Donald Trump megválasztásával véget ért az ártatlanság kora
Egy lecsúszott, szülőfalujába visszatérő, nagypofájú pornószínészről szól az amerikai függetlenfilm legígéretesebb új felfedezettjének, Sean Bakernek az új filmje, a Red Rocket. Előző művének egyik szereplőjét Oscarra jelölték a filmért, a Red Rocketet Cannes-ban mutatták be, azóta hatalmas a rajongótábora, és még az amerikai bemutató előtt a magyar közönség is láthatta a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon. Itt beszélgettünk a rendezővel többek között a filmben folyton felbukkanó Donald Trumpról is.
A New York-i Sean Baker számára a Tangerine című, transzszexuális, színes bőrű szexmunkásokról szóló film hozta meg a világhírt, nemcsak azért, mert imádta a közönség, hanem azért is, mert az egész filmet szinte titokban, kizárólag iPhone-okkal vették fel. Következő filmjéhez, a Floridai álomhoz már leszerződtette az amatőr szereplők mellé Willem Dafoe-t is, akinek Oscar-jelölést is hozott a film; igaz, Baker azt mondja, nála sosincs kivételezés, ugyanúgy kezelik az amatőröket és a profikat, és a fizetésük sem tér el.
Legújabb filmjét, a Red Rocketet a nagyközönségnek még be sem mutatták, de a magyar nézők az elsők között voltak, akik láthatták: a világ legfontosabb szemléje, a cannes-i filmfesztivál után mindössze a harmadik fesztivál volt a miskolci Cinefest, ahol levetítették. A film egy Mikey Saber nevű, egykor sikeres, mára lecsúszott pornósztárról szól, aki teljesen legatyásodva jobb híján visszatér szülővárosába, Texas Citybe, ahol az ég adta világon senki nem fogadja szívesen, de a nagydumás pornós azért így is mindent elér, amit akar, még egy 18 éves lányt is az ujja köré csavar, nem teljesen tiszta szándékokkal.
A Cinefesten beszélgettünk a rendezővel, Sean Bakerrel a filmről, Amerika megosztottságáról és arról, sikerül-e bekerülnie lenyűgözően különleges amatőr szereplőinek a filmiparba.
hvg.hu: A film a 2016-os amerikai választás előtt játszódik, és a háttérben rengetegszer fel is bukkannak Trump-plakátok, máskor meg a volt elnök beszél a tévében. Lehet azt mondani, hogy a Red Rocket arról (is) szól, arra is keresi a választ, hogyan is történhetett meg Trump Amerikával?
S. B.: Az biztos, hogy a film felveti ezt a kérdést. Nem hinném, hogy pontos feleletet lehetne adni rá, úgyhogy ilyesmivel nem is próbálkozom, de azért keresem a válaszokat. Akkoriban, a választás előtt igazából senki se gondolta, hogy ez megtörténhet: a felmérések is Hillary Clinton győzelmét jósolták, mindkét oldal számára totális meglepetés volt az eredmény.
Olyan visszagondolni arra a korszakra, mint az ártatlanság korára; még mielőtt elérkeztünk volna a nagy csavarhoz a történetben.
Az volt az első eset az Egyesült Államok történetében, amikor egy elnökválasztás valóságshow-vá változott. Ráadásul tényleg egy valóságshow-sztár volt az egyik jelölt, ilyen se volt még korábban. Ezért is szerepelnek a filmben a háttérben a republikánus és demokrata nagygyűlések: ezek is csak olyan műsorok, mint a többi reality, amit a szereplők néznek a tévében, vagy ők legalábbis épp ugyanúgy fogadják be őket, és ezt lenyűgözőnek találtam. Ezért is akartam, hogy a film 2016-ban játszódjon.
hvg.hu: És ezért is akarta, hogy délen, Texasban játszódjon?
S. B.: Mindenképpen érdekes volt egy vörös államban (azaz egy hagyományosan a republikánus jelöltnek többséget szerző államban – K. B.) forgatni, de az is fontos volt, hogy egy iparvárosban játszódjon, ahol a legtöbben a milliók megélhetését biztosító, mégis ellentmondásos olajiparban dolgoznak, amely hozzájárul a Föld elpusztításához, és amelyet az új elnök, Joe Biden támad is. Amitől csak még nagyobb a megosztottság az országban.
hvg.hu: Sokakban él a sztereotípia, hogy Trumpot a déli államok munkásosztálybeli tagjai, a redneckek választották meg, akikkel szemben ott vannak az inkább liberális északiak. Van ebben bármi igazság?
S. B.: Nem szeretem az ilyen általánosításokat, bár a sajtó sajnos gyakran él velük. Texasban találkoztam a legbefogadóbb, legkedvesebb, legnagyszerűbb emberekkel, akármelyik politikai oldalon is álltak: egyszerűen emberek voltak, akik épp úgy küzdöttek a Covid-krízissel, ahogy mi is. Az, hogy sokukkal beszélgettem, segített lebontani a falak jó részét. Mindenesetre nem akartam, hogy a film bármelyik oldalt támogassa vagy elítélje: vannak, akik azt mondják, Mikey biztosan Trumpot szimbolizálja a filmben, de vannak, akik azzal jönnek oda hozzám, jól értik-e, hogy Mikey valójában Hillary Clintonnak felel meg. Én mindkét lehetőségnek megágyaztam, de válaszokat szándékosan nem akarok adni. Trump egyszerűen azért van jobban jelen a filmben, mert ő sokkal látványosabban vett részt a kampányban, mint Clinton.
Én tényleg azt szeretném, ha a két oldal tagjai szóba állnának egymással. Ma sok hollywoodi film egyszerűen nem is próbál szólni a társadalom ötven százalékához. Mi ebben a jó? A művészetnek elvileg össze kéne hoznia az embereket, és beszélgetéseket, vitákat kellene generálnia. Legalábbis én szeretném, ha az emberek beszélnének azokról a témákról, amelyek szóba kerülnek a filmemben.
hvg.hu: Azt mondta, Trumppal véget ért az ártatlanság kora Amerikában. Hogy látja, most, hogy véget ért a Trump-korszak is, visszatérhet az ország valamiféle idillibb állapotba?
S. B.:
Én ma csak még több megosztottságot látok.
És ez nagyon szomorú. Mindig is kiábrándítónak találtam az amerikai kétpártrendszert, és soha nem értettem, az Egyesült Államok miért ragaszkodik ehhez a kizárólag kék-vörös felosztáshoz ahelyett, hogy több lehetőségre is lehetne szavazni, ahogy más országokban. Én személy szerint azt gondolom, a dolgok ma egyáltalán nem lettek jobbak, mint amilyenek voltak, és épp ez okozza a legtöbb aggodalmat ma Amerikában: nő a megosztottság, és nem is próbálunk tenni ellene.
hvg.hu: A korábbi filmjei mindig valamilyen társadalmi ügyről szóltak: a Floridai álom a lakhatási válságról, a Tangerine a transznemű szexmunkásokról, és a filmek elkészítése mellett mindig oda is állt ezek mellé az ügyek mellé egyfajta nagykövetként. A Red Rocketben mi ez az ügy?
S. B.: Azt hiszem, ezúttal nincs ilyen, még ha egyes nézők vagy kritikusok számítottak is ilyesmire. Ez a film egy karaktertanulmány, így nem éreztem szükségét, hogy komolyabban belemenjek a politikai kérdésekbe. Valóban, a Floridai álom után rengeteget beszéltem a rejtett hajléktalanság problémájáról (a film olyan, a társadalom peremén élő emberekről szólt, akiknek ugyan van fedél a fejük felett, de napról napra élnek, hetente fizetik a következő heti lakbért, és ha éppen nem futja rá, a főbérlő utcára is teheti őket – K. B.), de most általánosabb témákról akartam beszélni, mások kihasználásáról, megosztottságról. És nemcsak az egyes személyek közti feszültségekről, hanem az ország kettéosztottságáról is.
hvg.hu: Úgy tudom, a Red Rocket alapötlete már egy évtizeddel korábban megszületett.
S. B.: Akkor végeztem először kutatómunkát egy filmemhez, amikor a felnőttfilm-iparról szóló Starletet forgattuk. A pornószakmában dolgozó emberekkel interjúztunk, és sok olyan emberrel találkoztunk, mint amilyen Mikey Saber. Lenyűgöztek ezek a fickók, és rögtön tudtam, hogy egyszer egy hihetetlen karaktertanulmány-filmet készíthetnék róluk.
hvg.hu: Lenyűgözték?
S. B.: Abban az értelemben, hogy ők meglehetősen máshogy gondolkodnak, mint a többi ember. Alapvetően lecsúszott stricikről beszélünk, akiknek a tevékenységét amúgy semmilyen módon nem támogatom, sőt, ha léteznek olyan emberek, akiket csakis elítélően tudnék ábrázolni a filmjeimben, azok a stricik, hiszen teljesen egyértelműen kihasználnak másokat. Úgyhogy inkább szociológiai értelemben véve nyűgöztek le: hogy hogyan tudtak túlélni ezek az emberek, és mi mindent tettek meg a túlélésért.
hvg.hu: Sok rendező azt mondja, muszáj, hogy valamilyen módon szeressék azt, akiről filmet írnak. Ha jól érzékelem, ön nem igazán rajong a film főszereplőjéért, aki maga is egyike az említett lecsúszott, másokat kihasználó striciknek.
S. B.: Nem értek egyet Mikey-val, visszataszítónak találom, azzal pedig, hogy egyáltalán elkészítettem ezt a filmet, ráadásul komédiaként, nyilván máris ítélkezem felette, ezt nem tudom letagadni. Ugyanakkor annyira őszintén és valóságosan próbálom bemutatni az életét, amennyire csak lehet, ami azzal jár, hogy néha óhatatlanul sármosnak, megnyerőnek érezzük őt, néha meg együtt nevetünk vele. Kell, hogy meglegyen az egyensúly a negatív és a pozitív oldalainak bemutatása között.
hvg.hu: A filmnek meglepően fontos részét képezi az ’N Sync leghíresebb slágere, a Bye Bye Bye. Hogy került épp ez a popszám a képbe?
S. B.: Egy olyan dalt kerestünk, amit az egyik jelenetében Suzie (Suzanna Son, a film egyik női főszereplője – K. B.) elénekelhet, és amikor szóba került a Bye Bye Bye, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ennek kéne a film himnuszának lennie. Nemcsak azért, mert a dal nagyjából akkor lett népszerű, amikor a film karakterei fiatalok voltak, amikor nekivágtak Hollywoodnak, hanem azért is, mert a dalszöveg igazából elég keményen és pontosan kifejezi, amiről a film is szól.
Mellesleg pedig ez a világ valaha volt egyik legismertebb dala, így egy kicsit olyan érzés volt betenni a filmbe, mintha színészként alkalmaztunk volna egy igazi világsztárt.
hvg.hu: Ön volt valaha ’N Sync-rajongó?
S. B.: Minden tiszteletem az övék, de én egy kicsit idős vagyok hozzájuk. Nem is én beszéltem velük, hanem a film zenei munkatársa. Azért jó, ha az embernek úgy-ahogy már ismertek a filmjei, mert az ’N Sync tagjai, mivel orlandóiak, mind ismerték a Floridai álom című filmemet, így pedig azért könnyebb volt tárgyalni velük. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy megbíztak bennem, és engedélyezték a leghíresebb, az imázsukat megalapozó daluk használatát úgy, hogy nem is látták a filmet, csak a forgatókönyvet olvasták; a dal nagyon megemeli az egészet. A szerződések sajátosságai miatt viszont egy jelenetet meg kellett mutatni: azt, amelyikben visszafelé játsszuk a dalt. Úgyhogy ők annyit láttak az egész filmből, hogy Suzie egy fürdőruhában áll a háza ajtajában, és táncol.
hvg.hu: Minden filmjében szerepelnek amatőr szereplők, ráadásul mindig van köztük néhány elképesztően karizmatikus személyiség is. Hogy találja meg őket?
S. B.: A filmek istenének segítségével. Jellemzően az utcán keresem a szereplőket, és mindig hatalmas szerencsém van. Igaz, mindig pontosan tudom, milyen figurákra van éppen szükségem, így bárhová is megyek, mindig őket keresem, mindig figyelem, ki vonzza a tekintetet, kiben van meg az a nehezen körülírható „az”-faktor, kihez akarsz ösztönösen közelebb kerülni. Így találtam meg Suzie-t is, igaz, ő nem teljesen amatőr, mert az egyetemen tanult színjátszást, de ez az első filmszerepe. Rá az egyik hatalmas hollywoodi moziban találtam rá, amikor megnéztem egy filmet: ott állt az előcsarnokban, és egyszerűen volt benne valami, ami tíz méterről is felkeltette az érdeklősünket. Odamentünk hozzá, megkérdeztük, érdekli-e a színészkedés, és elmondtuk, miről lenne szó. Folyamatosan résen kell lenni; így már olyan érzésem van, mintha napi huszonnégy órában szereplőválogatást tartanék.
hvg.hu: Többször elmondta, hogy mindig igyekszik követni az amatőr szereplői sorsának későbbi alakulását, és segíteni is nekik. Mi történt a főszereplőivel az elmúlt években?
S. B.: Ez csak azokra vonatkozik, akik maguk is szeretnék, ha a film elvezetné őket valami máshoz – nem mindenki van így ezzel. Ebben a filmben a Lonnie-t és a June-t játszó színészek szeretnének továbbra is filmekben szerepelni, így nekik próbálunk menedzsmentet, lehetőségeket szerezni. És közben imádkozunk, hogy a filmszakma elég nyitott legyen, mert nagyon nem könnyű betörni még úgy sem, hogy egy filmben már bizonyítottál. A Tangerine egyik főszereplője, Mya Taylor esete is nagyon dühít: több díjat nyert, ráadásul ezek közül némelyik történelmi jelentőségű volt, mert ő volt az első transznemű színész, aki megkapta őket, de a filmipar mégsem engedi be a kapun.
És nem lehet elhallgatni azt sem, hogy az ipar alapvetően rasszista és szexista: egy színes bőrű színész előtt sokkal több ajtó van zárva, mint egy csinos, fiatal színésznő előtt, és ez borzalmas.
Ezért is fontos, hogy elmondjuk az amatőr szereplőknek, nem szabad túl nagy reményeket táplálniuk, mert az is lehet, hogy ez a film lesz az egyetlen egy lehetőségük, akárhogy is próbálkozunk is majd utána. Nálunk mindenesetre nincs különbség a fizetésekben aszerint, hogy ki képzett és ki amatőr színész.
hvg.hu: Mit jelent egyébként a film címe, a Red Rocket?
S. B.: Ó, hát ez egy elég illetlen szleng kifejezés: a kutya, hogy is mondjam, privát szervét nevezik így. De a cím persze szabadon értelmezhető, például arra is utalhat, hogy egy vörös államban forgattunk. De tény ami tény, az eredeti jelentése nem ez.
Borítókép: A Red Rockét női főszereplői, Bree Elrod és Suzanna Son Sean Baker mellett a film cannes-i világpremierjén. Fotó: Valerie Hache / AFP
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
