Ma 70 éves Robert Plant, a rock and roll Arthur királya (videó)

Nyilván mi is a Led Zeppelint emlegetjük azonosítási pontként és ezzel a legtöbben ugyancsak így vannak. A birminghami születésű Plant több zenekarral is próbálkozott, mielőtt a Zep énekese lett, miközben egyébként már 16 évesen lelépett otthonról és mindenféle munkákat vállalt zenélés mellett (volt többek közt útépítő munkás és áruházi eladó is). Jimmy Page gitáros, visszatekintve, azt mondta egy alkalommal, hogy annak idején úgy gondolta, Planttel valami komoly emberi probléma lehet, mert egész egyszerűen nem tudta elképzelni, ilyen hanggal még hogy nem futott be.

Aztán befutott. 1968-ban megalakult a Led Zeppelin - ami az első pár hónapban még New Yardbirds néven turnézott -, 1969-ben megjelent az első nagylemez, ezzel kezdetét vette a rocktörténelem egyik legfényesebb, legnagyobb hatású karrierje, ami 9 (8 a zenekar fennállása alatt, 1 a Zep feloszlása után, posztumusz megjelent) sorlemezzel 1980 októberéig, John Bonham dobos halálig tartott.

A Zep azóta néhányszor összeállt. 1985-ben a Live Aiden, 1988-ban egykori lemezkiadójuk, a legendás Atlantic Records lemezkiadó negyvenedik születésnapja alkalmából, majd 2007-ben, a londoni O2 Arénában az Atlantic alapítója, a 2006-ban elhunyt Ahmet Ertegun emlékére rendezett koncerten. A zenekar reuniójának kérdése gyakran felmerül, például 2012-ben, amikor bemutatták a 2007-es koncertről készült Celebration Day című filmet, vagy éppen tavaly, Plant Carry Fire című nagyszerű szólólemezének megjelenésekor. Plant elzárkózik az efféle spekulációktól: "Nem mehetsz visszafelé – egy egy évvel korábbi dolgot is nehéz ismételni, nemhogy egy 49 évvel ezelőttit. Tovább kell lépnem" – mondta.

Plant szólókarrierje - ami egy 1982-es lemezzel indult - már koránt sem volt olyan egyenletesen magas színvonalú, mint a Zep életműve, de a 2000-es évek eleje (egész pontosan a 2002-es Dreamland) óta igen jó formában és jó arányérzékkel készít friss, modern-hagyományőrző albumokat a (Zepet is idéző) rock, a folk, a blues és az afrikai (mali és marokkói) népzene keresztútján. "Nem az őt a rockzenei Olümposzra emelő klasszikus életműve újrahasznosításán, vagy aprópénzre váltásán dolgozik, hanem (...) jelen időben él és alkot" - írtuk róla tavaly.