Sorozatunk első részében többek közt arról írtunk, hogy a roma attribútumok előnyt jelenthetnek a hazai szórakoztató műsorokban, és a kulturális másság megfelelője lehet a sztárság egyik elengedhetetlen feltételének, az átlagostól való eltérésnek. A hazai kereskedelmi és közszolgálati rádiók esetében azonban ez nem feltétlenül van így. Sőt.

Itt van például Rostás Dorina, a Dikh Tv felfedezettje, aki Buli Buli című dalával hirtelen a magyar YouTube új sztárja lett: a videó többmilliós megtekintésnél jár, ilyen sikert utoljára talán Kis Grófo ért el. A lányt azóta sorra hívják tévés szereplésekre, írnak róla a bulvárlapok és az internetes újságok, számait viszont nem játsszák az országos lefedettségű rádiós csatornák.

A média egyelőre gittként rágja Dorinát, egyesek Nótár Maryhez és Kis Grófohoz hasonlítják, míg mások szerint ő is csupán egy olyan mém, mint Pumped Gabó, megint mások úgy tartják, hogy egyszerűen csak egy hiteles és tehetséges lány, akire sokan kíváncsiak. Az még a jövő zenéje, hogy Dorinából mi lesz, az viszont biztos, hogy a dal sikere felhívta a mainstream közönség figyelmét egy eddig rejtett, roma YouTube-univerzumra. Ugyanis még jó pár olyan, Dorinához hasonló roma fiatal van, akiknek a videóit milliók nézik, és akiket a cigány közösség kilencven százaléka ismer. Ilyen például a szintén a Dikh TV által felfedezett Kevin, Vanessa vagy Norby. És szintén nagyon népszerű az interneten Mario is, aki évek óta jelen van a hazai könnyűzenében, de nem igazán tud róla a nagyközönség.

Talán, mert túl cigányosak a dalok

– ezt már Balogh Elek mondja válaszul a Dikh TV kispesti stúdiójában, amikor arról beszélgetünk, hogy ha ilyen sokan kíváncsiak ezekre a cigány fiatalokra a YouTube-on, akkor miért nem halljuk őket a rádióban.

Balog Elek

Reviczky Zsolt

Ezzel kapcsolatban megkérdeztünk néhány hazai zenei rádiós szerkesztőt is. Egy részük nem akart nyilatkozni a kérdésben, és volt olyan is, aki megszólalt, de neve elhallgatását kérte. Mindegyikük azt állította, hogy a roma származás nem jelent akadályt a rádiók felé vezető úton – a hangzás azonban annál inkább. Azok a mulatós-popos zenék, amelyek milliós megtekintésekkel rendelkeznek a YouTube-on – mondják – „nem illenek a hangzásba”.

„Ezek a dalok sok rádióban nem jól tesztelnek” – mondja Bertók László, aki több hazai rádió konzultánsa, többek közt a Radio 1-é is, melynek gyártócégét vezeti. A rádiós szakember azokról a tesztekről beszél, melyek során a rádió zenei célcsoportjába tartozó hallgatóknak mutatják be új dalok rövid részleteit, és amelyekre az elmúlt sok-sok évben többször is hivatkoztak rádiók és rádiósok, amikor arról esett szó, mit miért játszanak vagy nem játszanak a hazai csatornák. Hogy felelevenítsünk emlékeket: ugyanez a rosszul tesztelős érv hangzott el a 90-es években is, amikor az akkor regnáló kereskedelmi rádiók azt indokolták meg, miért nem játszanak hazai vagy külföldi alternatív zenekarokat.

Bertók hozzáteszi, hogy volt olyan mulatós-popos irányból érkező előadó, aki felkerült a hazai rádiók játszási listájára, Kis Grófo és a Bulibáró című száma például, amelyet Pixa bolondított meg producerként, de az az első sikeres teszt után a második-harmadik héten kiesett az újabb rostán. Van olyan magyar roma popzenész, akiből sikeres előadó lett, mint Caramel vagy Gáspár Laci, de az ő zenéik egyszerűen csak popos hangzásúak.

Egy ismert menedzser úgy látja, a hazai popszakmára jellemző egyfajta leereszkedő attitűd a mulatós műfaj irányába, pedig igény volna rá, és példának hozza fel Nótár Maryt, vagy Kis Grófót, akik a nem romák között is népszerűek. Ő úgy véli, mindent megoldana egy, a „tipikusan” magyar zenei műfajra szakosodott rádiócsatorna – amilyen nem alakult ki nálunk a növekvő igény ellenére sem, holott a határon túli magyarság körében léteznek ilyenek.

A hirdetőkön is sok múlik

Kerényi György, a korábban megszűnt cigány rádió, a Rádió C alapítója szerint nem kedvez a roma előadóknak – főleg azoknak, akiknek zenéje cigányos – hogy a hirdetők félnek a romákat dedikáltan megszólítani. Ez szerinte húsz évvel ezelőtt is így volt, és úgy tűnik, nem is igen történt a kérdésben változás. Balogh Elek, a Dikh TV alapítója is arról számol be, hogy amikor támogatókat, hirdetőket keresnek meg, rendszerint elutasítással találkoznak, sőt olyan is előfordul, hogy válaszra sem méltatják őket.

Kereskedelmi szempontok alapján tehát nem célközönség a roma kisebbség a hirdetőknek, és így a kereskedelmi csatornáknak sem, amelyek ugye a hirdetőkből élnek. Ezeknek a csatornáknak a célja a profit termelése, és ennek mindent alá is rendelnek, így érthető, ha olyan műfajokat és előadókat preferálnak, amelyek a legszélesebb körben szólítják meg a fizetőképes célközönséget, társadalmi felelősséget pedig aligha várhatunk tőlük.

A Rádió C lesz az új Dikh TV?

Kerényi szerint továbbra is hiányzik egy olyan rádiócsatorna, amilyen a Rádió C volt, az egyetlen roma népességnek szóló popzene-orientált, szórakoztató rádió, amely valaha működött Magyarországon. De ehhez elengedhetetlen volna az állami szerepvállalás, hiszen a roma közösségtől, amelynek 80-90 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd, nem várható el, hogy hirdetők híján eltartson egy rádiót.

„Szerkesztési alapelv volt nálunk, hogy a romák ugyanolyan állampolgárai ennek az országnak, vagyis ugyanazokat a tartalmakat is fogyasztják, mint a társadalmi többség, csak vannak speciális, preferált témáik. Ez a hírszerkesztési elvekben is megmutatkozott, és az etnikai, szociális hírek előtérbe kerültek ugyan, éppúgy beszámoltunk egyéb, mindenkit érintő bel-, és külpolitikai eseményekről is. Ugyanez volt érvényes a zenére is. Minden harmadik produkciónak roma vagy egyéb etnikai kisebbség előadójától kellett származnia. Mindegyik nap valamelyik feltörekvő roma popegyüttesnek adtunk egy óra saját műsort, mint például Bódy Gusztinak, a Romanticnak vagy a Fekete Vonatnak” – magyarázza Kerényi. Ahogy mondja, nem fókuszáltak egy stílusra vagy korcsoportra, a rádió mindenkinek szólt.

„A romák borzasztóan értékelték, hogy végre nem a mainstream média egyik szegletében bukkannak fel. A Lujza utcában hosszú sorokban álltak az emberek, hogy bekiabálhassanak valamit a stúdióban ülő előadóknak” – meséli Kerényi. Jelenleg nincs Magyarországon ilyen rádió, viszont hasonló elveket követ a már említett Dikh TV, amely pont azzal a céllal jött létre, hogy platformot biztosítson a különféle műfajokban mozgó cigány előadóknak, az új tehetségeknek, és egyúttal a zenei programokon kívül a cigány kultúra egyéb szegmenseit is bemutassa.

Rostás Dorina

Reviczky Zsolt

Ők készítették a 13 éves Rostás Dorina első mulatós-popos videóját is, amely alig két hónap alatt több millió letöltést produkált. Náluk is fontos, hogy a zenei műsorok mellé egyéb, kulturális tartalmakat is társítsanak, és ahogy akkoriban a Rádió C tartott rap-tehetségkutató versenyt, úgy a Dikh TV is sok energiát fordít arra, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson az ismeretlen tehetségeknek. Nekik videóklipet is készítenek, állják a stúdiózás, sőt gyakran még az utazási költségeiket is, hiszen sok felfedezettjük hátrányos helyzetű. Műsoraik között van közéleti adás is, amelyben különböző témákat dolgoznak fel, legnépszerűbb pedig az online élő kívánságműsoruk. A csatorna dolgozói puszta lelkesedésből végzik a munkájukat.

Müllner András médiakutató szerint nagy szükség volna több ilyen jellegű csatornára, amely a zene mellett egyéb kulturális tartalmat is kínál, hiszen a sztereotípia furcsa módon hozzájárulhat ahhoz, hogy színesítse a cigány közösség reprezentációját. Kerényi hasonlóan vélekedik: „Amerikában már régen megtörtént, hogy a fehér középosztálybéli srácok úgy érezték, hogy az a menő, ha ők is seggig lecsúszott gatyában járkálnak, és úgy néznek ki, mint fekete rapperek. Vagyis az, ami addig csak a fekete közösség attribútuma, megjelenési módja volt, egyszer csak divat lett, és betört a mainstreambe.” Szerinte nálunk is vannak efféle tendenciák, gondoljunk csak a Fekete Vonatra, de úgy néz ki, hogy az áttörés még várat magára.