A kulturális akadálymentesítést tűzte ki legfontosabb céljaként Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, aki a napokban többször is Békéscsabán járt, így nem volt rest interjút adni a helyi lapnak.
A bűvészből lett államférfi azt mondta:
Elkészíttetem az ország kulturális térképét, hogy kiderítsük, hol vannak azok a fehér vagy szürke foltok, ahova a kultúra nem, vagy csak alig jut el. Meg kell rajzolni a köröket, megnézni, hogy azok metszik-e egymást, mi marad rajtuk kívül. Van-e mondjuk Debrecen és Békéscsaba között olyan terület – valahol Biharugra környékén –, amely mind a két kulturálisan pezsgő várostól messze van, és ahol hátrányban vannak a fiatalok, a családok, az idősek – azok, akik egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán jutnak el a közművelődési intézményekbe.
Fekete szerint az elit művészetre is figyelni kell, mert "a magyar alkotók, művészek, együttesek és társulatok valamennyi művészeti ágban ott vannak a világ élvonalában. Ha nekik nem biztosítunk megfelelő körülményeket, nem adunk kellő támogatást, akkor olyan dolgot veszítünk, ami évszázadok óta pozicionál minket a világban."
Az üveghalgyűjteménnyel és egy Jaugárral is büszkélkedő államtitkár szerint ehhez előbb meg kell nézni mennyi pénzünk van.
"Konkrét számokat szeretnék látni, ami alapján el lehet dönteni, hogy mire kell több pénzt áldozni, és hol kell a meglévő forrásokat – kiemelném, közpénzeket – hatékonyabban felhasználni. Hol lehet az egyébként kiváló intézményrendszerre nagyobb terhet róni, többet elvárni tőle."
Fekete Péter emellett kommunikációs árkokról, illetve az okostelefon miatti gondolkodásmódbeli különbségekről is beszélt. "Foglalkozni kell azzal az eltávolodással vagy árokkal is, amely a felnövekvő generáció és a kultúrát kutatók, őrzők és tanítók kommunikációja között van. Kérdés, hogy az én gondolkodásmódomat jól érti-e egy 14-16 éves kamasz, és hogy vajon ezért ő-e a hibás, vagy esetleg nekem kell-e 55 évesen megtanulnom az ő kommunikációját, mondhatni okostelefonon és applikációkon szocializálódott gondolkodásmódját."
Az interjú végén – nem panaszkodásképp, de – azt ecsetelte, azt gondolta, igazgatóként, művészeti menedzserként egy-egy munkanapjába 18-19 óránál több dolog nem fér bele, "de most már látom, hogy az államapparátuson ennél is nagyobb terhelés van".
