Az új Néprajzi Múzeumot még bejárni is sportteljesítmény
Hétfőtől látogatható a Liget-projekt legújabb épülete. Az új múzeum monumentálisra sikerült, ez a jó és rossz tulajdonsága is. Felmásztunk a kilátóként is funkcionáló, a Parlamentnél is nagyobb épület tetejére, de leszálltunk a föld alá, a kiállítótérbe is.
„Az a tény, hogy semmi szépet nem látunk egy betonkockában, viszont a naplementét vagy a gyermekét ölelő édesanya képét mind szépnek találjuk, azt bizonyítja, hogy létezik örök egyetemes szépség, ami maga az igazság” – mondta Orbán Viktor még vasárnap a Néprajzi Múzeum ünnepélyes átadásakor, nem titkolva, hogy az új múzeumi épületet olyan szépségnek látja, amely "megragadja a szemet és gyönyörködteti a lelket". Hogy egyetemes szépség létezik-e, arról nyilván filozófusok és esztéták dolga vitatkozni, én nem merném minden magyar nevében szépnek nevezni az új épületet, még szerencse, hogy sem esztéta, sem miniszterelnök nem vagyok.
Számomra az épület már első ránézésre is túlságosan nagy, rátelepszik a Dózsa György út környékére, nem uralja a teret, hanem leuralja. Ezen még az sem segít, hogy a két, egymással szemben magasló dombot formázó, leginkább egy gigantikus gördeszka-gyakorlópályára hajazó épület homlokzatát beborították a közel félmillió pixelből kialakított, népi mintákra utaló fémmozaik-csíkokkal.
Amennyire beleillik a Városliget fái közé a januárban átadott Magyar Zene Háza, a Néprajzi Múzeum pont annyira idegenül hat. Még akkor is, ha a két domb lassan bezöldül, jó kis kiülő helye lehet a Ligetbe látogatóknak, továbbá valóban pazar panoráma nyílik a legfelső pontokról a Hősök tere felé is, és az Ajtósi Dürer sor felé is. A „zöldterületet felbetonozó Liget-projekt” érve sem áll meg e helyt, hiszen a múzeum helyén pár éve még egy hatalmas parkoló terpeszkedett, ahhoz képest most kifejezetten zöldebb lett a térség.
A 33 ezer négyzetméter alapterületű múzeum legnagyobb részét így is a föld alatt alakították ki, tehát nem biztos, hogy feltétlenül szükség volt ekkora föld fölötti méretekre. Az épület hossza 300 méter, magassága a „kilátóknál” 22 méter. (Összehasonlításképp: a Parlament szintén nem kicsi épülete, mindössze 271 méter hosszú, és az alapterülete is csak 18 ezer négyzetméter, igaz, ott a kupola 96 méter magas.) Nekem az jutott eszembe, miközben közelítettem a múzeumhoz, hogy kicsit olyan ez, mint Felcsúton sétálgatni a kis utcákban, ahol egyszer csak egy stadion árnyékolja be a takaros házak környékét.
Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy valóban megtérül-e sok-sok milliárd forint, amibe a Liget-projekt kerül, megérte-e például a hétfőn átadott épületre konkrétan 35 milliárd forintot beruházni, és akkor itt most nem hoznánk fel olyan demagóg érveket, hogy ennek a pénznek az oktatásban vagy az egészségügyben talán jobb helye volna. Koncentráljunk inkább a Néprajzi Múzeumra!
A Ferencz Marcel (NAPUR Architect) által tervezett épület ennek a több mint 150 éves intézménynek az első olyan otthona, amelyet kifejezetten néprajzi múzeumi célra alakítottak ki, és ezzel Európa egyik legkorszerűbb etnográfiai múzeumépülete jött létre. Mint az sajtóbejáráson Kemecsi Lajos, a múzeum főigazgatója elmondta, története során számos helyen volt már a gyűjtemény, többek között városligeti egykori Iparcsarnokban is, ahonnan egy súlyos viharkár után kellett kimenekíteni azt. A legutóbbi helye, a Kossuth téri volt Kúria-palota gyönyörű épület, ám a múzeumi célra kevéssé volt alkalmas, ráadásul az Orbán-kormány Kossuth-téri át-, vagy inkább visszaalakítási céljainak is útban volt.
A Városligetben való megjelenés tehát korszakos változás a Néprajzi Múzeum számára, hiszen a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról származó, mára 250 ezer darabot számláló gyűjtemény eddig még nem működött olyan épületben, amelyet eredendően az intézmény igényeinek megfelelően alakítottak volna ki. Most a múzeum a korábbi kiállítóterek többszörösével lel új, és kifejezetten a számára épített otthonra a Városligetben.
A földszinten az épület két, dombszerűen emelkedő részre válik szét, amelyek között az ’56-os emlékmű és a körülötte lévő hatalmas tér helyezkedik el, melyek közvetlenül kapcsolatban vannak az épület belső tereivel. A múzeum két íves szárnya a „közösségi” és „múzeumszakmai” funkciók mentén vált szét. A „közösségi” funkciók közé sorolható a rendezvényterem, a múzeumpedagógiai terek (workshop, gyerek- és ifjúsági kiállítás), a látogatóközpont, a múzeumi bolt és az étterem. A „múzeumszakmai” funkciók alapvetően a múzeum belső, tudományos-szakmai működésével függenek össze, így itt a könyvtár, az archívum, a múzeumi dolgozók irodái és a műtárgykezelés kapott helyet.
Kifejezetten szimpatikus elképzelés, hogy – mint Kemecsi mondta – a múzeum kulcsszava a nyitottság, ami nemcsak a Városligettel való organikus kapcsolatban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az épület szabadon átjárható: a látogatók ugyanis belépőjegy váltása nélkül átsétálhatnak a központi ív alatt, megtekintve az igen látványos Kerámiateret, és a lejtős tetőkön kialakított parkokat is szabadon birtokba vehetik.
Az épület mintegy 60 százaléka a térszint alatt kap helyet, ahol a modern muzeológiai ajánlásoknak megfelelően, a természetes fénytől védett helyen alakították ki a kiállítótereket. A Néprajzi Múzeum korábbi Kossuth téri bemutatóhelyhez képest több mint háromszor nagyobb, összességében közel 7 ezer négyzetméteres alapterület áll rendelkezésre a múzeum szakembereinek.
A nyitáskor egyelőre három kiállítással várják a látogatókat. Az első időszaki kiállítás Megérkeztünk címmel nyílt meg, és a gyűjtemény keresztmetszeteként mutat be egy különleges válogatást. A tárlat címe a múzeum jelenére utal, és az elmúlt másfél évszázad múzeumi munkájának eredményeiről beszél, egyszerre mutatva be a legelső, 19. század közepi gyűjtéseket és a legújabb szerzeményeket.
Itt a néprajzos szakemberek húsz tematika köré szervezték a kiállítást, olyan hívószavakat olvashatunk a tárlókon, mint harc, nyomozás, ünnepek, bálvány stb. Nagyon érdekes, hogy az identitástárlóknál egymás mellett látható, mondjuk egy romani családtól származó vajdabot és vajdalánc, valamint egy 42-es méretű gördeszkás cipő. De vannak itt hangszerek (amelyeknek hangját meg is hallgathatjuk), vagy szamurájkard (egy monarchiabeli japán főkoznul gyűjteményéből), egy faragott kameruni elefántcsont kürt, türelemüveg, sárközi párta, és tollkorona az Amazonas vidékéről is. Az itt látható több mint száz tárgy jelentős része még sohasem került ki a raktárból, most azonban a gyűjtemény legnépszerűbb darabjaival közösen, frissen restaurálva tárják fel a Néprajzi Múzeum múltját és jelenét. Egzotikus kultúrák és a magyar paraszti világ emblematikus emlékei együtt jelennek tehát itt meg.
A másik, ZOOM című tárlat egészen egyedi perspektívából tekint a múzeumi gyűjteményre. A szokatlan kiállítás részletező értelmezés nélkül mutatja be a tárgycsoportokat és az egyes tárgyakat, játékos megközelítések segítségével. A nézőpont és közelítés itt fizikai, vizuális élmény. A kurátorok zoomolnak, felborítanak, feldarabolnak, kifordítanak, összekevernek. Közel 700, a Néprajzi Múzeum sokszínűségét izgalmasan, újszerű formában bemutató tárgy mellett kiemelt szerepet kap és új összefüggésbe kerül például a legrégebbi, 1673-as székelykapu és a Néprajzi Múzeum egyik legnagyobb tárgya, az egyetlen fatörzsből faragott, 7 méteres bödönhajó. Egy falon a világ minden tájáról származó emberi fotó-portrék sorakoznak, rá-rázoomolva egy távcsővel a képekre, láthatjuk is, hogy melyik arc, honnan való.
Az épület főlépcsője mentén mintegy 4000 műtárgyat felvonultató, nyitvatartási időben ingyenesen látogatható Kerámiatér is lenyűgöző. Minden egyes kerámia egy-egy kis világ: készítője, használója, funkciója, stílusa, anyaga, díszítése, színe, hangja, űrmértéke, felirata mind rejt valami titkot arról, hogyan tapaszt össze az agyag embereket, korokat, társadalmakat, szokásokat.
A kiállításokba terveztek ugyan interaktív elemeket (érintőképernyők, fejhallgatóban hallható auditív kiegészítések, különböző nagyítókkal, nézőkékkel megfigyelhető részletek, vagy kis videók például a türelemüveg-készítésről), de a tárlatok egyelőre nem tűnnek olyannak, ami a 21. századi fiatalok érdeklődését felkelthetné. Az olyan mai, interaktív, a fiatalok nyelvén összeállított tárlatokhoz képest, mint amilyenek a szomszédban, a Magyar Zene Házában nyíltak, a Néprajzi tárlatai kifejezetten porosaknak, régimódiaknak tűnnek, annak ellenére, hogy most a körülmények (és a pénz) adottak lennének.
Az új épület újdonsága viszont a MÉTA – Múzeumpedagógiai tér is. A klasszikus labdajátékra utaló név egyben a Múzeum, Élmény, Tudás, Alkotás fogalmait magába sűrítő betűszó, és ez nem véletlen: a hangulatos helyiség a Néprajzi Múzeum interaktív közösségi és múzeumpedagógiai tere. Ide családokat, egyéni látogatókat és csoportokat is várnak majd, akik a MÉTA zugaiba bekuckózhatnak olvasgatni, filmet nézni, játszani, alkotni vagy akár csak beszélgetni.
Az épület földszintje lesz valószínűleg a legfelkapottabb tér, ahol a Budapest Aranykora című tárlat kapott helyet. Ez ingyenesen megtekinthető, és a fő attrakciója a századfordulós Budapestet bemutató, 55 négyzetméteres, több mint hatezer épületből álló léptékarányos városmakett, amelyet AR (augmented reality: kiterjesztett valóság) technológiával felszerelt „okostávcsővel”, tabletek segítségével is felfedezhetünk. Egy másik maketten a Ligetet vizsgálhatjuk, amelyen már megtalálható a Nemzeti Galéria épülete is, ez még csak terv, amelyről egy ideig, a „budapestiek akarata előtt meghajló” Orbán Viktor letett ugyan, de most, mint mondta, úgy érzi, hogy az újraválasztásával elhárult az akadály annak a felépítése elől is.
A Néprajzi Múzeum tehát otthonra talált, szép, új, monumentális otthonra, de nagy kérdés, hogy berendezkedve meg tudják-e tölteni igazi, látogatóbarát tartalommal. A hatalmas épületet érdemes megnézni már csak az építészeti megoldásai miatt is, kihagyhatatlan a pazar látvány a két domb tetejéről is, de hogy mint múzeum érdekessé válik-e, az már csak a vezetésen, a tárlatok kurátorain múlik. Az eddigi múzeumi látogatói toplisták első húsz helyezettje között sem volt a Néprajzi Múzeum, ha nem találnak egy modernebb, a mai fiatalokhoz és idősebbekhez szóló nyelvet, akkor a Baán László miniszteri biztos szavaival „a mi időnk katedrálisa” egy érdekes, de üres épület marad.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
