Az Ukrajna elleni háborúban már több második világháborús párhuzam akad, ilyenek az orosz katonák által elkövetett lopások is, a hírek szerint a kincseket aztán hazapostázzák, vagyis zsákmányt szereznek. Ez már 75 éve is így ment, a katonáknak engedélyezték, hogy 5-16 kilós csomagokat küldjenek haza, ami – ahogy Ungvári Krisztián történész fogalmazott a Budapest ostroma című könyvében – bújtatott felhívás volt a fosztogatásra. Azonban ezek esetlegesek, és a katonák szerzési vágya áll mögötte, a legutóbbi műkincsrablások azonban egy másik szintet képviselnek, itt tetten érhető a szervezettség, a szakértők felvonultatása, akik egészen pontosan tudják, mit kell elvinniük.

Az A Mű cikke szerint először a Dnyeper-parti Zaporizzsja katonai parancsnoka jelentette be, hogy a város múzeumainak legértékesebb darabjait a megszálló orosz csapatok összegyűjtötték és elszállították. Mariupol hatóságai már konkrétabbak voltak, és mintegy kétezer műtárgy elrablásáról számoltak be, a legértékesebbek között említve egy különlegesnek számító tóra tekercset, régi ikonokat, továbbá az orosz tájképfestészet 19. századi megújítója, a görög származású Arhip Kuindzsi, és a tengerek nemzetközi hírű festője, Ivan Ajvazovszkij alkotásait.

A mariupoli polgármesteri hivatal munkatársának felvételén orosz katona távozik műkincsekkel megrakodva a mariupoli Történeti Múzeumból

Petro Andriuscsenko / Mariupol polgármesteri hivatal

Pár napja pedig a melitopoli múzeumból érkeztek hírek rablásokról, ráadásul itt már a körülményekre is kitértek, ami igencsak árulkodó: a megszálló katonáktól kísérve olyan szakemberek is megjelentek, akik pontosan tudták, hogy mit keresnek. A  helytörténeti múzeum ötvenezer tételt számláló gyűjteményéből elsősorban a közel két és félezer éves szkíta aranyak iránt érdeklődtek. A pincében találták meg őket, így végül legalább 198 műtárggyal – a szkíta aranyak mellett többek között ritka régi fegyverekkel és ezüstérmekkel – távoztak. Az orosz akció hátteréről keveset tudunk, de rokon vonásokat mutat azzal, ahogy ez a második világháború idején játszódott le.

Vissza a gyökerekhez

A német támadás következtében 1941-42-ben a becslések szerint a Szovjetunióban 400-450 múzeum semmisült meg, és ezzel együtt rengeteg műtárgy. Sztálin erre válaszul a Rendkívüli Állami Bizottságot bízta meg azzal 1942-ben, hogy dokumentálja a veszteségeket és összeállítsa az olyan európai remekművek listáját, amelyek az elveszett művek helyettesítésére szolgálnának. A háború második felében aztán „trófeabrigádokat” állítottak fel (amelyeknek tagjai voltak szakértők is), akik járták az elfoglalt területeket, és szedték össze a műkincseket. Ugyanakkor nemcsak a listán szereplő alkotásokat vitték magukkal, hanem mindent, amit értékesnek tekintettek és – mint utólag kiderült – ezt sajnos professzionális módon meg tudták állapítani.

Egészen a fennállása végéig a Szovjetunió konzekvensen tagadta, hogy bármit elvittek volna, azonban Konsztantyin Akinsa és Grigorij Kozlov orosz művészettörténészek 1991-ben nyilvánosságra hozták a brigádok munkásságát az Artnewsban, utána már nehéz volt mellébeszélni. Csak hogy megértsük, milyen értékről van szó, a munkájukban felidéztek egy esetet, amikor Berlinből érkezett egy repülőgép Moszkvába. A szállítógépen hét nagy láda volt a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsa Művészeti Bizottságának címezve, a ládákban pedig többek közt Velázquez, Monet, Renoir és El Greco munkái voltak. Arról is beszámoltak, hogy csak 1945-ben 24 vagon indult el Moszkvába műkincsekkel, közte felbecsülhetetlen értékű aranyleletekkel, például Priamosz kincsével, amit még Heinrich Schliemann ásott ki Trójában.

Látogatók nézik Heinrich Schliemann trójában feltárt kincseit, melyek hadizsákmányként kerültek a Puskin Szépművészeti Múzeumba

AFP

Magyarországon is megjelentek ezek a speciális alakulatok. Ungvári Krisztián írt arról, hogy a szovjetek a fővárosi bankok széfjeit kinyittatták, és onnan az értékeket elvitték. A háború pusztítása elől biztonságba helyezett műkincsek is ugyanígy jártak, a Kereskedelmi Bank széfjéből így tűnt el a Hatvany-gyűjtemény: 255 olajfestmény, közte El Greco, Picasso, Renoir műveivel. Kornfeld Móric, Deményi Bertalan és Harsányi Sándor világhírű gyűjteményeit szintén elnyelték a faládák, és elindultak a Szovjetunió felé.

Háborús zsákmány

Az elmúlt évtizedekben többen is megpróbálták visszaszerezni a műtárgyaikat, de Oroszország úgy tekint az elrabolt műkincsekre, mint háborús zsákmányra. Nagyon ritka esetben sikerül visszakapni bármit is, főleg, hogy gyakran azt sem lehet tudni, pontosan hol vannak és olykor a tulajdonviszonyok sem tiszták. Diplomáciai gesztusként visszaad néha valamit az orosz állam, (ilyen volt, amikor a Sárospatakról 1945-ben a Szovjetunióba elvitt könyveket 2006-ban visszahozták) de ezek száma elenyésző. Még az ötvenes években az NDK-nak adtak vissza nagyobb mennyiségű műtárgyat, de az akkor csatlós állam volt.

A Sztálin által támogatott műkincsvadászatnak volt egy másik célja (vagy talán csak ürügye): egy olyan múzeumban akarta kiállítani a műveket, amely a világ művészetét kívánta volna bemutatni, ez azonban soha nem valósult meg. Érdekes párhuzam, hogy az első nagy műkincszabráló, Napóleon is hasonló tervekkel magyarázta a gyűjtését, ő a Louvre-ba álmodott meg egy világmúzeumot. Ilyen álmokat dédelgetett Hitler is, az ő világmúzeumában az európai kultúra legszebb, illetve legértékesebb kincseit csodálhatták volna az emberek. Az más kérdés, hogy ő és Hermann Göring birodalmi marsall is gyűjtötte szorgalmasan saját részre is a műveket, amelyeket a megszállt területekről raboltak el.

Kulturális háború

Vlagyimir Putyinnak viszont ilyen irányú érdeklődése eddig még nem merült fel. Sem világmúzeumról nem nyilatkozott, sem a műgyűjtői vénáját nem ismerhettük meg eddig. Igaz, egyszer egy jótékonysági esemény miatt ecsetet ragadott, az elkészült képet pedig elárverezték, méghozzá igen borsos áron. Az Ukrajnában most elrabolt műkincsek sorsa, illetve a rablásokat kiváltó motiváció sem ismert, az ukránok adtak egy magyarázatot, ami viszont beleillik a putyini eszmerendszerbe, miszerint az ukránok oroszok. A melitopoli illetékesek úgy fogalmaztak:

az orosz akciók nemcsak az anyagi haszonszerzést szolgálják, hanem kísérletet jelentenek arra is, hogy Ukrajnát megfosszák kulturális gyökereitől.

A mariupoli Kuindzsi múzeum számos műkincsét rabolták el

AFP

Mindenesetre a kifosztott ukrán múzeumokban dokumentálják a veszteséget, a listákat eljuttatják az Interpolhoz és a lopott műtárgyakat számontartó nemzetközi adatbázisokhoz, bár nincsenek illúzióik, hogy hamarosan visszakerülnének hozzájuk a kincsek. A dokumentációknak akkor lehet jelentősége, ha jogi úton igyekeznek majd visszakapni a műkincseket, igaz erre, mint fentebb írtuk már, van egy jól bevállt védekezés: háborús zsákmány.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: