Vannak olyan iskolák (amelyek jellemzően valódi egész napos iskola módszerrel működnek, s így nincs házi feladat, napi otthoni tanulnivaló), ahol tulajdonképpen nincs is szükség táskára, hiszen nem kell hazavinni a súlyos könyveket, füzeteket, hanem bent lehet tartani ezeket a teremben. De az ilyen iskolákba lépő gyerekeknek is van táskája, hiszen milyen iskolás az, amelyiknek nincs? Pedig jellemzően csak a tolltartót és az üzenőfüzetet rejti annak mélye.

Vannak iskolák, ahol persze továbbra is tele kell tömni a táskákat, és nap mint nap haza (és vissza) cipelni azt a kicsiknek. 2004 óta egyébként jogszabály rögzíti a táskák súlyának maximumát (alsósoknál ez három kilogramm), de erről a tanító nénik, iskolák hajlamosak megfeledkezni. Pedig súlyos gerincbántalmakat és más egészségügyi problémákat okozhat a túl nehéz táska cipelése.

Kattintson galériánkért!

hvg.hu

Vannak gyerekek – nem is kevesen, egy-egy évfolyam harmada-negyede! – akiknek a családja nem engedheti meg magának, hogy beszerezze a szükséges tanfelszereléseket, (a tankönyveket ugyan ingyen kapják, de mást nem), így sokszor iskolatáska nélkül kezdik az alapfokú oktatást. L. Ritók Nóra így ír egy konkrét esetről a Nyomor széle blogban: „Táska helyett reklámszatyor, tolltartó helyett koszos nylonzacskó, amibe mi juttattunk néha egy-egy ceruzát, színest, vagy radírt, de többnyire nem volt ez sem. A cuccait sosem vitte haza, hétvégén sem.” Nem kell mondani, milyen lemaradásban van egy ilyen gyerek a többiekhez képest.

És biztos van olyan iskola is, ahol nem terhelik túl a gyerekek táskáját, és minden gyereknek jut is az iskolafelszerelésekből. (Az biztos, hogy a tanszergyártók, táskagyártók szeptember előtt nagyot tudnak kaszálni. Nyilván vannak szülők, akik megengedhetik maguknak, hogy a gyerek 100 ezer forintos táskát kapjon (van ennél drágább is), de a közepesen olcsók is 20-30 ezerbe kerülnek.)

hvg.hu

Megkértünk az ország különböző pontjain élő tanító és szülő ismerőseinket, hogy küldjenek néhány képet az ottani elsősök iskolatáskáiról. Volt, ahol visszautasítottak, hogy nem szeretnének mutatni lestrapált táskákat, vagy táska nélküli gyerekeket, ahonnan viszont kaptunk képet, az ránézésre hasonló képet mutat. A kis, szegény borsodi faluban is hasonló a táska, mint a budai iskolában.

A fényképek tehát, úgy tűnik, táskaügyben demokratizálnak és esélyt egyenlítenek ki. Kár, hogy a valóságot nem lehet fényképekkel írni.