy 15 gitárt, és ebből mindegyik felső kategóriás.
hvg.hu.: Vannak dolgok, amiken simán elcsúszhatnak zenekarok, szerinted mire kell figyelni menedzsment szempontból?
F. Z.: Az első és a legfontosabb, hogy soha nem szabad feladni. Észre kell venni a lyukat a tű fokán, amin át tudsz bújni. Ha a pici lehetőséget nem veszed észre, a nagyot se fogod megkapni. Volt olyan, hogy egyedül voltam a zenekarban, pedig kellett volna menni négy-öt koncertre játszani. Összeszedtem két embert, kimentünk, megmutattam, hogy ennek van értelme, csak hinni kell benne. Nagyon nehéz egy bandát egyben tartani. Ha van öt ember, és ötfelé akarnak menni, akkor vége. Egyébként nincs menedzserünk, nagyjából mindent én intézek, de ez szerintem így jó, hiszen én tudom, hogy mi a jó a zenekarnak. Sokan ugyanezt csinálják a nagyobb zenészek közül is.
hvg.hu: Voltak pillanatok, amikor majdnem feloszlott az Ektomorf?
F. Z.: A Kalyi Jag előtt volt az életemnek egy nagyon sötét korszaka, akkoriban drogoztam, a magánéletem sem volt rendben, a zenekarból is kiszálltak ketten, ez az egész ment lefele. Mondjuk én csak füveztem, először jól éreztem magamat, röhögcsélés meg ilyenek, de egyik napról a másikra magamba húzódtam, elutasítottam mindent, elkapott egyfajta depresszió, ami pánikrohamokkal végződött. Nagyon sokáig tartott, mire kijöttem ebből, majdnem tizenöt évig. A pánikbetegség nagyon komoly dolog, ha elkap, nem tudsz kimozdulni a szobából. Ver a szíved, jön egy brutális hőhullám, utána meg reszketsz. Persze ez nemcsak a drog miatt volt így, lelkiekben sem éreztem jól magam.
hvg.hu.: Hogyan sikerült legyőznöd a pánikbetegséget?
F. Z.: Annak idején Magyarországon ezt a betegséget egyáltalán nem vágták. Csak annyit kérdeztek tőlem, hogy: „drogozott”? Mondtam, hogy igen. Akkor Xanax! Amitől pedig olyan leszel, mint egy nyomorult zombi, ráadásul még nehezebben lehet lejönni róla, mint a fűről. De kaptam Rivotrilt is, mert azt hitték, szívproblémám van. Szóval félrekezeltek. Míg nem egy nap úgy döntöttem, megküzdök a pánikbetegséggel. Elmentem pszichológushoz, vettem egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy „Csak egy kis pánik”. Kilestem belőle légzési technikákat, különböző tippeket. Emlékszem még javában tartott, amikor a Last Fight (Végső harc) című számot írtam, a klip forgatásán még teljesen kész voltam. Ma már semmi nem maradt a betegségből, totál kiirtottam magamból.
Last Fight
hvg.hu: Októberben jelenik meg az új lemezetek. Aztán merre tovább?
F. Z.: Október 23-án fog megjelenni az új lemezünk, az Aggressor. Minden zenész azt mondja az aktuális albumra, hogy az addigi legjobb, de ez most tényleg nagyon súlyos lett. Nemsokára készen lesz egy klip is a Holocaust című számhoz, ami szintén sokkoló lesz. Novemberben lesz egy egy hónapos Európa-turnénk, januárban megyünk Angliába, februárban és márciusban Amerikába, utána pedig Ázsiába. Egy kínai menedzser keresett meg minket, három fesztiválon fogunk szerepelni Kínában, ahol kisebb klubkoncertjeink is lesznek. Nagyon szeretnék most legalább egy-két évig az új lemezzel turnézni, megpróbálunk belőle mindent kifacsarni, mert valóban úgy érzem, hogy eddig ez a legjobb anyagunk.
hvg.hu.: Az Ektomorf zenéjére a cigányság részéről érkezett valamiféle visszajelzés?
F. Z.: Igen, de elég kevés. Elég távol áll tőlük, a legtöbben nem is értik. Pedig azt gondolom, hogy az Aranyesőnek (Bódi Guszti slágere – a szerk.) és az ehhez hasonlóknak semmi közük az igazi cigányzenéhez. Érdekes módon azoknak az Ektomorf is tetszik, akik az igazi, régi cigányzenét szeretik.
| "Kitaszítottan a világhírig" |
Az Ektomorf zenekar 1994-ben a Békés megyei Mezőkovácsházán alakult. A hardcore, a thrash és groove metal elemeit ötvöző Ektomorf két demót és egy stúdióalbumot követően, 2000-ben jelentette meg a Kalyi Jag című lemezét, melyben először bukkantak fel cigányzenei motívumok. A zenekar – részben a vegyes fogadtatás miatt – a kétezres évek elején Németországba költözött, albumaikat innentől kezdve angol nyelvű szövegekkel írták. 2004-ben az Ektomorfot leszerződtette Európa legnagyobb metálzenei kiadója, a Nuclear Blast, ezt követően tettek szert nemzetközi ismertségre. Ugyanebben az évben vették fel Destroy című albumukat, ekkor már a neves dán producer, Tue Madsen segítségével, aki azóta is az Ektomorf-lemezek bábája. 2008-ban a zenekar leszerződött a szintén német AFM kiadóval. Ekkora a zenekar már rendszeres vendége lett az olyan hatalmas rockzenei fesztiváloknak, mint a Wacken, a With Full Force, vagy a Rock im Park. Napjainkban az Ektomorf már olyan nagy, nemzetközi hangszergyártó cégek támogatását is élvezi, mint az ESP Guitars, az EMG, a D'Addario vagy a Mesa Boogie. A zenekar az elmúlt több mint húsz évben tizenkét stúdióalbumot, valamint egy koncertválogatást is megjelentetett. A következő, tizenharmadik nagylemez, az Aggressor október 23-án kerül majd a boltokba, akárcsak a Farkas Zoltánt és a zenekara életét bemutató Outcast – Kitaszítottan a világhírig című könyv, mely az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg. A szerző Kiss László író, akinek eddig négy prózakötete jelent meg (a legutóbbi, a Ki mondta, hogy jó volt című regény az idei könyvhétre), és 1996 óta kíséri figyelemmel az Ektomorf zenekart. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
