Nemcsak a gyűlöletkampányt folytató kormánypárt, de a „demokratikus ellenzék” sem értette meg a választók legfontosabb üzenetét: hogy az emberek minden eddiginél jobban vágynak a nyugodt, békés mindennapokra – ebből az alapállásból bontotta ki a választások utáni gondolatait közvetítő Facebook-posztját Kiss Tibor Noé.

Az Inkognitó és az Aludnod kellene szerzője azt írja, minden eddiginél radikálisabban érzi, hogy

a „demokratikus ellenzéknek” ahhoz a részéhez, amelyik bejutott a parlamentbe, immár semmi közöm. Számos szereplőt szívből sajnálok, másokkal kapcsolatban nehéz legyőznöm az undort.

Mindezt azzal indokolja, hogy az ellenzéki pártok és jelöltek szerinte cserben hagyták a választóikat. Miközben nagyon itt lenne az ideje annak, hogy „vége legyen már ennek a fulladozásnak”. Szerinte azzal, hogy nem tudtak megállapodni semmiben, „nem mutattak valódi tiszteletet egymás, pláne nem a szavazók iránt”.

A jövőképet illetően pedig nem igazán optimista, bár valamiben azért reménykedik:

Úgy érzem, csak magunkra számíthatunk. Azt hiszem, most már tényleg csak valami csendes, ideológiamentes forradalom segíthetne rajtunk. Talán azzal tehetünk valamit azért, hogy egyszer mindannyian egy normális országban élhessünk, ha most veszünk egy nagy levegőt, és elkezdünk beszélgetni a környezetünkben élő emberekkel.

Kiss Tibor Noé azt írja, a közelmúltban sok Fidesz- és Jobbik-szavazóval találkozott, akik párbeszédre képes, a saját szempontjukból releváns érveket megfogalmazó emberek voltak. És arra biztat, hogy kezdjünk el szóba állni egymással. „Vegyük észre, hogy párhuzamos világokban élünk, és alig valamit tudunk a másikról. (…) Beszélnünk kell, és nem azért, hogy erővel meggyőzzük vagy megsemmisítsük a másik oldalon állókat, hanem hogy megértsük őket, s hogy ezerszer is elmondjuk nekik, ne féljenek tőlünk, ne féljenek attól a világtól, amelyben mi akarunk élni, mert abban nekik is helyük van.”

Az alternatíva?

Ha nem ezt tesszük, bele fogunk betegedni vagy őrülni a gyűlöletbe.

A teljes poszt itt olvasható.