„Egy esztendővel ezelőtt az áruló politikusok és a hozzájuk csatlakozott újságírók egy csoportja az ellenforradalmi összeesküvés gócává akarták tenni a Magyar Nemzet szerkesztőségét is (...) visszaélve a nevével, meggyalázták e lapnak a Népfronttal egybeforrt tradícióit. Megtagadjuk és kivetjük a Magyar Nemzet múltjából ezeket a lapokat, és egyik legfőbb kötelességünknek érezzük, hogy jóvátegyük a bűnöket.” Ekképp esküdözött 1957. szeptember 8-án az újraindult napilap főszerkesztője.

A két világháború között az Est-lapoknál a szakma minden fortélyát tökéletesen elsajátító Mihályfi Ernő már 1945 után is ugyanolyan simulékony „társutasnak” bizonyult, mint a forradalom leverése után. A káderhiányra tekintettel akkor még, „mellékállásban”, művelődésügyi miniszterhelyettesként is munkálkodó főszerkesztő terjedelmes vezércikkében sulykolta Kádár János – szintén az első szám első oldalán megjelent – útmutatását. E pártvezéri kinyilatkoztatás szerint az immár „ismét egészségesen fejlődő” népfrontmozgalom napilapjának az a feladata, hogy „szószólóként tömörítse mindazokat, akik tömöríthetők, és rekessze ki azokat, akik kirekesztendők”.

Kádárék a tekintélyes lap újraindításával a nemzeti összefogás (ma úgy mondanák: együttműködés) új rendszerét kívánták demonstrálni.

Az idén áprilistól szünetelő (ám hamarosan a NER legfőbb szószólójaként újrainduló) Magyar Nemzet történetéről, betiltásairól, újraindulásairól az e heti HVG-ban olvashatnak bővebben.

HVG