Egy József Attila-vers miatt ment kis híján ölre Latinovits Zoltán és Jordán Tamás – írja az e heti HVG. A két színész az 1970-es évek közepén – „némi italt” elfogyasztva – arról vitatkozott mind hevesebben, hogyan kell a Levegőt! című remekmű első versszakát tolmácsolni.
Latinovits szerint, mivel a magyar költészet legszebb tájleírásáról van szó, a „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?” strófát lassan, a látványban gyönyörködve, tehát merengve kell mondani. Vele szemben Jordán azt állította, hogy a zaklatott költő felháborodásának („Aktákba írják, miről álmodoztam”) már az első sorból ki kell derülnie.
| József Attila: Levegőt! (részlet) |
| Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. (A teljes verset például itt olvashatja.) |
Ez csupán egyetlen epizód Jordán minap megjelent, Hátrametszés című önéletírásából; Major Tamásról, Ruszt Józsefről vagy az egykori társ Lázár Katiról hasonlóan érdekfeszítő történetek sorakoznak Az életem – tétre, helyre, befutóra alcímű kötet oldalain.
Pályájára visszatekintve a mindmáig nyughatatlan színész sajátos mérleget is von: „Summa cum laude eredménnyel megtanultam, hogy mit szabad és mit nem szabad.” Ám ez az önironikusan önkritikus megállapítás meglehetősen duplafenekű. Arról ad ugyanis számot, hogy a „fortélyos félelem” igazgatta világban miként kellett megtalálni a hangot a stupiditással, s ezáltal miként lehetett mégis birkózni (olykor: megbirkózni) a lehetetlennel. Ez olykor szakmai álarcban tornyosult a geodéta végzettségű (értsd: színművészeti főiskolai diploma nélküli) „amatőr” elé, utóbb és gyakrabban a politika gáncsoskodásai közepette a tiltott-tűrt mezsgyéjén egyensúlyozó Egyetemi Színpadon és a kaposvári színház fénykorában, aztán az általa alapított Merlinben, majd a Nemzeti Színház élén és persze jelenlegi legkedvesebb „gyermekeként” a Weöres Sándor nevét viselő szombathelyi kultúrkombinátban.
Jordán Tamás 30 évvel ezelőtti felkavaró, színháztörténeti, a Szabad-ötletek jegyzékéből összeállított Amit a szívedbe rejtesz című – a kötetben csak érintőlegesen említett – előadásáról az e heti HVG-ben olvashat bővebben.
„Nem akartam a Nemzeti Színház igazgatója lenni"
A kompromisszumkeresést nem tartja megalkuvásnak. Bár tudja, hogy a Magyar Teátrumi Társaság abszolút uralja most a magyar színházat, szót tud érteni Vidnyánszky Attilával. Nemrég megjelent önéletrajzi kötetében szót ejt a Nemzeti Színház körüli sérelmeiről, és arról is, megérte-e a karrierje miatt cserbenhagyni élete legfontosabb szereplőit. Jordán Tamással beszélgettünk.
