Quentin Tarantino számtalanszor elmondta már, hogy a Becstelen Brigantyk című filmjét (amit egyébként a legnagyobb mesterművének tart) majdnem le sem forgatta, mivel úgy érezte, túl tökéletes szerepet írt Hans Landa karakterére, amire valószínűleg sosem talál majd alkalmas színészt.

Hát, aztán talált: az 1956. október 4-én született Christoph Waltz Bécsben tanult színészetet, de két rangos New York-i színésziskolát is látogatott. Kezdetben főleg színházi darabokban szerepelt, de a nyolcvanas évektől kezdve több tévéfilmben és sorozatban is feltűnt. Első tévés szereplése még 1977-ben volt, az Am Dam Des című osztrák gyerekműsorban:

Bár később olyan, itthon is ismert sorozatokban is játszott néhány epizód erejéig, mint a Rex felügyelő vagy a Tetthely, első többrészes szereplése tévésorozatban 1979-ben volt, amikor az ARD csatorna Parole Chicago című szériájának mind a 13 epizódjában játszott, ráadásul főszerepben.

Itt éppen azt mutatja be, hogyan kell elkapni egy macskát:

De egy kis kutakodás után kiderül, nem éppen Hans Landa volt az első ikonikus karaktere. Ebből a kis részletből is látszik, mekkora császár volt már a kilencvenes évek elején – pontosabban király, ha Az utolsó napok királya címnek hinni akarunk.

Amúgy egy anabaptista vezetőt, Leideni Jánost alakította a kétrészes minisorozatban:

És akkor jött Tarantino, aki olyan meggyőzőnek találta a valószínűleg az esélytelenek nyugalmával induló Waltz castingját, hogy az eredeti elgondolásával ellentétben mégsem Leonardo DiCapriót, hanem a tengerentúlon totálisan ismeretlen osztrákot választotta.

A többi pedig már történelem: a létező összes díjat bezsebelte a filmért, köztük a BAFTA-, a Golden Globe- és az Oscar-díjat, amit három évvel később megismételt a Django elszabadul című újabb QT-eposszal.

Christoph Waltz a Django elszabadul c. filmben

AFP

A kettő között ráadásul kipróbálta magát szuperhősfilmben (Zöld Darázs), nagyszabású romantikus drámában (Vizet az elefántnak), klasszikus adaptációban (A három muskétás) és még Roman Polanskival is csinált egy filmet (Az öldöklés istene). De a második Tarantino-szereplés után majdnem összejött a harmadik is: az Aljas nyolcast látva egyértelmű, hogy ő járt a rendező fejében, amikor Oswaldo Mobray (Tim Roth) karakterét írta.

Később olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Terry Gilliam (A zéró elmélet), Tim Burton (Nagy szemek) vagy Sam Mendes (Spectre), és a következő évekre is bebiztosította magát: feltűnik majd a jövőre érkező Alexander Payne-filmben (Downsizing), illetve az Alita: Battle Angel című eposzi sci-fiben, amit James Cameron végül az Avatar-folytatások miatt adott át Robert Rodrigueznek. Innen pedig már csak egy lépés egy újabb Tarantino-film.

Tarantino-rangsor: tényleg a Ponyvaregény a legjobb?

A Ponyvaregény óta nem csinált semmi extrát, és már akkor is csak újrahasznosított. Vagy épp ellenkezőleg, a kezdeti szárnypróbálgatások után későbbi filmjeivel még jobb lett. De hát nem is csinál mást, csak összevissza lopkod a filmtörténet elfeledett műfajaiból.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!