Komáromy Éva – édesanyja nyomdokain – eleinte operaénekesnek készült, de hangi adottságai és kiváló tánctudása hamar a zenés színház felé irányították. Egy év szolnoki színházi tagság után 1961-ben szerződött Miskolcra, ahol nyugdíjba vonulásáig a társulat tagja maradt, de nyugdíjasként is fellépett a színházban. Már első szerepeivel elnyerte a közönség tetszését és szeretetét.

Művészi alkata, karakterformáló készsége, kitűnő ének- és mozgáskultúrája rendkívül sokoldalú művésszé tette. Pályája elején elsősorban zenés darabokban játszott, az operettirodalom szinte valamennyi szubrett és revüprimadonna szerepében sikert ért el.

Művészi munkájában a My Fair Lady Elizájának eljátszása jelentett fordulópontot, a továbbiakban az új zenés műfajban, a musicalekben is megmutatta tehetségét.

Prózai pályafutásának kezdete jelentette a következő fordulópontot, Shakespeare Macbethjének egyik boszorkányaként állt színpadra, amelyet még sok sikeres szerep követett. Művészi pályája második felében párhuzamosan futott zenés színházi és drámai karrierje.

Munkásságát Miskolc város 1980-ban Déryné-gyűrűvel jutalmazta. 2006-ban Megyei Príma-díjat kapott. Több nívódíjat ítéltek oda neki.

Komáromy Évát a Miskolci Nemzeti Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.