A Padovában 1933-ban született Antonio Negrit legtöbben csak Toni Negriként emlegették, az 1970-es évek radikális-baloldali ideológusai közé tartozott.
Politikafilozófusként és aktivistaként is tevékenykedett, vezető teoretikusa, szervezője volt az Autonomia Operaia nevű neomarxista mozgalomnak, amely Olaszországban a 60-as évek végi diák-és munkásmozgalmaiból nőtte ki magát. A mozgalom fontos szerepet játszott az országban a 60-80-as években zajló, olykor erőszakba torkolló fennforgásokban.
Negrit más olasz értelmiségivel együtt 1979-ben letartóztatták, államellenes felforgatási kísérlettel vádolták meg őket. Azzal is megvádolták, hogy részt vett az olasz miniszterelnök, Aldo Moro meggyilkolásában, de ezt nem sikerült bizonyítani. Rá öt évre börtönbüntetésre ítélték Negrit, akit viszont közben beválasztottak a parlamentbe, így mentelmi jogot kapott. Franciaországba menekült, ahol több mint egy évtizeden át élt és tanított. Végül a kilencvenes években visszatért Olaszországba, büntetése egy részét egy jótékonysági szervezetben töltötte le.
Az ansa.it szerint Negrit péntek este, Párizsban érte a halál.
