A korábbiakhoz képest még inkább az ellentmondásokról szólt az idei Velencei Filmfesztivál. Miközben az első napokban az Oscar-esélyes hollywoodi produkciók hozták lázba a Lidót, a díjátadó már a keményvonalas, bátor művészfilmekről szólt. Ez a kettősség, a vörös szőnyeg felületes csillogása, és a bemutatott mozik aktuálpolitikai vagy tabutémái miatt azonban a velencei seregszemle ebben a formában talán erősebb, mint valaha.
Emma Stone ekkor még nem tudta, hogy nem csak a fesztivál nyitó-, hanem zárónapján is jelenése lett volna, ugyanis ő kapta a legjobb színésznőnek járó elismerést. A Kaliforniai álom (La La Land) című film egyértelműen az egyik legnagyobb siker volt a Lidón, sőt a kritikusok pontozása alapján ez volt az egész idei versenyszekció legmagasabban értékelt alkotása.
A nyitó hétvége másik nagy dobása volt Dennis Villeneuve Érkezés (Arrival) című sci-fije is, amely többségében pozitív kritikákat kapott, de Amy Adams végül egy másik film sikerének örülhetett. Tom Ford Nocturnal Animals című romantikus noirja, Adams és Jake Gyllenhaal főszereplésével a Zsűri Nagydíját nyerte.
Natalie Portman bátran volt nevezhető a fesztivál sztárjának: két filmjével is érkezett, de amíg a versenyen kívül bemutatott Planetarium egy feleslegesen művészkedő, misztikus-történelmi zagyvaság lett, addig másik alakításával nagyot aratott. Pablo Larraín Jackie című filmjével egyértemű Oscar-esélyesként lépett elő, a Jackie Kennedy férje merénylete utáni napjait feldolgozó film pedig elvitte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat.
A fesztivál legnagyobb aranyköpését a már nehezen kommunikáló Jean-Paul Belmondo szolgáltatta. Pár mondatot mondott mindössze az életműdíj átvétele után, de az rendesen ütött is. Sophie Marceau sem vette félvállról a rá bízott feladatot, megható beszédben méltatta a legendás színészt.
Az itthon a Macska-jaj című filmjével örök ikonná vált Emir Kusturica kilenc év után rendezett játékfilmet, és ha már sikerült megszereznie Monica Belluccit a női főszerepre, a férfi hőst magára is vállalta. A realizmustól fényéves távolságot tartó, a kusturicás folklórt paródiába gyötrő On the Milky Way viszont akkora bukás lett, hogy szinte már nem is értjük, annak idején hogyan nyerhetett két Arany Pálmát is a szerb filmes.
A szervezők kínosan ügyeltek a látszatra, de néha még ők sem tudták leplezni, hogy a makulátlan díszletért kik izzadnak a háttérben.
A vörösszőnyeges bevonulások azért is voltak rendkívül szórakoztatóak, mert az összegyűlő, többségében olasz közönség néha teljesen megfeledkezett a filmesekről és inkább az olasz celebekért vívott közelharcot.
Az orosz rendezőnek, Andrej Koncsalovszkijnak joggal járt a puszi színésznőjétől, Julija Viszockajától: Paradise című, fekete-fehérben forgatott, egy náci haláltáborban és a negyvenes évek Párizsában játszódó tanmeséjével a legjobb rendezésért járó díjat zsebelte be. A Paradise alkotói joggal reménykedhetnek ezek után egy Oscar-jelölésben.
A bátrabb, kísérletezőbb filmeket felvonultató mellékprogram, az Orrizonti (Horizontok) szekció legjobb színésznőjének járó díjat kapta Ruth Diaz a The Fury of a Patient Man című spanyol filmben nyújtott teljesítményéért. A színésznő a díj átvétele után könnyeivel küszködve kösöznte meg karrierje egyik legfontosabb elismerését.
Paula Beer, a francia kultrendező, Francois Ozon Frantz című, az első világháború kirobbanásakor játszódó filmjének főszereplője a Marcello Mastroanniról elnevezett fiatal színésztehetségnek járó díjjal utazhatott haza Velencéből.
Kevesen tippeltek volna rá, de végül Lav Diaz alkotása, a The Woman Who Left című, majdnem négyórás dráma kapta a legrangosabb elsimerést,a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt. A börtönből szabaduló nőről szóló Fülöp-szigeteki mozi stábja ekkor még nem is sejthette, hogy a zárógála után mindenki rájuk lesz kíváncsi.
A fesztivál zárófilmje egy hollywoodi remake, A hét mesterlövész volt, de az egyik főszereplő, Chris Pratt hiába kacsintott a díszbemutató előtt a kamerákba, a filmről hamar kiderült: sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.
Pedig a vörös szőnyegen mindent megpróbált A hét mesterlövész marketingstábja: kisebb döbbenetet okozva még lovakat, és cowboykalapos lovasokat is bevetettek.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
