„Merci vielmals!” (Hálás köszönet!) – hallani mindenütt Bernben a francia–német keverék formulát, jól példázva Svájc többnyelvűségét. A berniek nagy becsben tartják a barna medvét, a vadon élő állat a főváros és a kanton címerében is szerepel. A legenda szerint a várost 1191-ben megalapító Berchtold V. von Zähringen herceg sajátos versenyt hirdetett: a helység annak az állatnak a nevét fogja viselni, amelyet a vadászaton először elejtenek. Az ily módon a német Bär szó alapján elnevezett város legfelkapottabb része az Aare folyó partján a XV. század közepétől létező, 2009-ben felújított Medveverem.
Az elegánsan hömpölygő Aare folyó körülöleli az 1983 óta az UNESCO világörökség-listáján szereplő óvárost, amely zegzugos utcácskáival, a jó állapotú épületek homokkő homlokzataival és változatos tetőzeteivel bűvöli el a látogatót. A helybéliek lomboknak (Lauben) nevezték el a hat kilométer hosszan egymásba fonódó, esős időben menedéket nyújtó árkádok láncolatát. A negyed középkori hangulatához sokat hozzátesz a XVI. században épült, több színben pompázó tizenegy reneszánsz díszkút; az első nyugati városkapu, a Zytglogge (Időharangtorony), amelynek csillagászati naptárórája és minden órában zenélő szerkezete 1530-ból származik; valamint a legnagyobb svájci szakrális építmény, a Münster. A száz méter magas toronyból a hófedte hegyekig is ellátni. A város vízellátásában egykoron fontos szerepet játszó kutak korábban találkahelyként is szolgáltak – körülöttük pletykálkodtak a polgárok –, ma inkább csak bájos közlekedési akadályok, hiszen több is forgalmas utak közepén díszeleg.
AFP / Fabrice Coffrini
Az óvárosban áll a városháza késő gótikus épülete is, ahol a kantonális Nagy Tanács és a városi parlament ülésezik, és nem messze van a Bundeshaus, a szövetségi parlament otromba épülete. A hagyományokat gondosan őrző Bernben különös tisztelet övezi Albert Einsteint, aki 1903 és 1905 között élt a Kramgasse 49. szám alatti házban. Egykori lakása, korabeli bútoraival, írásos dokumentumaival, ma múzeum. Einstein a berni szövetségi szabadalmi hivatalban vállalt állást, és ott alkotta meg a fizikát forradalmasító relativitáselméletet. A város számos pontján elhelyezett padokon ma is feltűnik, aligha akad turista, aki ne fotózná le magát az elméleti fizikus életnagyságú szobrával.
Világvárosok gazdag gyűjteményeivel vetekszik a Kunstmuseum, ahol jövő márciusig látható a műgyűjtőszenvedélyéről is ismert szemészprofesszor, Arthur Hahnloser és felesége, Hedy parádés kollekciója, benne Van Gogh, Cézanne, Matisse és Renoir festményeivel. A múzeum a Gurlitt-gyűjteményből is nyitott egy tárlatot: a nácik által elfajzottnak bélyegzett festmények értékesítésével megbízott német műkereskedő, Hildebrand Gurlitt jó néhány művet maga vett meg, mintegy 1500 darabos kollekciójának létére néhány éve fia, Cornelius halálakor derült fény.
Az európai modernek talán legerősebb hatású festőjének, Paul Kleenek az életművét Renzo Piano hullámokat idéző modern épületcsodájában állították ki: a négyezer rajzot, illetve festményt befogadó centrumban a svájci művészt kevéssé ismert oldaláról, mint költőt és filozófust is bemutatják. A nagyobb túrának tűnő, 858 méter magas Hausbergen fekvő Gurten, a berniek „házi” kirándulóhelye is könnyen megközelíthető villamossal és az egyvágányú, gyorsan kapaszkodó siklóvasúttal.
A cikk a HVG 2017/49. számában jelent meg.
