Az otthoni karanténban a Fidelio kereste fel egy interjúra Gálvölgyi Jánost, aki többek között beszélt arról, hogy maga milyen óvintézkedéseket tesz, mit vár a járvány utáni világtól, és miért nem engedett a kísértésnek, hogy szakállat növesszen.

Gálvölgyi szerint a kényszerű visszavonulással nem leszünk jobb emberek. „Aki jó, az jó ezekben a napokban is, és így marad még, ameddig tud. Aki meg gátlástalan, rossz és amorális, az pontosan ugyanilyen lesz holnap és azután. Mert nincs lelkiismerete. Mérhetetlenül aljasnak tartom, hogy a piacokon egyesek nyolcezer forintért árulták a csenevész csirkelábakat, miután elrendelték a vészhelyzetet. Felháborít, hogy bárki is a félelemből akar üzletet csinálni.”

Ő, bár azt vallja, hogy a „normalitás határán belül kell óvatosnak lenni”, már legalább húsz éve bevezette a privát óvintézkedéseit. „Folyton röhögtek rajtam a kollégák, de én régóta használok kézfertőtlenítőt, mert egyszerűen jobban érzem magam tőle” – mondta. Hangsúlyozta viszont, hogy a fejünket is ki kell tisztítani.

Ugyanis nem szólhat arról a nap huszonnégy órája, hogy szinte radaron kövessük, hol tűnt föl a vírus, merre halad, ki mit gondol róla.

A mentális egészség megőrzésének fontosságáról pedig ezt mondta:

Lehet, hogy nem kapjuk el a vírust, de a karantén hatásai miatt bedilizünk, szellemi roncsok leszünk, ha nem zárjuk ki a világot időről időre a lakásból. Nehezíti a dolgot, hogy nem látjuk a végét. A bizonytalanság is fertőző. Én kondicionálom magam, hogy ne hülyüljek bele.

A virtuális életet még mindig egy labirintusnak látja. Azt már megtanulta, hogyan kell felvenni egy videót a telefonra, de az elküldését még másra bízza.  

Gálvölgyi János azt mondja, a korlátozás világában sem engedheti el magát, és ha most bármelyik reggel kapna egy telefont, hogy este előadása van, nem kezdene el kapkodni, készen állna.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: