Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című új filmje egy 92 éve elkövetett gyilkosság történetét dolgozza fel. A hentesmestert feldaraboló házaspár kamaradrámája nem is a bűn, hanem a szűklátókörűség, a butaság és a kapzsiság miatt foglalkoztatta.

"Mindhárom szereplő antihős. Megpróbálnak valami újat kezdeni az életükkel, de a társadalom nem hagyja. Ebből a szempontból hasonlít a téma a mai életünkhöz." Szász elmondta, azért nem nyúl soha kortárs témákhoz, mert szereti az időutazást, szeret visszamenni a bűnős időszakokba, a gyalázatos évekbe. Szerinte ma a visszarendeződés számít bűnnek, az, hogy az emberek újra elkezdtek félni.

Félnek beszélni, írni, beszélgetni, megjelenni, felszólalni, vállalni a véleményüket. Gyakorlatilag rendszervisszaváltás van.

Úgy érzi, képtelen lenne megállni a gyerekei és a tanítányai előtt úgy, ha nem mondaná el szabadon a véleményét. Bár többször is lett volna alkalma külföldön maradni, "mindig hazahozta a szél".

"Rosszul döntöttem – nem magam, hanem a gyerekeim miatt. Nem elég lelkesen, önfeledten tiltakozni egy tüntetésen valami ellen. Fontos az a közeg, ahol lehet tanulni, jó kimenni az utcára, nem találnak halottat egy kórház vécéjében, nem zárnak be egészségügyi intézményeket, nem találkozik az ember a Völkische Beobachter náci lap 1938–1939-es plakátjaival. A Soros György elleni propaganda nyílt antiszemitizmusra buzdítás. A leginkább szégyellnivaló, alantas ösztönöket hív elő ma Magyarországon a politika."

A rendezővel készült teljes interjút a HVG e heti lapszámában olvashatja.

HVG