Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Soha nem volt még múzeumban kiállítva, pedig ezt tartják a legjelentősebb roma kortárs festménynek Magyarországon. Monumentális alkotás, vibráló színekkel, amelynek legfőbb üzenete, hogy nem lehet a magyar történelemről a cigányság említése nélkül beszélni. Péli Tamás Születés című, 1983-as pannója most először látható egy kiállítótérben, de mindössze négy hónapig van fix helye, további sorsa bizonytalan.
Kiállítást szerveztek egyetlen darab festménynek. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Barokk Csarnokát egy óriási, negyven négyzetméteres, élénk színektől vibráló, szuggesztív, egyszerre mitikus és realista kép uralja. A köré épített faszerkezet, az előtte elterülő színpad, és a szemben felhúzott állvány mind azt a célt szolgálja, hogy a festményben egészen közelről és távolabbról is gyönyörködni lehessen. Egy kisebb tornyot, úgynevezett fotópontot is felhúztak a pannóval (fára, pozdorjalapra festett nagyméretű táblakép) szemben, hogy szűk negyven év után végre elkészülhessenek róla az első jó minőségű fotók.
De mire ez a nagy felhajtás egyetlen kép kedvéért? Az egész Barokk Csarnok most olyan, mintha egy szentélybe lépne be az ember, de nemcsak az alkotás mérete követeli meg ezt a kitüntetett figyelmet. A BTM és az OFF-Biennále Budapest együttműködésében a kiállítótérbe emelt Péli Tamás-képet, a Születés című pannót ugyanis páratlan jelentőségűnek tartják a szakemberek, mégis ez idáig teljesen láthatatlan volt a nagyközönség számára. Vagy egy gyerekotthon ebédlőjének falát díszítette, vagy egy vidéki múzeum folyosóján, a látogatóktól elzárva és lefedve várt a jobb napokra. Ez tehát a legelső alkalom, hogy egy múzeumban, rendes kiállítótérben, ráadásul a főváros legközpontibb helyén, a budai várban meg lehet tekinteni a képet négy hónapon át.
És hogy mitől ilyen jelentőségteljes? A kép kiemelkedő szerepét Csikós Marina genderkutató szavaival lehetne a legjobban érzékeltetni: Péli "visszaadta a magyar roma közösségnek azt, amitől megfosztottak bennünket évszázadokon keresztül: a hitet a romák felemelkedésében. Mikor a Születés című festményét nézem, nemcsak nagyszerű művészeti alkotást látok, hanem olyan művet, amely roma identitásomhoz is szól. A romák történelme a rasszista és asszimilációs tervek részeként feledésbe merült. Amikor ezt a pannót nézem, a saját születésemet nézem” – írja Csikós a kiállítás kapcsán.
A Születés összetett műalkotás, amely részben a roma nép etnogenezisét ábrázolja. A 18-19. században alakult ki a hagyomány, hogy minden valamire való nemzetnek szüksége van egy teremtésmítoszra. Péli Tamás kortárs roma írók és képzőművészek segítségével 1983-ban vizualizálta a cigányság genezisét. Képén mesebeli motívumok társaságában a térdepelő, meztelen Káli ősanya az első szülött gyerekét, Manust felajánlja a felette, lovon magasodó férfi istenségnek (erre mondja azt kritikusan a fentebb idézett Csikós Marina, hogy a roma nők szexista ábrázolásától Péli sem tudott elvonatkoztatni).
A pannó alsó részében azonban már eltávolodunk a születésmítosztól és valós, megtörtént események kapnak teret. A roma történelem összeolvad a magyar történelemmel: a Rákóczi-, majd az 1848-as szabadságharcban, végül a világháborúkban résztvevő cigány katonákat, katonazenészeket látunk, a festmény közepén pedig a roma holokauszt áldozatairól emlékezik meg Péli. Nagyon erős állásfoglalás ez a részéről,
a képpel kijelenti, hogy a magyar és a roma nép történelme egymást feltételezi, nem lehet egyik népről a másik nélkül beszélni, a dicsőséges és tragikus múlton is osztozniuk kell.
Egy harmadik dimenziója a pannónak hagyományosan roma mesterségeket, a romák jelenét és jövőjét ábrázolja. Péli Tamás belefestette a képbe roma kortársait, barátait, úgy mint Choli Daróczi Józsefet és Lakatos Menyhértet, a magyarországi cigány irodalom két legismertebb alakját, vagy egykori tanítványát, Szentandrássy István festőművészt.
A Születésnek küldetése van, és Péli Tamás tudta ezt jól, mikor a tiszadobi gyermekotthon lakói számára megfestette. Az Andrássy kastélyban egészen 2016-ig (míg nem lett a Nemzeti Kastélyprogram részeként rendezvényhelyszín az épületből), üzemelő gyermekotthonban a hetvenes, nyolcvanas évekre már többségében roma fiatalok laktak, és Péli úgy ítélte meg, hogy a festmény a legjobb helyen lesz az otthon ebédlőjében. „Ettől vált eredetivé és igazzá, hogy olyan emberek közt tudtam ezt a születésmítoszt megteremteni, akiknek nincs az identitásukban az, hogy megszülettek” – indokolta.
Persze, a kép messze nemcsak a gyerekeknek szólt, hanem a hetvenes években kezdődő roma kulturális mozgalom szereplőihez, de a többségi társadalomhoz, sőt egész Európához is.
Péli Tamás európai lelkű művésznek, gondolkodónak tartotta magát, aki a magyar hazájáért és azon belül egy kisebbségért is alkotott. Nyitott, reneszánsz típusú emberként tekintettek rá a tanítványai – ezt a habitust nyugat-európai egyetemi éveiből hozhatta magával.
Józsefvárosban született 1948-ban, erős művészi vénával megáldott, tehetséges szülők gyerekeként. Az édesanyja, Fejes-Nyári Hilda muzsikuscigányok leszármazottja volt, maga táncművész akart lenni, de a szülei nem engedték, hogy karriert csináljon és a nokedlifőzést színpadra cserélje. Az apja ötvös, grafikus volt, nem roma származású. A fiatal Péli Tamásról már korán kiderült, hogy ügyesen rajzol, de a Magyar Képzőművészeti Főiskolára az előkészítő középiskolás évek dacára sem vették fel. Bezzeg a Holland Képzőművészeti Főiskola tárt karokkal fogadta őt. Anyja kijárta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium megadja a fiának a kiutazási engedélyt, Péli pedig zsebében a friss útlevéllel beiratkozott a holland murális szakra. Falfestményei ma is megtalálhatók a nyugati országban; a legjelentősebb egy közel ötven négyzetméteres pannó, mely a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszíti.
Péli Tamás dönthetett volna úgy, hogy kint marad, ám 1974-ben mégis hazaköltözött. György Eszter történész, a BTM Közösen kihordani című kiállításának egyik kurátora így fogalmaz: „Nagyon tudatos vállalás volt a részéről, hogy hazajött. Európai művész válhatott volna belőle, de akkor az egész romaságát zárójelbe kellett volna tennie. Visszaköltözött, mert az volt a célja, hogy a magyarországi roma festészetet beemelje az európai és a magyar kulturális kánonba. Ez egy nagyon komoly feladat volt, mert a roma festőkre akkoriban a naiv művészek bélyege volt ráragasztva, nem is nagyon voltak olyanok, akik végeztek volna művészeti egyetemet. Péli a hazatérte után egyfajta közösségi, aktivista szerepet vállalt magára, a rendszerváltás után országgyűlési képviselőként is dolgozott”.
Péli Tamás a hazai roma kulturális mozgalom egyik emblematikus figurája lett, Születés című festményét pedig tulajdonképpen a mozgalom csúcsalkotásának szánta.
Hogy ezt megértsük, érdemes tudni hozzá, hogy abban az időben fontos történések zajlottak a romák egyenjogúsítása terén. 1971-ben Londonban megtartották az első Roma Világkongresszust azzal a céllal, hogy az állandó kirekesztettségben élő, anyaország nélküli kisebbség, határokon átívelő közösséget építsen fel. Ezen az eseményen egyeztek meg a többi között a roma zászlóról, a himnuszról, de egyáltalán a roma névhasználatról is. Bizottságokat hoztak létre, hogy az oktatási, nyelvi, kulturális, szociális kérdésekben egységes állaspontra jussanak, a roma holokauszt pedig bekerüljön az európai ember tragédiáinak sorába. Ekkor kezdett fontossá válni az is, hogy a cigányság kultúrája, önreprezentációja láthatóvá, elfogadottá váljon.
Magyarországon először ekkoriban kezdtek ismertté válni a roma költők, írók, irodalmárok: már-már provokatívnak számított, hogy Daróczi Ágnes Bari Károly, későbbi Kossuth-díjas roma költő versét szavalta el a Ki mit tud?-on (különdíjat kapott) Lakatos Menyhért Füstös képek című regényét, amely először beszélte el prózában a magyarországi cigánysorsot, pedig 16 nyelvre fordították le.
Megjelent az első generációs roma értelmiség (akiket Péli megfestett a pannón), elkezdték felfedezni a roma képzőművészetet. Daróczi Ágnes többedmagával, így például Péli Tamással is, járta a vidéket, hogy roma festők után kutasson. Az így felfedezett munkákból megcsinálta az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását 1979-ben, amely a maga nemében az első volt a világon, számos külföldi roma művész érkezett a kiállítás miatt Budapestre.
Az irodalmi és a képzőművészeti öntudatra ébredés után elkezdtek megalakulni a roma önképzőkörök, a folklór együttesek, roma gyerekeknek nyári olvasótáborokat szerveztek, létrejöttek az első roma kulturális intézmények. „Ebben az időszakban jelentkezik először komoly érdeklődés a korábban legfeljebb a szegények egy speciális csoportjának tekintett cigányok önálló kultúrája iránt” – írja Szuhay Péter szociológus, néprajzkutató.
Ebbe az izgalmas folyamatba illeszkedik, és ennek az időszaknak a történelmi lenyomatát adja Péli Tamás Születés-pannója. Pélinek reményteljes víziója volt arról, hogy a roma művészek be tudnak kerülni a fősodorba, a festmény pozitív kicsengése, a kép bal alsó sarkában ábrázolt örömtánc is a roma nép felemelkedéséről szól.
Csakhogy Péli látomása kudarcosan végződik a valóságban – igaz, ezt a befejezést az 1994-ben, mindössze 46 évesen meghalt festő már nem érte meg.
Művéről ugyanis szinte megfeledkezett a nyilvánosság. A tiszadobi gyermekotthonból a Születést négy darabra bontva szállították át 2011-ben a nyíregyházi Jósa András Múzeumba, amelynek a folyosóján őrizték a képet. A Budapesti Történeti Múzeum kurátorai hónapokon keresztül próbálták kideríteni, hogy ki lehet a kép jelenlegi tulajdonosa. A tiszadobi önkormányzat, de a nyíregyházi intézmény is hárított, mire kiderült, hogy a kép jelenleg a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. kezelésében van.
Ám hiába az állam a tulajdonos, a festménynek egyelőre nincs helye egyetlen fontos állami intézményben sem. A kiállítás végével, négy hónap után kiviszik a BTM épületéből, és egyelőre nem tudni, hova kerül a kép ezután. Kevesebb mint fél év áll tehát a szakma rendelkezésére, hogy megnyugtatóan rendezzék a Születés sorsát.
A hozzáértők mind azt mondják, hogy a pannónak és Péli életművének be kellene kerülnie a kánonba, de Péli alkotásai, a többi kortárs roma műhöz hasonlóan, soha nem képezték országos múzeumok állandó gyűjteményét (egy másik híres Péli-alkotás, a Triptichon a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dagály utcai fiókkönnytárának belső lépcsőfeljáróját díszíti).
Ennek a mellőzöttségnek több oka lehet. A roma művészetre mindig is egy kicsit néprajzi jelenségként, kisebbségi megnyilvánulásként tekintettek, az alkotók vállát pedig a mai napig az aktivista művészet terhe nyomja. Elvárják a cigány művészektől, hogy munkáikon keresztül folyamatosan reflektáljanak a saját származásukra (erről beszélt Oláh Norbert képzőművész az OFF-Biennále keretében), ami által a művészi önkifejezés szabadsága összefolyik a társadalmi szerepvállalás kényszerével.
Talán mindennek köze van ahhoz, hogy a teljesítményt önmagában még nem tudja a művészeti szcéna értékelni. Sem a Magyar Nemzeti Galériára, sem a Ludwigra nem jellemző, hogy időszakos roma kiállításokat szerveznének (igaz, volt egy 2004-ben a Műcsarnokban); és a roma, magasan képzett festők munkái sem részei az állandó gyűjteményeknek. Országos gyűjtőkörű múzeuma nincs a cigányságnak, Péli Tamás szülőhelye, Józsefváros roma kultúrát képviselő intézményei pedig eltűntek. 2016-ban bezárt a Roma Parlament, amelynek képgyűjteménye volt az egyetlen, valóban megtekinthető roma állandó kiállítás Budapesten, 2018-ban pedig megszűnt a Gallery8 is, a kortárs roma művészeti tér a kerületben. Festmények, archívumok váltak láthatatlanná – írja György Eszter egy 2019-es cikkében. Mindez azt jelenti, hogy Péli Tamás pannójának bemutatásával rengeteg bepótolni való munka kerül a szakma asztalára. A kép megfelelő intézménybe történő elhelyezése csak az első lépés lesz a teendők listáján.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.