"Mindig is olyan rendezőkkel szerettem együtt dolgozni, akiknek volt vizuális érzékük. Akik nem csak jó történetet írtak, de képekben is gondolkodtak. Nagy szerencsém volt, hogy sok ilyen alkotóval hozott össze a sors" – mondta a hvg.hu-nak adott interjúban a 2016. január 1-én, 85 éves korában elhunyt operatőr, Zsigmond Vilmos.
A sok ilyen alkotó alatt olyanokat értett, mint a legnagyobb elismerést hozó filmjeit rendező Steven Spielberg, Michael Cimino, Brian De Palma vagy Robert Altman, de dolgozott együtt Jack Nicholsonnal, Sean Penn-nel, George Millerrel, John Boormannel és Don Siegellel is, és még a saját bevallása szerint legproblémásabb forgatásai is olyan rendezők mellett zajlott, mint Woody Allen és Kevin Smith.
Zsigmond Vilmos
Fülöp Máté
A hollywoodi filmszakmai körökben szinte mindenkinek az ő neve ugrott be Magyarország hallatán, az Oscar- és Emmy-díjas Zsigmond Vilmos ugyanúgy a hatvanas-hetvenes évek amerikai új hullámának meghatározó alakja volt, ahogy Spielberg, Geroge Lucas vagy Francis Ford Coppola. Operatőrként a filmtörténet legikonikusabb jeleneteiért volt felelős – ezek közül válogattunk.
1. Harmadik típusú találkozások
1977 nagy fordulópont volt a science fiction történetében, a Star Wars mellett az egyik legjelentősebb UFO-film, a Spielberg-féle Harmadik típusú találkozások is ekkor hódította meg a mozikat. Zsigmond Vilmos korábban már dolgozott együtt a rendezővel, a három évvel korábbi Sugarlandi hajtóvadászat viszont még sokkal kisebb kaliberű produkció volt. A Harmadik típusú találkozások forgatásán a vizuális effekt-mágus Douglas Trumbull-lal közösen kellett megterveznie a látványvilágot, és ugyan a mértéktelen fényhasználattal kapcsolatos döntéseik miatt többször kerültek összetűzésbe Julia Phillips producerrel, Spielberg végig kiállt mellettük.
2. A szarvasvadász
Egy évvel a Spielberg-sci-fi után a legsúlyosabb Vietnam-filmet is Zsigmond fényképezte. Michael Cimino alapvetésében több olyan képsor is található, ami örökre a mozinézők retinájába égett – az oroszrulett-jelenetek intenzitása sem lett volna ugyanolyan Zsigmond Vilmos erős beállításai nélkül. A szarvasvadászért Oscarra jelölték és BAFTA-díjjal jutalmazták az operatőrt.
3. Gyilkos túra
John Boorman azért kérte fel Zsigmond Vilmost az 1972-es filmje operatőrének, mert úgy gondolta, hogy aki 1956-ban képes volt az orosz tankok fenyegetésében kamerázni, az meg tudja ragadni a Gyilkos túra kegyetlen hangulatát is. Bár a természetben (folyóparton, erdőben) játszódó filmeket ekkoriban az élénk színvilág jellemezte, Zsigmond húzott egy merészet, és a fakó, barnás képeivel a mocskos tartalomhoz igazította a film megjelenését.
4. A mennyország kapuja
1980-ban újra összeált Michael Ciminóval, akivel megcsinálták ezt a grandiózus, három és fél órás westernfilmet, ami a botrányos jegybevételnek és a lesújtó kritikáknak köszönhetően nemcsak a rendező virágzó karrierjének vetett véget, de majdnem bedöntötte a United Artists stúdiót. Az idő múlásával egyre nagyobb kultstátuszt kiérdemlő eposzban Zsigmond gigantikus ventillátorok segítségével 20 ezer tonnányi homokot küldött a színészekre, és füstgépek segítségével próbálta megidézni az 1890-es évek atmoszféráját.
5. Halál a hídon
Brian De Palma 1981-es filmje nem véletlenül a remixkirály Quentin Tarantino egyik kedvence (az ebben a filmben nyújtott alakításáért döntött úgy, hogy ír egy szerepet John Travoltának): a Halál a hídon gyakorlatilag Antonioni Nagyításának és Coppola Magánbeszélgetésének keresztezése. Az ismerős történetet így csak egy új stílusban lehetett újra eladni: Zsigmond Vilmos a film 70 százalékát éjszaka, kizárólag mesterséges fényekkel rögzítette.
6. McCabe és Mrs. Miller
A karrierjét B-kategóriás horrorfilmekkel indító Zsigmond első komoly munkáját Robert Altmantól kapta, ebben az 1971-es revizionista westernben. A rendező és az operatőr előre megegyeztek a kietlen, havas-poros látványvilágban, ennek érdekében pedig a kamerára szerelt szűrőkkel és a filmszalag módosításával érték el azt, hogy a stúdió ne tudjon utólag finomítani a képeken.
7. Hiúságok máglyája
Tom Wolfe kultregénye sokkal jobb adaptációt érdemelt volna Brian De Palma 1990-es próbálkozásához képest, de még az egyébként rossz Hiúságok máglyájának is van olyan tulajdonsága, amiért érdemes adni neki egy esélyt: Zsigmond Vilmos hibátlan operatőri munkája. Az egyetlen snittben felvett nyitójelenet elképesztően bonyolult tervezést igényelt, de Zsigmond és De Palma összehozta – a közel ötperces képsort máig a legbravúrosabb snittek között emlegetik.
