„Amikor édesanyám felrakta a lemezjátszóra a Török indulót Kocsis Zoltán játékával, attól a pillanatra ráhúzódtam a zenére” – mesél az e héten megjelenő HVG portré rovatában a vajdasági zenész, aki tízévesen kapta első citeráját és hegedűjét. A szabadkai zenei középiskolával meggyűlt a baja: másodéves korában kirúgták igazolatlan órák miatt. „Sok olyan tantárgy is volt, ami elvette az időmet a hegedűgyakorlástól.”

Tizenhét évesen Budapestre költözött, ahol Dresch Mihállyal kezdett zenélni, majd visszament Szabadkára, ott alakította meg első saját együttesét. Azóta számos lemezt készített, kirobbanó nemzetközi sikereket ért el a világzene kategóriában. Játszott többek között Szabados Györggyel, Boban Markoviccsal, Alexander Balanescuval vagy a Noir Désir zenekarral.

Ma Palicson egy tanyán él színész feleségével, lányával és lovakkal, kutyákkal, macskákkal. Sok lemezét is az ottani erdőben rögzíti.

Mint mondja, nem tudja kategorizálni a zenéjét, azt sem tudja, mi az a világzene. „A sztárság meg végképp távol áll tőlem.” Bár Mundurczó Kornél Delta című filmjének ő volt az egyik főszereplője, nemigen vállalna újra ilyen munkát. „Nem tudom elképzelni magamról, hogy még egyszer az életben forgatásokra járjak, sminkeléssel meg egyéb haszontalanságokkal töltsem az időmet.”  

A teljes interjút az e heti HVG Portré rovatában olvashatja.